A Mester második eljövetele
176:2.1 Jézus több alkalommal is tett olyan kijelentéseket, melyek alapján a
hallgatósága arra következtetett, hogy bár az a szándéka, hogy rövidesen
elhagyja e világot, minden bizonnyal vissza fog térni, hogy befejezze a
mennyországért végzett munkáját. Ahogy a követőinek erősödött azon meggyőződése,
hogy Jézus el fogja hagyni őket, és miután el is távozott e világból, teljesen
természetes dolog volt minden hívő számára, hogy erősen belekapaszkodjon e
visszatérési ígéretekbe. Krisztus második eljövetelének tantétele így már korán
bekerült a keresztények tanításaiba, és a tanítványoknak csaknem minden későbbi
nemzedéke őszintén elhitte ezt az igazságot és bizakodóan várta az ő valamikori
eljövetelét.
176:2.2 Ha már meg kellett válniuk a Mesterüktől és Tanítójuktól, mennyivel
erősebben kötődtek ezek az első tanítványok és apostolok e visszatérési
ígérethez, s nem haboztak Jeruzsálem megjósolt pusztulását összekapcsolni e
megígért második eljövetellel. És továbbra is így értelmezték a szavait,
függetlenül attól, hogy az Olajfák hegyén megtartott e tanítási estén a Mester
kínosan ügyelt arra, hogy az ilyen tévedést megelőzze.
176:2.3 Péter kérdésére további válaszul Jézus azt mondta: "Miért várjátok
még mindig az Ember Fiától, hogy Dávid királyszékébe üljön és miért várjátok
el, hogy a zsidók anyagi álmai beteljesülnek? Hát nem azt mondtam nektek
mindezen évek során, hogy az én országom nem e világi? A dolgok, melyekre ti
most letekintetek, a végükhöz közelednek, de ez egy olyan új kezdet lesz,
melyből az ország örömhíre eljut az egész világba és az üdve elterjed minden
nép között. És amikor az ország teljesen kibontakozik, legyetek nyugodtak
afelől, hogy a mennyei Atya nem fog elfelejtkezni arról, hogy meglátogasson
titeket az igazság teljesebb kinyilatkoztatásával és az igazságosság bőségesebb
megmutatásával, éppen úgy, ahogy már e világnak adományozta őt, aki a sötétség
hercege lett, és aztán Ádámot, akit a Melkizedek követett, és e napokban az
Ember Fiát. És az Atyám így fogja folytatni a kegyelmének megmutatását és a
szeretetének kimutatását még e sötét és rossz világnak is. Így én is, miután
Atyám felruházott engem minden hatalommal és fennhatósággal, továbbra is nyomon
követem a sorsotok alakulását és kísérlek benneteket az ország ügyeiben a szellemem
jelenléte révén, akit rövidesen kiárasztok minden húsvér testre. És bár itt
leszek veletek szellemben, azt is megígérem, hogy valamikor majd visszatérek e
világra, ahol a húsvér testbeni életet éltem és eljutottam arra a tapasztalásra,
amely által egyszerre nyilatkoztattam ki az Istent az embernek és vezettem az
embert Istenhez. Igen rövid időn belül el kell hagynom benneteket és fel kell
vennem azt a munkát, melyet az Atya énrám bízott, de legyetek bátrak, mert
egykor majd visszatérek. Időközben a világegyetemi Igazság Szellemem fog
bátorítani és kísérni titeket.
176:2.4 Ti most gyengeségben és húsvér testben láttok engem, de amikor
visszatérek, arra hatalomban és szellemben fog sor kerülni. A húsvér test szeme
húsvér testben látja az Ember Fiát, de csakis a szellem szeme fogja meglátni az
Atya által megdicsőített Ember Fiát, aki a földön a saját nevén jelenik meg.
176:2.5 De az Ember Fia újbóli megjelenésének időpontját csak a Paradicsom
tanácsaiban ismerik; még a menny angyalai sem tudják, hogy mikor kerül erre
sor. Azonban meg kell értenetek, hogy amikor az országról szóló ezen örömhírt
terjesztik majd az egész világon minden nép üdvére, és amikor a korszak
lezárul, az Atya egy másik megítéltetési adományt küld nektek, vagy az Ember
Fia tér vissza, hogy megítélje a korszakot.
176:2.6 Ami pedig a jeruzsálemi nehéz munkát illeti, melyről már szóltam nektek,
még ez a nemzedék sem fog letűnni addig, míg a szavaim be nem teljesednek; de
az Ember Fia újbóli eljövetelének idejét illetően se a mennyben, se a földön
senki nem mondhat erről semmit. De bölcsen kell hozzáállnotok egy korszak
kibontakozásához; éberen figyelnetek kell az idők jeleit. Amikor a fügefa gyenge
ágat hajt és meghozza a leveleit, tudhatjátok, hogy közeleg a nyár.
Hasonlóképpen tudhatjátok majd, hogy amikor a világ átesett az anyagias
beállítottság hosszú telén és látjátok egy új megítéltetés szellemi tavaszának
közeledtét, akkor egy új látogatás nyárideje közeleg.
176:2.7 De vajon mi a jelentősége ennek a tanításnak, mely az Isten Fiainak
eljövetelével függ össze? Nem látjátok, hogy amikor mindegyikőtöket arra
szólítják, hogy adja fel életküzdelmeit és keljen át a halál kapuján, akkor a
megítéltetés közvetlen jelenlétében álltok, és hogy szemtől szembe kerültök a
végtelen Atya örökkévaló tervében foglalt új megítéltetési szolgálat tényeivel?
Amivel az egész világnak egy korszak végén szilárd tényként szembe kell néznie,
azzal nektek, egyéneknek minden bizonnyal személyes tapasztalásként kell
szembenéznetek, amikor a természetes életetek végére értek és így továbbmentek,
hogy szembesüljetek azokkal a körülményekkel és igényekkel, melyek eredendően
megvannak az Atya országa örökkévaló fejlődésének következő kinyilatkoztatásában."
176:2.8 Az apostolainak tartott minden beszéde közül eggyel sem okozott nagyobb
zavart a fejükben, mint ezzel, melyet ezen a kedd estén az Olajfák hegyén
mondott el Jeruzsálem pusztulásának és a maga második eljövetelének kettős
tárgyában. Ezért volt kevés egyetértés ama későbbi írásos beszámolókban, melyek
a Mester által e rendkívüli alkalommal elmondottak emlékein alapultak. Következésképp
számos hagyomány teremtődött, amikor a feljegyzésekben nem foglalkoztak sok
olyasmivel, ami ezen a kedd estén elhangzott; és már a második század legelején
a Messiásról egy zsidó apoliptikát - melyet egy bizonyos Szelta írt, aki
Kaligula császár udvarának szolgálatában állt - teljes egészében bemásoltak a
Máté evangéliumba és később (részleteiben) hozzátettek Márk és Lukács feljegyzéseihez
is. Szelta ezen írásaiban jelent meg a tíz szűz példázata. Az evangéliumi feljegyzés
egyetlen része sem szenvedett el ilyen zavaró félremagyarázást, mint az ezen az
estén elhangzott tanítás. János apostolnál azonban ekkora zavar sohasem alakult
ki.
176:2.9 E tizenhárom férfi szótlanul, nagy érzelmi feszültség alatt folytatta
útját a tábor felé. Júdás véglegesen megerősítette ama döntését, hogy elhagyja
a társait. Későre járt az idő, amikor Zebedeus Dávid, János Márk és számos
vezető tanítvány az új táborban üdvözölhette Jézust és a tizenketteket, de az
apostolok nem akartak aludni; többet szerettek volna tudni Jeruzsálem
pusztulásáról, a Mester távozásáról és a világ végéről.
176:3.1 Ahogy a tábortűznél összegyűltek, mintegy húszan, Tamás megkérdezte:
"Lévén, hogy vissza fogsz térni, hogy az országért való munkádat befejezd,
milyen magatartást tanúsítsunk, amíg te az Atya ügyében távol vagy?" Ahogy
Jézus a tűz fényében végignézett rajtuk, azt felelte:
176:3.2 "És még te, Tamás, te sem érted, amit mondok. Nem azt tanítottam-e
mindezen idő alatt, hogy az országgal való kapcsolatod szellemi és egyéni,
teljes mértékben a szellemben való személyes tapasztalásod azon hitbeli
felismerés révén, hogy az Isten fia vagy? Hát mit mondjak még? A nemzetek bukása,
a birodalmak összeomlása, a hitetlen zsidók pusztulása, egy korszak vége, sőt a
világ vége, mi közük ezeknek a dolgoknak ahhoz, aki elhiszi ezt az örömhírt, és
aki az életét az örökkévaló ország bizonyosságába rejtette? Ti, akik Istent
ismerők és örömhír-hívők vagytok, már megkaptátok az örök élet bizonyságait. Ha
már életeteket a szellemben és az Atyáért éltétek, semmi sem aggaszthat igazán
komolyan benneteket. Az ország építőit, a mennyei világok meghatalmazott
képviselőit nem szabad, hogy megzavarják az ideigvaló felfordulások vagy nyugtalanítsák
a szörnyű földi csapások. Mit számít az nektek, akik elhiszitek az országról szóló
ezen örömhírt, hogy nemzetek buknak el, a korszak lezárul vagy minden látható
dolog összeomlik, ha tudjátok, hogy az életetek a Fiú ajándéka, és hogy az
örökre biztonságban van az Atyában? Ha az ideigvaló életet hit révén éltétek és
megteremtétek a szellem gyümölcseit, mint a társaitokért való szeretetteljes
szolgálat igazságosságát, akkor bizakodóan várhatjátok a következő lépést az
örökkévaló létpályán a továbbélés ugyanazon hitében, mely végigvezetett
benneteket az Istennél való fiúi elismertség első, földi kalandján.
176:3.3 A hívek minden egyes nemzedékének az Ember Fia esetleges visszatértét szem
előtt tartva kell folytatnia a munkáját, pontosan úgy, ahogy minden egyes hívő
az elkerülhetetlen és mindig küszöbön álló természetes halált szem előtt tartva
viszi tovább az életművét. Amint egyszer már hit által megerősítettétek
magatokat az Isten fiaként, semmi más nem számít a továbbélés bizonyosságát illetően.
De félreértés ne essék! E továbbélési hit élő hit, és egyre inkább megmutatja
azon isteni szellem gyümölcseit, mely elsőként ösztönözte azt az ember
szívében. Az, hogy egyszer már elfogadtátok a mennyországban való fiúi
elismerést, még nem ment meg titeket, ha tudatosan és konokul elutasítjátok
azokat az igazságokat, melyek az Isten húsvér testbeni fiainak fokozatos
szellemi gyümölcsözésével vannak kapcsolatban. Ti, akik velem voltatok az Atya
ügyében a földön, már most elhagyhatjátok az országot, ha úgy látjátok, hogy
nem szeretitek azt, ahogyan az Atya az emberiséget szolgálja.
176:3.4 Egyénekként, és mint a hívek nemzedéke, hallgassátok meg tőlem e
példázatot: Volt egyszer egy bizonyos nagy ember, aki mielőtt hosszú útra kelt
volna egy másik országba, összehívta a megbízható szolgáit és minden vagyonát
rájuk bízta. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, és egy
továbbinak meg egyet. És így tett a megbecsült intézők egész csoportjával, mindegyikre
annak képességei szerint bízta rá a javait; és aztán útnak indult. Amikor az
uruk elment, a szolgák munkához fogtak, hogy a rájuk bízott vagyonból hasznot
termeljenek. Aki öt talentumot kapott, az rögvest kereskedni kezdett azokkal és
nagyon rövid időn belül további öt talentumnyi haszonra tett szert. Aki két
talentumot kapott, az hasonlóképpen további kettőt szerzett. És e szolgák
mindegyike így hozott hasznot a gazdájának, kivéve azt, aki csak egy talentumot
kapott. Ő elment magában és egy gödröt ásott a földbe, ahová elrejtette a
gazdája pénzét. A szolgák ura rövid idő múlva váratlanul visszatért és számadást
kért az intézőitől. És amikor mindannyiukat a gazdájuk elé szólították, az, aki
öt talentumot kapott, előállt a rábízott pénzzel és hozzátett még öt
talentumot, mondván, 'Uram, öt talentumot adtál, hogy fektessem be, és én
örömmel adom át további öt talentumnyi hasznomat.' És erre azt mondta neki a
gazdája: 'Jól van, jó és hű szolgám, hűséges voltál néhány dologban; most sok
felett teszlek intézővé; vigadj most együtt uraddal.' És erre e szavakkal
lépett elő az, aki két talentumot kapott: 'Uram, te két talentumot bíztál rám;
nézd, én e két további talentumot szereztem.' És a gazda erre azt mondta neki:
'Jól van, jó és hű intézőm; te is több dologban voltál hűséges, és én most sok
felett teszlek intézővé; vigadj most együtt uraddal.' És ekkor került a
számadás sora arra, aki az egy talentumot kapta. Ez a szolga e szavakkal lépett
elő: 'Uram, én ismertelek és tudtam, hogy túlzó ember vagy annyiban, hogy olyan
hasznokat vársz el, melyekért magad nem dolgoztál meg; ezért féltem kockára
tenni bármit is, amit rám bíztál. Biztonságban elrejtettem a talentumodat a
földben; itt van; most már visszakaptad, ami a tiéd.' De a gazdája azt felelte:
'Semmirekellő és hanyag intéző vagy. A saját szavaid tanúsítják, hogy tudtad,
hogy ésszerű haszonnal való elszámolást várok tőled, éppen olyat, mint amilyet
az igyekvő szolgatársaid e napon megadtak. Tudván ezt, legalább a pénzváltóknak
kellett volna adnod a pénzemet, hogy visszatértemkor kamatostul kapjam vissza.'
És ez után azt mondta a gazda a főintézőnek: 'Vegyétek el ezt az egy talentumot
ettől a hasznot nem hajtó szolgától és adjátok annak, akinek tíz talentuma
van.'
176:3.5 Mindenkinek, akinek van, még több adatik, és bősége lesz annak; de attól,
akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. Az örökkévaló ország dolgainak
tételében nem állhattok meg. Atyám megköveteli minden gyermekétől, hogy
irgalomban és az igazság ismeretében gyarapodjék. Nektek, akik ismeritek ezeket
az igazságokat, gyarapítanotok kell a szellem gyümölcseit és növekvő odaadást
kell mutatnotok a társaitok önzetlen szolgálata iránt. És emlékezzetek, hogy
amennyiben a testvéreim legkisebbjeinek egyike számára segédkeztek, e
szolgálatot nekem tettétek.
176:3.6 És így kell járnotok az Atya ügyének munkájában, most és ezentúl, sőt
mindörökre. Folytassátok, míg eljövök. Hűségesen tegyétek, amivel megbíztak
titeket, és ezáltal készüljetek a halál számvetési szólítására. És miután így
éltetek az Atya dicsőségére és a Fiú megelégedésére, örömmel és határtalanul
nagy gyönyörűséggel léptek az örökké tartó ország örök szolgálatába."
176:3.7 Az igazság élő; az Igazság Szelleme mindegyre a szellemi valóság és az
isteni szolgálat új területeire vezeti a fény gyermekeit. Nem azért kaptok
igazságot, hogy azt rögzült, biztos és tisztelt formákká merevítsétek. A ti
igazság-kinyilatkoztatásotoknak olyan mértékben ki kell teljesednie annak
révén, hogy személyes tapasztaláson mentek keresztül, hogy új szépség és
tényleges szellemi nyereségek mutatkozzanak meg mindazok számára, akik a
szellemi gyümölcseiteket figyelik, hogy annak következményeként megdicsőítsék
az Atyát, aki a mennyben van. Csak azok a hűséges szolgálók, akik az igazság
ismeretében így gyarapodnak, és akik ezáltal kifejlesztik a szellemi valóságok
isteni értékelésére való képességet, csak azok remélhetik, hogy "teljesen
bemennek Uruk örömébe". Mily szomorú látni, amint a magukat Jézus
követőinek vallók egymást követő nemzedékei azt mondják az isteni igazságbeli
intézőségük kapcsán: "Itt van, Mester, a száz vagy ezer éve ránk bízott
igazság. Nem veszítettünk el semmit sem; hűen megőriztünk mindent, amit adtál;
nem engedtük, hogy bármi is megváltozzon abban, amit tanítottál nekünk; itt van
az igazság, melyet nekünk adtál." De a szellemi tunyaságra vonatkozó ilyen
kifogás nem igazolja az igazság haszontalan intézőjét a Mester előtt. A rátok
bízott igazság szerint fogja az igazság Mestere a számonkérést elvégezni.
176:3.8 A következő világon arra kérnek majd, hogy adjatok számot az e világi
felruházottságaitokról és intézőségeitekről. Legyen akár kevés vagy sok
eredendően meglévő talentumotok, igazságos és irgalmas elszámoltatásra
számíthattok. Ha a rátok bízott dolgokat csak önző törekvésekre használtátok és
nem gondoltatok a szellem gyümölcseinek bővebb termésével kapcsolatos felsőbb
kötelességekre - hogy azok megmutatkozzanak az emberek iránti egyre jobban
kiteljesedő szolgálatban és az Isten imádatában - akkor ilyen önző intézőként
mindenkinek el kell fogadnia a szándékos választása következményét. 176:3.9
És mennyire hasonlít minden önző halandóra ez a hűtlen szolga az egy
talentummal annyiban, hogy a saját tunyasága miatt egyenesen a gazdáját okolta.
Mennyire hajlamos a saját tévedéseivel szembesülő ember másokat hibáztatni,
gyakran olyanokat, akik a legkevésbé érdemlik meg!
176:3.10 Amikor nyugovóra tértek, Jézus azt mondta: "Önként kaptátok; ezért
önként kell adnotok a menny igazságát, és ahogy adjátok, ez az igazság
megsokasodik és a megmentő irgalom növekvő fényét árasztja, éppen azáltal, hogy
ebben a munkában segédkeztek.".
Mihály
visszatérése
176:4.1 A Mester minden tanítása közül egyetlen szakaszt sem értettek úgy félre,
mint azt az ígéretét, hogy egyszer még személyesen is visszajön e világra.
Nincs semmi különös abban, hogy Mihálynak érdeke egykor visszatérni arra a
bolygóra, ahol a hetedik és utolsó alászállását a teremtésrész halandójaként
megtapasztalta. Teljesen természetes dolog úgy gondolni, hogy a názáreti Jézus,
aki ma egy hatalmas világegyetem legfőbb ura, érdekelt a visszatérésben, és nem
csak az egyszeri visszatérésben, hanem a többszöriben is, arra a világra, ahol
oly különleges életet élt és végül kiérdemelte a maga számára az Atya által
adományozott korlátlan világegyetemi hatalmat és fennhatóságot. Az Urantia
örökre az egyike lesz Mihály azon hét születési szférájának, ahol a
világegyetemi főhatalmat kiérdemelte. 176:4.3 Jézus két dolgot ígért
meg akkorra, miután felemelkedett az Atyához, és miután minden hatalom a
mennyben és a földön az ő kezébe adatott. Először is megígérte, hogy maga helyett
elküld a világba egy másik tanítót, az Igazság Szellemét; és ezt pünkösd napján
tette meg. Másodszor felettébb biztosan megígérte a követőinek, hogy valamikor
majd személyesen is visszatér e világra. De azt nem mondta meg, hogy hogyan,
hol vagy mikor fog újból eljönni a húsvér testbeni alászállási tapasztalásának
e bolygójára. Egy alkalommal utalt arra, hogy míg a húsvér test szeme látta őt,
amikor a húsvér testben itt élt, a visszatértekor (legalábbis az egyik
esetleges látogatásakor) csak a szellemi hit szeme fogja látni.
176:4.4 Sokunk hajlamos azt hinni, hogy Jézus az elkövetkező korszakokban több
alkalommal is vissza fog térni az Urantiára. E többszöri látogatásra
vonatkozóan nem rendelkezünk az ő külön ígéretével, de igencsak valószínű, hogy
aki a világegyetemi címei között viseli az Urantia Bolygóhercegének címét is,
az több alkalommal is meg fogja látogatni azt a világot, melynek meghódítása
ilyen különleges címhez juttatta.
176:4.5 Igen határozott meggyőződésünk, hogy Mihály személyesen is újra el fog
jönni az Urantiára, de halvány fogalmunk sincs arról, hogy mikor vagy milyen
módon való eljövetel mellett fog dönteni. Vajon a második földi eljövetelét a
jelen korszakot lezáró megítéltetéshez időzíti, akár egy Ítélkező Fiú
megjelenésével együtt, akár nélküle? Esetleg valamely későbbi urantiai korszak
lezárultával kapcsolatban jön el? Vagy bejelentés nélkül és más eseményhez nem
köthetően fog eljönni? Nem tudjuk. Csak egy dologban vagyunk biztosak, és ez
pedig az, hogy amikor visszatér, az egész világ valószínűleg tudni fog róla,
mert úgy kell eljönnie, mint egy világegyetem legfőbb urának és nem úgy, mint
az ismeretlen betlehemi újszülöttnek. De ha minden szemnek látnia kell őt, és
ha csak szellemi szemek láthatják meg a jelenlétét, akkor az eljövetele még
sokáig várat magára.
176:4.6 Ezért hát jól teszitek, ha a Mesternek a földre való személyes
visszatérését nem kapcsoljátok semmiféle különleges eseményhez, vagy
meghatározott időszakhoz. Mi csak egy dologban vagyunk biztosak: Megígérte,
hogy visszajön. Ötletünk sincs arra, hogy mikor, vagy mivel összefüggésben
fogja teljesíteni ezen ígéretét. Amennyire tudjuk, bármelyik napon megjelenhet
a földön, és talán addig nem is jön el, amíg korszakok sora el nem telt és
annak rendje és módja szerint meg nem ítélték azokat a paradicsomi testületbe
tartozó Fiú-társai.
176:4.7 Mihálynak a földön való második megjelenése mind a közteslények, mind az
emberek vonatkozásában óriási érzelmi értékkel bíró esemény; de egyébként nincs
közvetlen jelentősége a közteslények számára és nem bír több gyakorlati
jelentőséggel az emberi lények számára, mint a természetes halál mindennapos
eseménye, mely oly hirtelenül és egyértelműen a világegyetemi események azon
sorának útjára vezeti a halandó embert, mely eseménysor közvetlenül elvezet
ugyanezen Jézusnak, a világegyetemünk legfőbb urának színe elé. A fény
gyermekei rendeltetésük szerint mind meglátják őt, és nincs nagy jelentősége
annak, hogy mi megyünk őhozzá, vagy esetleg ő jön előbb hozzánk. Ezért hát
legyetek mindig készek a földön való üdvözlésére, mint ahogy ő is készen áll a
fogadásotokra a mennyben. Mi bizakodóan várjuk az ő dicső megjelenését, akárha
többször jönne is el, de fogalmunk sincs, hogy hogyan, mikor, vagy mivel
kapcsolatban kell megjelennie.
Forrás: Az Urantia könyv
Megjegyzések
Megjegyzés küldése