A rossz, a bűn és a gonoszság



 "Hát nem érted, hogy az Isten benned lakozik, hogy azzá lett, ami vagy, annak érdekében, hogy azzá tehessen téged, ami ő!"


A rossz, a bűn és a gonoszság

148:4.1 Jézusnak szokása lett hetente két alkalommal Zebedeus kertjének egy bizonyos elzárt és védett szegletében külön elbeszélgetni a vele szólni akarókkal. Az egyik ilyen magánjellegű esti beszélgetés alkalmával Tamás e kérdést tette fel a Mesternek: "Miért kell az embereknek szellemtől születniük annak érdekében, hogy beléphessenek az országba? Azért szükséges az újjászületés, hogy elkerüljék a rossz befolyását? Mester, mi a rossz?" E kérdéseket meghallván Jézus azt mondta Tamásnak:
148:4.2 "Ne ess abba a hibába, hogy összekevered a rossz sajátságot a rossz személlyel, pontosabban a gonosszal. Akit te a rossznak nevezel nem más, mint az Atyám és az ő hű Fiainak uralma ellen tudatosan és szándékosan fellázadt önimádó fiú, egy főintéző. De én már legyőztem e bűnös lázadókat. Lásd világosan az Atyához és az ő világegyeteméhez való közeledés e különféle sajátosságait. Soha ne feledkezz meg az Atya akaratával összefüggő eme törvényekről:
148:4.3 A rossz: az isteni törvénynek, az Atya akaratának nem tudatos vagy nem szándékos megszegése. A rossz egyúttal annak mértéke, hogy valaki mennyire tökéletlenül engedelmeskedik az Atya akaratának.
148:4.4 A bűn: az isteni törvénynek, az Atya akaratának tudatos, szándékos és megfontolt megszegése. A bűn annak mértéke, hogy valaki mennyire nem hajlandó elfogadni az isteni vezetést és a szellemi irányítást.
148:4.5 A gonoszság: az isteni törvénynek, az Atya akaratának eltökélt, céltudatos és következetes megszegése. A gonoszság annak mértéke, hogy valaki folyamatosan elutasítja az Atyának a személyiség továbbélésére vonatkozó szeretetteljes tervét és a Fiak irgalmas segédkezését az üdvözülésben.
148:4.6 A szellemtől való újjászületést megelőzően, a halandó ember, a természeténél fogva, ki van téve rossz hajlamoknak, de az ilyen természetes viselkedési tökéletlenségek, nem képeznek bűnt, vagy gonoszságot. A halandó ember csak most kezdi a hosszú felemelkedését, a paradicsomi Atyjának tökéletességéhez. Az még nem bűnös dolog, hogy valaki a természetes felruházottságát tekintve, tökéletlen, vagy részleges. Az ember valóban ki van téve a rossznak, de semmilyen értelemben nem a rossz gyermeke, hacsak nem tudatosan és szándékosan választotta a bűn ösvényeit és a gonoszsággal fertőzött életet. A rossz eredendően megvan e világ természetes rendjében, a bűn azonban, a tudatos lázadás olyan magatartása, melyet azok hoztak el e világra, akik a szellemi fényből, a sűrű sötétségbe zuhantak.
148:4.7 Tamás, téged megzavarnak a görögök tantételei és a perzsák tévedései. Azért nem érted a rossz és a bűn kapcsolatát, mert úgy tekintesz az emberiségre, mint amely a földön egy tökéletes Ádámmal indult, s amely a bűnön keresztül gyorsan leépült az ember jelenlegi siralmas állapotáig. De miért nem vagy hajlandó megérteni annak a feljegyzésnek a jelentését, mely közli, hogy Káin, Ádám fia elment Nod földjére és onnan vett magának feleséget? És miért nem vagy hajlandó megérteni ama feljegyzés tartalmát, mely beszámol arról, hogy az Isten fiai az emberek leányai között találtak maguknak feleséget?
148:4.8 Az emberek a természetüknél fogva, valóban rosszak, de nem szükségképpen bűnösek. Az új születés - a szellemtől való megkeresztelés - alapvető jelentőségű, a rossztól való megszabaduláshoz és szükséges a mennyországba való belépéshez, de ezek egyike sem érvényteleníti azt a tényt, hogy az ember az Isten fia. A magvábanvaló rossz, ezen eredendően meglévő jelenléte, nem jelenti azt sem, hogy az ember, megmagyarázhatatlanul elidegenült volna a mennyei Atyától annyiban, hogy távolállóként, idegenként, vagy mostohagyermekként valamiképpen törekednie kellene, az Atya által való törvényes elfogadásra. Minden ilyen nézet elsősorban az Atyával kapcsolatos félreértésedből, másodsorban pedig az ember eredetével, természetével és végzetével kapcsolatos tudatlanságodból ered.
148:4.9 A görögök és mások azt tanították nektek, hogy az ember, az isteni tökéletességből süllyed le folyamatosan a feledésbe, illetőleg pusztulásba; én azért jöttem, hogy megmutassam, hogy az ember azzal, hogy belép az országba, bizonyosan és biztosan felemelkedik az Istenhez és az isteni tökéletességre. Bármely lény, aki bármiképp nem felel meg az örökkévaló Atya akarata szerinti isteni és szellemi eszményképeknek, az magvában rossz, de az ilyen lények, semmilyen értelemben nem bűnösek, még kevésbé gonoszak.
148:4.10 Tamás, nem olvastál erről az Írásokban, ahol meg van írva: 'Az Úr, a ti Istenetek fiai vagytok.' 'Az Atyja leszek, ő meg a fiam lesz.' 'Kiválasztottam, hogy fiam legyen - én meg Atyja leszek.' 'Hozd vissza fiaimat a távolból és leányaimat a föld határairól; mindazokat is, akik az én nevemet viselik, mert a dicsőségemre teremtettem őket.' 'Az élő Isten fiai vagytok.' 'Akik rendelkeznek az Isten szellemével, azok valóban az Isten fiai.' Míg az emberi apának anyagi része van a természetes gyermekben, addig a mennyei Atyának szellemi része van az ország minden hű fiában."
 5. A megpróbáltatás célja
148:5.1 A kertbeli egy másik magánbeszélgetés alkalmával Nátániel azt kérdezte Jézustól: "Mester, bár kezdem érteni, hogy miért nem vagy hajlandó válogatás nélkül gyógyítani, még mindig nem értem, hogy a mennyei Atya miért engedi meg, hogy oly sok földi gyermeke szenvedjen ilyen sok betegségtől." A Mester ezt válaszolta Nátánielnek:
148:5.2 "Nátániel, te és sokan mások is azért nem láttok tisztán, mert nem vagytok tisztában azzal, hogy e világ természetes rendjét, sokszor miként változtatták meg, ama bizonyos lázadók, bűnös vállalkozásai, akik elárulták az Atyám akaratát. És én azért jöttem, hogy elkezdjem e dolgok rendbetételét. De sok korszaknyi időt fog igényelni, mire a világegyetem e része is visszatalál a korábbi útjaira és így az emberek gyermekei megszabadulnak a bűn és a lázadás többletterheitől. Egyedül a rossz jelenléte, elégséges próba, az ember felemelkedéséhez - a bűn nem elengedhetetlen, a továbbéléshez.
148:5.3 De fiam, tudnod kell, hogy az Atya nem készakarva sanyargatja a gyermekeit. Az ember szükségtelen szenvedést vesz magára annak eredményeként, hogy következetesen elutasítja, hogy az isteni akarat jobb útjain járjon. A szenvedés magvában benne van a rosszban, de annak nagy részét bűn és gonoszság okozza. Sok szokatlan esemény ment végbe e világon, és nincs semmi különös abban, hogy minden gondolkodó embert összezavar, az általuk látott szenvedés és nyomorúság. De egy dologban biztos lehetsz: Az Atya nem küld szenvedést önkényes büntetésül a helytelen cselekedetekért. A rossz tökéletlenségei és hátrányai eredendők; a bűn büntetései elkerülhetetlenek; a gonoszság pusztító következményei feltartóztathatatlanok. Az ember nem hibáztathatja az Istent, a maga választotta élet, természetes következményeit jelentő szenvedésekért; az ember, az e világon megélt életnek részét képező tapasztalások miatt sem panaszkodhat. Az Atya akarata szerint, a halandó embernek, kitartóan és következetesen dolgoznia kell a földi helyzetének javításán. Az értelmes igyekezet, képessé teszi az embert, sok földi nyomorúságának leküzdésére.
148:5.4 Nátániel, a mi küldetésünk az, hogy segítsünk az embereknek megoldani a szellemi problémáikat és így serkentsük az elméjüket arra, hogy jobban felkészüljenek és ösztönözve legyenek arra, hogy hozzáfogjanak a sokféle anyagi problémájuk megoldásához. Tudomáson van a fejedben lévő zavarról azt illetően, amit az Írásokban olvastál. A tudatlan ember hajlamos túl gyakran az Istenre hárítani a felelősséget mindenért, amit nem képes felfogni. Az Atya nem személyesen felelős minden olyasmiért, amit te nem tudsz megérteni. Ne kételkedj az Atya szeretetében csak azért, mert az ő rendelése szerinti, némely igazságos és bölcs törvény, éppen szenvedést okoz neked, mert ártatlanul, vagy akarattal megszegted, az ilyen isteni rendelést.
148:5.5 De Nátániel, sok olyasmi van az Írásokban, mely felvilágosított volna, ha tisztánlátón olvasod. Hát nem emlékszel, hogy meg van írva: 'Ne hárítsd el fiam, az Úr intelmét; ne állj ellen a dorgálásának, mert az Úr megfeddi azt, akit szeret, mint apa a fiát, akiben öröme telik.' 'Az Úr nem abban leli kedvét, hogy nyomorúsággal sújtson.' 'Mielőtt csapás ért, tévelyegtem, de most már követem a törvényt. A szenvedés hasznomra volt, mert általa megtanulhatom az isteni rendeléseket.' 'Ismerem a szomorúságaitokat. Az örökkévaló Isten, a ti menedéketek, és alant vannak örökkévaló karjai.' 'Az Úr az elnyomottnak is menedéke, a szükség napjaiban, egyetlen mentsége.' 'Az Úr megerősíti a szenvedés ágyán; az Úr nem feledkezik meg a betegről.' 'Miként az apa szánalmat mutat a gyermekei iránt, úgy az Úr is részvéttel van azokhoz, akik félik őt. Ismeri ő a testedet; emlékezetében tartja, hogy porból vagy.' 'Meggyógyítja a megtört szívűeket és bekötözi az ő sebeiket.' 'Ő a szegény reménye, a szükséget szenvedőnek ereje, az ínségben, menedék a viharban és árnyék a gyilkos hőségben.' 'Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.' 'A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki.' 'Amikor a szenvedés vizein keltek át, én veletek leszek, és amikor a megpróbáltatások folyói ellepnek benneteket, én nem hagylak el.' 'Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és vigaszt minden búsulónak.' 'Kiigazítás van a szenvedésben; a nyomorúság nem a porból ered.'"

A szenvedés félreértelmezése - beszélgetés Jóbról

148:6.1 Ugyanezen az estén, Betszaidában történt, hogy János is megkérdezte Jézustól, hogy miért szenved oly sok, láthatólag ártatlan ember annyiféle betegségtől és miért élnek át annyi szenvedést. János kérdéseire válaszolva a Mester egyebek között azt mondta:
148:6.2 "Fiam, te nem érted a hányattatás jelentőségét, illetőleg a szenvedés feladatát. Hát nem olvastad a szemita irodalom ama remekművét - a Jób hányattatásairól szóló történetet az Írásban? Nem emlékszel, hogy e csodálatos példázat hogyan kezdődik az Úr szolgája anyagi jólétének ismertetésével? Jól emlékszel arra, hogy Jób gyermekekkel, vagyonnal, ranggal, tisztséggel, egészséggel és minden mással meg volt áldva, amit az emberek értékesnek tartanak e világi életben. Ábrahám gyermekeinek hagyományos tanai szerint, az ilyen anyagi jólét, bőséges bizonyítéka, az isteni kegynek. Ám az ilyen anyagi javak és az ilyen világi jólét nem az Isten kegyét jelzi. Mennyei Atyám éppen úgy szereti a szegényeket, mint a gazdagokat; ő nem tesz különbséget a személyek között.
148:6.3 Bár az isteni törvény megszegését előbb-utóbb követi a büntetés aratása, s bár az emberek végül bizonyosan learatják, amit vetettek, neked mégis tudnod kell, hogy az emberi szenvedés nem mindig a korábbi bűn büntetése. Sem Jób, sem az ő barátai, nem voltak képesek meglelni az igazi választ a zavarukra. És az általad már ismert fény mellett nemigen tulajdonítanál szerepet akár Sátánnak, akár az Istennek e különleges példázatban. Bár Jób a szenvedésen keresztül nem találta meg az értelmi problémáinak nyitját, illetőleg a bölcseleti nehézségeinek megoldását, azért nagy győzelmeket aratott; még az istentani védvonalainak összeomlása mellett is, felemelkedett azokba a szellemi magasságokba, ahol őszintén mondhatta, 'borzadok magamtól'; ekkor kapta az Istenről való látomás üdvét. Így tehát bár félreértette a szenvedést, Jób felemelkedett az erkölcsi megértés és a szellemi látásmód emberfeletti síkjára. Amikor a szenvedő szolga, látomást nyer Istenről, azt minden emberi felfoghatóságon túl lévő, lelki béke követi.
148:6.4 Jób barátai közül az első, Elifáz, arra intette a szenvedőt, hogy a szenvedései közepette ugyanolyan állhatatosságot mutasson, mint amilyet másoknak javasolt a jóléte napjaiban. Azt mondta e hamis vigasztaló: 'Bízz a vallásodban, Jób; emlékezz, hogy a gonosz és nem az igaz ember az, aki szenved. Biztosan megérdemled a büntetést, különben nem szenvednél. Jól tudod, hogy az Isten szemében nincs igaz ember. Tudod, hogy a gonosz, sohasem boldogul igazán. Bárhogy is van, az ember láthatólag bajra rendeltetett, és az Úr talán csak a te érdekedben fenyít téged.' Nem csoda, hogy szegény Jób nem talált sok vigaszt az emberi szenvedés problémájának, ilyen értelmezésében.
148:6.5 De a második barátjának, Bildádnak a tanácsa még lehangolóbb volt, függetlenül attól, hogy az akkoriban elfogadott istentan szerint kifogástalannak minősült. Bildád azt mondta: 'Az Isten nem lehet igaztalan. A gyermekeid bizonyára bűnösök voltak, hiszen odavesztek; te bizonyára tévelyegsz, különben nem súlytanának csapások. És ha te valóban igaz vagy, akkor az Isten bizonyosan megszabadít a szenvedéstől. Meg kellene tanulnod az Istennek az emberekhez való viszonyának történetéből, hogy a Mindenható, csakis a gonoszt pusztítja el.'
148:6.6 És akkor emlékszel, hogy mit felelt Jób a barátainak, azt mondva: 'Jól tudom, hogy az Isten, nem hallja a segélykiáltásomat. Hogyan lehet az Isten igaz és egyszerre oly közönyös az ártatlanságomat illetően? Rá kell jönnöm, hogy nem nyerhetek megelégedést, a Mindenhatóhoz való fordulásban. Hát nem látjátok, hogy az Isten eltűri, hogy a gonoszok üldözzék a jókat? És mivel az ember oly gyenge, milyen esélye van arra, hogy egy mindenható Isten kezétől figyelmet kapjon? Az Isten tett azzá, ami ma vagyok, és amikor így nekem támad, én védtelen vagyok. És egyáltalán miért teremtett engem az Isten, hogy ily siralmasan szenvedjek?
148:6.7 És ki tudná vitatni Jób magatartását, a barátai tanácsainak, valamint annak tükrében, hogy a saját fejében, milyen téves eszméi voltak Istenről? Nem látod, hogy Jób, emberi Istenre vágyott, hogy egy olyan isteni Lénnyel szeretett volna közösséget, aki ismeri az ember halandói helyzetét és megérti, hogy az igaznak, gyakran kell ártatlanul szenvednie, a hosszú paradicsomi felemelkedés ezen első életének részeként? Ezért jött el az Ember Fia az Atyától, hogy ilyen életet éljen a húsvér testben, hogy képes legyen vigaszt és támaszt nyújtani mindazoknak, akik a jövőben, Jób szenvedéseinek elviselésére lesznek felhívva.
148:6.8 Jób harmadik barátja, Cofár aztán még kevésbé vigasztaló szavakat szólt, amikor azt mondta: 'Bolond vagy, ha igaznak tartod magad, tekintve, hogy így szenvedsz. De azt elfogadom, hogy lehetetlenség megérteni az Isten útjait. Talán van valamilyen rejtett célja minden nyomorúságodnak.' És amikor Jób meghallgatta mindhárom barátját, közvetlenül az Istenhez fordult segítségért, hivatkozva arra a tényre, hogy 'az asszonytól született ember, rövid életű, tele bajjal'.
148:6.9 Ekkor kezdődött el a második beszélgetés a barátaival. Elifáz még szigorúbb lett, vádló és gúnyos. Bildád megharagudott, amiért Jób semmibe veszi a barátait. Cofár megismételte búskomor tanácsát. Jóbnak ekkora már ellenérzései voltak a barátaival szemben és megint az Istenhez fordult, és most egy igazságos Istenhez folyamodott, szemben az igazságtalanság azon Istenével, aki a barátai életfelfogásában testesült meg és aki még az ő saját vallásos beállítottságában is, kegyelettel volt körülvéve. Ezután Jób menedéket talált, egy olyan jövőbeli élet vigaszában, mely életben, a halandói lét méltánytalanságai, talán igazságosabban orvosoltak. Az, hogy az embertől nem kap segítséget, Jóbot az Isten felé tereli. Ez után következik a nagy küzdelem a szívében, hit és kétség között. Végül az emberi szenvedő, látni kezdi az élet fényét; megkínzott lelke felemelkedik, a remény és a bátorság új magasságaiba; még ez után is szenvedhet, sőt meg is halhat, de a megvilágosodott lelke, most azt a diadalkiáltást hallatja, 'Él az én Védelmezőm!'
148:6.10 Jóbnak teljes mértékben igaza volt, amikor kétségbe vonta azt a tantételt, hogy az Isten szenvedést okoz a gyermekeinek, annak érdekében, hogy a szüleiket megbüntesse. Jób mindig is kész volt elfogadni, hogy az Isten igazságos, de vágyott valamiféle lelki megelégedést nyújtó kinyilatkoztatásra, az Örökkévaló személyes jellemét illetően. És ez a mi küldetésünk a földön. Szenvedő halandóktól, többet ne tagadtassék meg a vigasz, hogy megismerjék az Isten szeretetét és megértsék a mennyei Atya irgalmát. Bár Istennek a forgószélből szóló beszéde fenséges fogalom volt, a kimondásának idejében, te már azt is tudod, hogy az Atya nem így nyilatkoztatja ki magát, hanem úgy, hogy az emberi szívben szól nyugodt, gyenge hangon, azt mondja, 'Ez az út; erre menj.' Hát nem érted, hogy az Isten benned lakozik, hogy azzá lett, ami vagy, annak érdekében, hogy azzá tehessen téged, ami ő!"
148:6.11 Ez után tette Jézus az utolsó kijelentést: "A mennyei Atya nem leli kedvét az emberek gyermekeinek sanyargatásában. Az ember elsősorban az idő véletlen eseményei miatt és az éretlen fizikai lét rossz dolgaival járó tökéletlenségek miatt szenved. Ezután szenved a bűn feltartóztathatatlan következményeitől - az élet és fény törvényeinek megszegésétől. És végül, az ember learatja a menny igaz uralma elleni lázadásban való gonosz megmaradásának termését a földön. De az ember nyomorúságai nem személyes velejárói az isteni ítéletnek. Az ember képes sokat tenni és tesz is annak érdekében, hogy mérsékelje a világi szenvedéseket. De egyszer és mindenkorra szabadulj meg attól a babonaságtól, hogy az Isten a rossz rendeletére okoz szenvedést az embernek. Tanulmányozd Jób könyvét annak érdekében, hogy felfedezd, hogy még a jóemberek is milyen sok helytelen eszmét alkottak őszintén Istenről; és az után ismerd fel, hogy még a fájdalmas szenvedést viselő Jób is megtalálta a vigasztaló és üdvözítő Istent az ilyen téves tanítások ellenére. A hite végül áthatolt a szenvedés fellegein, hogy meglássa az élet fényét, mely az Atyától árad gyógyító kegyelemként és örök igazságosságként."

148:6.12 János több napon keresztül mélyen elgondolkodott e kijelentéseken. Az egész későbbi élete észrevehetően megváltozott a Mesterrel a kertben folytatott beszélgetés eredményeként, és a későbbi időkben sokat tett annak érdekében, hogy rávegye a többi apostolt, hogy változtassanak a mindennapos emberi szenvedés forrásával, természetével és céljával kapcsolatos nézeteiken.  

Forrás: Az Urantia könyv

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az űr végtelenjét behálózó élet fejlettségi fokáról