Az imáról, a köszönetnyilvánításról és az istenimádatról.
Az imáról, a köszönetnyilvánításról és az istenimádatról.
Nátániel fejében volt némi zavar a Mesternek az imáról, a
köszönetnyilvánításról és az istenimádatról szóló
tanításait illetően, és a kérdésére válaszolva Jézus hosszan beszélt a tanítása
további magyarázataként.
146:2.2 1. A
gonoszságnak az ember szívébe való tudatos és folyamatos befogadása,
fokozatosan leépíti az emberi léleknek, az ember és Alkotója közötti
érintkezési szellem-körökkel való ima-kapcsolatát. Az Isten természetesen
meghallgatja a gyermeke kérelmét, de amikor az emberi szív szándékosan és
folyamatosan befogadja a gonoszság eszméit, akkor a földi gyermek és a mennyei
Atyja közötti személyes összeköttetés fokozatosan megszakad.
146:2.3 2. Az
Isten ismert és fennálló törvényeivel összeegyeztethetetlen ima utálatos a
paradicsomi Istenségek előtt. Ha az ember nem akarja meghallgatni az Isteneket,
amint azok a szellem, az elme és az anyag törvényeiben szólnak a teremtményükhöz,
akkor a teremtmény ilyen szándékos és tudatos megvetése arra készteti a
szellemszemélyiségeket, hogy ne hallgassák meg az ilyen, a törvénnyel szembehelyezkedő
és engedetlen halandók személyes kérelmeit. Jézus idézett az apostoloknak
Zekarjahu látnoktól: "De nem vették figyelembe és elfordultak tőle és
befogták a fülüket, nehogy halljanak. Igen, megkeményítették a szívüket, mint a
gyémánt, nehogy megértsék a törvényemet és a szavaimat, amelyeket a szellemem
révén a látnokokon keresztül küldtem; ezért a rossz gondolkodásuk eredményei
nagy haragként zúdultak a bűnös fejükre. És így az történt, hogy hiába
kiáltottak irgalomért, nem hallgatták meg őket." És az után Jézus idézte a
bölcs ember mondását, aki azt mondta: "Aki elfordítja fülét az isteni
törvény meghallgatásától, annak még az imája is irtózat tárgya."
146:2.4 3. Az
Isten-ember érintkezési csatorna emberi végének megnyitásával a halandók
számára nyomban igénybe vehetővé válik a világok teremtményei felé irányuló
isteni segédkezés örökké mozgásban lévő árama. Amikor az ember meghallgatja
Istennek az emberi szívben lakozó szellemét, akkor az ilyen tapasztalásnak
ténye az is, hogy az Isten egyidejűleg meghallgatja annak az embernek az
imáját. Még a bűn megbocsátása is ugyanezen tévedhetetlen minta alapján megy végbe.
A mennyei Atya már az előtt megbocsátott nektek, hogy a megbocsátás kérésére
gondoltatok volna, de az ilyen megbocsátás mindaddig nincs meg a személyes
vallási tapasztalásotokban, amíg meg nem bocsátotok az embertársaitoknak. Az
Isten megbocsátását valójában nem befolyásolja az, hogy
megbocsátotok-e a társaitoknak, viszont a tapasztalásban ez pontosan
így történik. És az isteni és emberi megbocsátás összhangjának e ténye nyert
felismerést és kapcsolódott össze abban az imában, melyet Jézus az apostoloknak
tanított.
146:2.5 4. Van
egy igazságossági alaptörvény a világegyetemben, melynek megkerülésére a kegyelemnek
nincs hatalma. A Paradicsom önzetlen dicsőségeiben az idő és tér
teremtésrészein élő teljesen önző teremtmény nem részesülhet. Még az Isten végtelen
szeretete sem képes rákényszeríteni az örök továbbélés boldogságát egyetlen, a
továbbélést elutasító halandó teremtményre sem. A kegyelem bőségesen adományozható,
azonban végeredményben, vannak az igazságnak olyan parancsai, melyeket még az
irgalommal egyesült szeretet sem képes eredményesen érvényteleníteni. Jézus
megint a héber írásokból idézett: "Hívtalak benneteket és ti nem hallgattatok
meg; a kezemet nyújtottam, de nem figyelt senki. Semmibe vettétek minden tanácsomat
és a feddésemmel mit sem törődtetek, és e lázadó magatartás miatt elkerülhetetlenné
válik, hogy bár hívtok engem, nem fogtok választ kapni. Lévén, hogy elutasítottátok
az élet útját, kereshettek engem nagy igyekezettel a szenvedés óráin, mégsem
fogtok megtalálni."
146:2.6 5.
Akik irgalmat akarnak, azoknak irgalmat kell mutatniuk; ne ítélkezzetek, hogy
fölöttetek se ítélkezzenek. Amilyen szellemmel ti ítélkeztek, olyannal fognak
majd fölöttetek is ítélkezni. Az irgalom nem érvényteleníti teljesen a
világegyetemi pártatlanságot. A végén igaznak bizonyul: "Aki befogja a
fülét a szegények jajszava elől, az maga is segítségért fog kiáltani egy napon,
de senki sem hallja majd meg." Bármely ima őszintesége annak bizonysága,
hogy meghallgatást nyer; bármely kérelem szellemi bölcsessége és világegyetemi
viszonylata meghatározza a válasz idejét, módját és mértékét. Egy bölcs apa nem
szó szerint válaszol a tudatlan és tapasztalatlan gyermekeinek buta
imáira, jóllehet a gyermekek számára sok öröm és valódi lelki megelégedés
származhat az ilyen képtelen kérelmek előadásában.
146:2.7 6.
Mihelyst teljes mértékben a mennyei Atya akarata megcselekedésének szenteltétek
magatokat, minden kérelmetekre azért érkezik válasz, mert az imáitok teljes
mértékben megfelelnek az Atya akaratának, és az Atya akarata mindig megnyilvánul
az ő hatalmas világegyetemében. Amit az igaz fiú kíván és amit a végtelen Atya
akar, az úgy VAN. Az ilyen ima nem maradhat megválaszolatlan, és semmilyen más
kérelemre nem adható teljes válasz.
146:2.8 7. Az
igaz ember kiáltása az Isten gyermekének olyan hites cselekedete, mely
megnyitja az Atya jóság, igazság és irgalom tárházának ajtaját, és e jó ajándékok
már régóta vártak arra, hogy a fiú eljöjjön értük és elvegye azokat. Az ima nem
változtatja meg az Isten viszonyulását az emberhez, viszont átalakítja az embernek
a változhatatlan Atyával szembeni beállítottságát. Az ima hajtóereje
találja meg a helyes utat az isteni meghallgatás felé, nem pedig az imádkozónak
a társadalmi, gazdasági vagy külsődleges vallási helyzete. 146:2.9
8. Ima nem alkalmazható annak érdekében, hogy az ember elkerülje az időbeli
késedelmeket vagy hogy meghaladja a tér korlátait. Az ima rendeltetése nem az,
hogy a sajátlényeg felmagasztalásának vagy az embertársakkal szembeni
tisztességtelen előny megszerzésének eszköze legyen. A teljesen önző lélek nem
képes imádkozni a szó szoros értelmében. Jézus azt mondta: "A legfelsőbb
örömetek az Isten jellemében legyen, és ő biztosan teljesíti a szívetek őszinte
vágyait." "Utatokat bízzátok az Úrra; bízzatok benne, és cselekedni
fog." "Mert az Úr meghallja a szükséget szenvedők kiáltását, és
tekintetbe veszi az inségeskedők imáját." 146:2.10 9. "Én
az Atyától jöttem; ezért amennyiben valaha is kétséged van afelől, hogy mit
kérj az Atyától, kérj az én nevemben, és én a kérelmedet a valós igényeid és
vágyaid szerint és az Atyám akaratának megfelelően előadom." Őrizkedj
annak nagy veszélyétől, hogy önző légy az imáidban. Kerüld a magadért való túl
sok imádkozást; többet imádkozz a testvéreid szellemi fejlődéséért. Kerüld az
anyagelvű imádkozást; imádkozz a szellemben és a szellem ajándékaiban való
bőségért.
146:2.11 10. A
betegekért és a szenvedőkért imádkozva ne várjátok el, hogy a kérelmeitek majd
helyettesítik a szenvedők szükségleteit kielégítő szeretetteljes és értelmes
segédkezést. Imádkozzatok a családotok, a barátaitok és a társaitok jólétéért,
de különösen azokért imádkozzatok, akik káromolnak benneteket, mutassatok be szeretetteljes
kérelmeket azokért, akik üldöznek benneteket. "De hogy mikor imádkozzatok,
azt nem mondom meg. Csakis a bennetek lakozó szellem vezethet benneteket ama
kérelmek kimondására, melyek kifejezik a szellemek Atyjával való belső kapcsolatotokat."
146:2.12 11.
Sokan csak akkor folyamodnak imádkozáshoz, amikor bajban vannak. Az ilyen gyakorlat
meggondolatlan és félrevezető. Igaz, jól teszitek, hogy imádkoztok a gondjaitok
közepette, de gondolnotok kell arra is, hogy fiúként beszéljetek Atyátokhoz
olyankor is, amikor minden rendben van a lelketekkel. A valódi kérelmeiteket
mindig titkoljátok. Emberek ne hallják a személyes imáitokat. A köszönőimák
megfelelők az istenimádók csoportjai számára, de a lélek imája személyes
kérdés. Az Isten minden gyermeke számára megfelelő imamintából csupán egy van,
s ez pedig: "Mindazonáltal, a te akaratod legyen meg."
146:2.13 12.
Mindenkinek, aki hisz ezen örömhírben, őszintén imádkoznia kell a mennyország kiterjesztéséért.
A héber írások minden imája közül Jézus a leginkább elismerően a Zsoltáros kérelmeiről
nyilatkozott: "Teremts tiszta szívet bennem, ó Isten, s élessz igaz
szellemet bennem. Tisztíts meg a titkos bűnöktől és tartsd vissza szolgádat az
öntelt vétségtől." Jézus hosszan beszélt az imának a meggondolatlan és
bántó beszéddel való kapcsolatáról, ezt idézve: "Állíts, ó Uram, őrséget
szám elé; védelmezd ajkam kapuját." "Az emberi nyelv", mondta
Jézus, "olyan testrész, melyet csak kevés ember képes megzabolázni, de az
emberben lakozó szellem képes e fékezhetetlen testrészt a türelem kedves
hangjává és az irgalom ösztönző szolgálójává alakítani."
146:2.14 13.
Jézus azt tanította, hogy a földi életútra vonatkozó isteni útmutatásért való
imádkozás fontosság tekintetében az Atya akaratának megismerése iránti kérelem
után következik. A valóságban ez isteni bölcsességért való imádkozást jelent. Jézus
sohasem tanította, hogy imádkozás révén emberi tudásra vagy különleges szakértelemre
lehetne szert tenni. Azt viszont tanította, hogy az ima hozzájárul ahhoz, hogy
az egyénnek az isteni szellem jelenlétével kapcsolatos befogadóképessége növekedjen.
Az apostolait a szellemben és igazságban imádkozni tanító Jézus elmagyarázta,
hogy az őszintén és az illető megvilágosodottságának megfelelően való, a teljes
szívvel és belátón, a komolyan és állhatatosan vett imádkozást részesíti előnyben.
146:2.15 14. Jézus figyelmeztette apostolait, hogy ne gondolják, hogy
imáikat eredményesebbé tehetik díszes ismétlésekkel, ékes kifejezésmóddal,
böjtöléssel, önsanyargatással vagy áldozatokkal. De arra intette a híveit, hogy
az imát annak eszközéül használják, hogy a köszönetnyilvánításon keresztül
eljussanak az igazi istenimádathoz. Jézus helytelenítette, hogy a követői
imáiban és istenimádataiban oly kevés a köszönetnyilvánító szellem. Ez
alkalommal az írásokból idézett, azt mondta: "Jó dolog az Úrnak köszönetet
mondani és a Fenséges nevének dicsőítő énekeket zengeni, méltányolni szeretetét
minden reggel és hűségét minden este, mert munkáján keresztül az Isten töltött
el engem örömmel. Mindenben az Isten akaratának megfelelően mondok
köszönetet."
146:2.16 15. És
az után Jézus azt mondta: "Ne aggódjatok túlságosan és állandóan a hétköznapi
szükségleteitek miatt. A földi létetekkel járó problémáitokat illetően ne
nyugtalankodjatok, de mindeme dolgokban ima és fohász révén, az őszinte köszönetnyilvánítás
szellemével hagyjátok, hogy a szükségleteitek feltáruljanak Atyátok előtt, aki
a mennyben van." Ez után az írásokból idézett: "Dicsőítem Isten nevét
énekemben és ünnepi hálával magasztalom. És ez jobban tetszik Istennek, mint az
áldozati állat, jobban, mint az üsző, amelynek szarva és körme van." 146:2.17
16. Jézus azt tanította a követőinek, hogy miután elmondták imájukat az
Atyának, egy ideig maradjanak a csendes befogadás állapotában, hogy jobb
lehetőséget adjanak a bennük lakozó szellemnek arra, hogy beszéljen a figyelő
lélekhez. Az Atya szelleme akkor szól a legjobban az emberhez, amikor az emberi
elme hozzáállása az igaz istenimádat. Az Atya bennünk lakozó szelleme révén és
az igazság segédkezésén keresztül megvilágosodó emberi elme révén imádjuk az
Istent. Az istenimádat, tanította Jézus, egyre inkább hasonlóvá teszi az egyént
ahhoz, akit imád. Az istenimádat olyan átalakító élmény, miáltal a véges
fokozatosan megközelíti és végül el is éri a Végtelen jelenlétét. És Jézus sok
más igazságot is elmondott az apostoloknak az embernek az Istennel való
bensőséges közösségéről, de nem sokan tudták teljes egészében felfogni a
tanítását.
Forrás: Az Urantia könyv
Megjegyzések
Megjegyzés küldése