Életre szolgáló tanítás
"Mert mindenkinek, akinek van, adatik és
bővelkedni fog: attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije
van." (Mt 25, 29)
Tudott dolog, hogy minden ember különböző
mennyiségű lelki energiával, pszichikus energiával rendelkezik. Sellye János
ezt az élet energiájának nevezi. Mondhatjuk úgy is, van egy energiabankunk. Sokakban
bizonyára felmerül a kérdés, miért nem egyforma tőkével indulunk. Erre nem
ismerjük a választ, nem tartozik minden ránk a Teremtő titkaiból. Viszont így
teljesen érthető, hogy a példázatbeli gazda miért adott egyik szolgájának öt
talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak egyet. Különös módon a négy és a
három kimaradt. Ez is titok.Tehát hogy mai szóval éljek, nem egyformán
startolunk. Nem egyforma lelki energia-dinamika tőkével, de mindnyájunknak van
valamennyi. Talán azért van így, mert a nagy egyformasággal unalmas lenne a
világ, nem volna benne kellő feszültség, nem volnának zsenik, nem élnének előrelendítő
emberek. De ez csak az én elgondolásom.Tudósaink azt is kikísérletezték és ma
már tudják, hogy a velünk született energiamennyiségünknek életünk folyamán
legfeljebb csak a húsz-harminc százalékát használjuk fel. A többit nem. Folynak
a viták, vajon már vagy még nem használjuk fel? A tudós világ e kérdés nyomán két
pártra szakadt. Az egyik nézet szerint lehet, hogy egykor, millió évekkel
ezelőtt fel tudtuk és fel is kellett használnunk, mások azt állítják, hogy csak
a távoli jövőben, mondjuk tízezer év múlva fogjuk teljesen kiaknázni ezt a
lehetőségünket. Ahogy az atomot most tanulta meg fölszabadítani az ember, a
tulajdon testébe rejtett energiákat is majd csak ezután fogja fölszabadítani.
De ne vesszünk el a tudományos viták útvesztőiben!
Inkább figyeljünk oda arra a törvényszerűségre, amiben egyetértenek a kutatók -
és amit már Jézus is kimondott, kétezer évvel ezelőtt. Aki a saját lelki
energiáit (legyen az sok vagy kevés) használja, életenergiáit beleárasztja az
életbe, annak a tartalékból mindig "előjön" annyi, amennyit előtte
fölhasznált, sőt egy picivel mindig több. De aki nem használja, annak a tőkéje érdekes
módon mégiscsak fogy! Ez pszicho-antropológiai tény, az emberi lélek
tudományával foglalkozó tudósok is megállapították. Ha egy sportoló nem tornázik,
akkor elgyengül, ha egy zongorista nem gyakorol, akkor kevésbé fog tudni szépen
zongorázni, ha egy nyelvet nem beszélünk, elfelejtjük. Ha nem használjuk lelki
energiáinkat, az visszafelé áramlik és elkezd fogyni. Úgy van ez, mint a
használatban lévő kút: ahogy nap mint nap merjük belőle a vizet, nemhogy
kevesebb lenne a vize, inkább egyre frissebb, egyre tisztább lesz! De a magára
hagyott kút vize előbb békanyálas lesz, majd megposhad, sőt ki is szárad, mert
az őt tápláló ezernyi kis hajszálér eldugul.
Amit most megkíséreltem a tudomány nyelvén
röviden elmondani, azt Jézus a maga csodálatos szép keleti nyelvén,
példázatokban mondja el tanítványainak, majd így summázza: Akinek van, annak
adatik - tehát aki szétosztja, kiárasztja azt, amit kapott, annak újra és újra
adatik a tőkéből, amivel Isten megajándékozta, a talentumából, amit Isten rábízott.
Aki nem forgatja, mint az a szolga, aki elásta, annak kiapad az energiabankja,
mint egy használaton kívüli kút, így vétetik el tőle az is, amije van.
Különös, hogy Máté evangéliumában, amelynek
a huszonötödik részében található ez a példázat, már előbb, a tizenharmadik
részben is olvasható ez a mondás, mégpedig a magvető példázatával kapcsolatban.
Föl
kell fedeznünk, hogy itt Jézus a szolgálatról, az Ige továbbadásáról, életünknek
az életbe való beépítéséről beszél! Mielőtt meghalna, a tanítványaira bízza:
Amit tőlem, a Gazdától kaptok, azt a talentumot vigyétek be az életbe!
Szolgáljatok, vigyétek az Igét, mert akkor újra és újra kapjátok. Ha nem
adjátok tovább, megposhad az életetek, el fog vétetni az is, amitek van.
Az élet kiárasztásának, az életenergiák
továbbadásának misztériumáról beszélünk és rájövünk, hogy nemcsak misszióról
van szó és nemcsak arról, hogy meg kell tennünk Isten akaratát - hanem lelki egészségünk
is ettől függ! Kapott talentumaink felhasználásától függ, hogy dinamikus vagy
depressziós, életerős vagy nyamvadt, összetört, kedvetlen, kiszáradt, nihilista
lesz-e az életünk.
Írta: Gyökössy
Endre
Példázat a minákról
Forrás: Az Urantia könyv
Példázat a minákról
171:8.2 A minákról szóló példabeszéd, ellentétben a talentumokról szóló
példázattal, mely rendeltetése szerint minden tanítványnak szólt, kizárólag az
apostolok számára hangzott el és főként Archelausz tapasztalásán és az ő azon
hasztalan igyekezetén alapult, hogy megszerezze magának Júdea királyságát. Ez a
Mester ama kevés példázata közé tartozik, melyek tényleges történelmi jellemen
alapultak. Semmi különös nem volt abban, hogy eszükbe jutott Archelausz,
minthogy Zákeus jerikói háza igen közel esett Archelausz gazdagon díszített
palotájához, és a vízvezetéke ott haladt a Jerikót elhagyó út mellett.
171:8.3 Jézus azt mondta: "Azt hiszitek, hogy az Ember Fia azért megy
Jeruzsálembe, hogy átvegyen egy országot, de kijelentem, hogy bizonyosan
csalódnotok kell. Hát nem emlékeztek arra a bizonyos hercegre, aki elment egy
távoli országba, hogy átvegyen egy országot, de mielőtt visszatért volna, a
saját tartományának polgárai, akik a szívükben már korábban elutasították őt,
követet küldtek utána azzal, hogy 'Nem akarjuk, hogy ez az ember uralkodjon
rajtunk.'? Ahogy e királyt a világi uralmában elutasították, úgy fogják
elutasítani az Ember Fiát a szellemi uralomban. Ismét csak kijelentem, hogy az
én országom nem evilági; de ha az Ember Fia megkapta volna a szellemi uralmat a
népe felett, akkor elfogadta volna az emberek lelkeinek ezen országát és
vállalta volna az emberi szívek vezetését. Függetlenül attól, hogy elutasítják
a felettük való szellemi uralmamat, vissza fogok térni, hogy másoktól átvegyem
a szellem ezen országát, melyet most megtagadnak tőlem. Most az Ember Fiának
elutasítását fogjátok látni, de egy másik korszakban az, amit Ábrahám gyermekei
most elutasítanak, átvétetik és felemeltetik. 171:8.4 És most,
miként e példázat visszautasított nemesembere, én is magamhoz szólítom a tizenkét
szolgámat, különleges intézőmet, és mindegyikőtök kezébe egy-egy mina összeget
teszek, s arra intem mindegyiketeket, hogy jól figyeljetek az utasításaimra,
hogy bánjatok igyekvőn a rátok bízott vagyonnal, míg távol vagyok, annak
érdekében, hogy legyen mivel igazolnotok az intézőségeteket, amikor visszatérek
és számadást kérek tőletek. 171:8.5 És még ha ez az elutasított Fiú
nem is térne vissza, egy másik Fiút küldenek majd, hogy átvegye ezt az
országot, és e Fiú ez után elküldet majd értetek, hogy fogadja intézőségi
beszámolótokat és öröme teljék a nyereségeteken.
171:8.6 És amikor ezeket az intézőket később számadásra összehívták, előlépett az
első, azt mondván, 'Uram, a mináddal további tíz minára tettem szert.' És azt
mondta neki az ura: 'Jól van; jó szolga vagy; mivel ebbéli hűségedet
bizonyítottad, tíz város felett adok neked fennhatóságot.' És jött a második,
mondván, 'A nálam hagyott minád, uram, öt minát hozott.' És az ura azt mondta,
'Eszerint téged öt város urává teszlek.' És ez így ment a többiekkel is, mígnem
sorra került az utolsó szolga, aki az elszámoltatáskor azt jelentette: 'Uram,
nézd, itt a minád, melyet biztos helyen, e kendőben megőriztem. És ezt azért
tettem, mert féltem tőled; azt hittem, hogy túlzó ember vagy, mivelhogy
fölszeded, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél.' Erre azt
mondta az ura: 'Te mihaszna és hűtlen szolga, a magad szájából ítéllek meg.
Tudtad, hogy nyilvánvalóan learatom, amit nem én vetettem; ezért tudtad, hogy
ezt az elszámolást megkövetelik tőled. Tudván ezt, legalább odaadhattad volna a
pénzemet a pénzváltónak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza.'
171:8.7 És akkor azt mondta ez az úr azoknak, akik ott álltak: 'Vegyétek el a
pénzt ettől a lusta szolgától és adjátok annak, akinek tíz minája van.' És
amikor emlékeztették a gazdájukat, hogy annak már volt tíz minája, az úr azt
mondta: 'Akinek van, még több adatik, de attól, akinek nincs, elvétetik még az
is, amije van.'"
171:8.8 És ez után az apostolok azt akarták tudni, hogy mi a különbség e példázat
jelentése és a talentumokról szóló korábbi példázat jelentése között, de Jézus
csak annyit volt hajlandó mondani a sok kérdésükre válaszul: "Fontoljátok
meg jól a szívetekben e szavakat, és mindegyiketek találja meg az igaz
jelentését."
171:8.9 Nátániel volt az, aki igen jól tanította e két példázat jelentését a
későbbi évek során, s ő a tanításait e következtetésekben foglalta össze:
171:8.10 1. A
képesség az életlehetőségek gyakorlati mércéje. Sohasem fogják számon kérni rajtad
a képességeidet meghaladó dolgok teljesülését.
171:8.11 2. A
hűség az emberi megbízhatóság csalhatatlan mértéke. Aki hű a kis dolgokban, az
valószínűleg hűséget fog mutatni minden olyasmiben is, amely összeegyeztethető
a képességeivel.
171:8.12 3. A
Mester a kisebb hűségért a kisebb jutalmat adja, hasonló alkalmak esetén.
171:8.13 4.
Hasonló hűségért hasonló jutalmat ad, még ha erre kevesebb alkalom adódik is.
Forrás: Az Urantia könyv
Megjegyzések
Megjegyzés küldése