A rossz, a bűn és a gonoszság
"Hát nem érted, hogy az Isten benned lakozik, hogy azzá lett, ami vagy, annak érdekében, hogy azzá tehessen téged, ami ő!"
148:4.1 Jézusnak szokása lett hetente két alkalommal Zebedeus kertjének egy
bizonyos elzárt és védett szegletében külön elbeszélgetni a vele szólni
akarókkal. Az egyik ilyen magánjellegű esti beszélgetés alkalmával Tamás e
kérdést tette fel a Mesternek: "Miért kell az embereknek szellemtől
születniük annak érdekében, hogy beléphessenek az országba? Azért szükséges az
újjászületés, hogy elkerüljék a rossz befolyását? Mester, mi a rossz?" E
kérdéseket meghallván Jézus azt mondta Tamásnak:
148:4.2 "Ne ess abba a hibába, hogy összekevered a rossz sajátságot
a rossz személlyel, pontosabban a gonosszal. Akit te a
rossznak nevezel nem más, mint az Atyám és az ő hű Fiainak uralma ellen
tudatosan és szándékosan fellázadt önimádó fiú, egy főintéző. De én már
legyőztem e bűnös lázadókat. Lásd világosan az Atyához és az ő világegyeteméhez
való közeledés e különféle sajátosságait. Soha ne feledkezz meg az Atya
akaratával összefüggő eme törvényekről:
148:4.3 A rossz: az isteni törvénynek, az
Atya akaratának nem tudatos vagy nem szándékos megszegése. A rossz egyúttal
annak mértéke, hogy valaki mennyire tökéletlenül engedelmeskedik az Atya
akaratának.
148:4.4 A bűn: az isteni törvénynek, az
Atya akaratának tudatos, szándékos és megfontolt megszegése. A bűn annak
mértéke, hogy valaki mennyire nem hajlandó elfogadni az isteni vezetést és a
szellemi irányítást.
148:4.5 A gonoszság: az isteni törvénynek,
az Atya akaratának eltökélt, céltudatos és következetes megszegése. A
gonoszság annak mértéke, hogy valaki folyamatosan elutasítja az Atyának a személyiség
továbbélésére vonatkozó szeretetteljes tervét és a Fiak irgalmas segédkezését
az üdvözülésben.
148:4.6 A szellemtől való újjászületést megelőzően, a halandó ember, a
természeténél fogva, ki van téve rossz hajlamoknak, de az ilyen természetes
viselkedési tökéletlenségek, nem képeznek bűnt, vagy gonoszságot. A halandó
ember csak most kezdi a hosszú felemelkedését, a paradicsomi Atyjának
tökéletességéhez. Az még nem bűnös dolog, hogy valaki a természetes
felruházottságát tekintve, tökéletlen, vagy részleges. Az ember valóban ki van
téve a rossznak, de semmilyen értelemben nem a rossz gyermeke, hacsak nem
tudatosan és szándékosan választotta a bűn ösvényeit és a gonoszsággal
fertőzött életet. A rossz eredendően megvan e világ természetes rendjében, a
bűn azonban, a tudatos lázadás olyan magatartása, melyet azok hoztak el e
világra, akik a szellemi fényből, a sűrű sötétségbe zuhantak.
148:4.7 Tamás, téged megzavarnak a görögök tantételei és a perzsák tévedései.
Azért nem érted a rossz és a bűn kapcsolatát, mert úgy tekintesz az
emberiségre, mint amely a földön egy tökéletes Ádámmal indult, s amely a bűnön
keresztül gyorsan leépült az ember jelenlegi siralmas állapotáig. De miért nem
vagy hajlandó megérteni annak a feljegyzésnek a jelentését, mely közli, hogy
Káin, Ádám fia elment Nod földjére és onnan vett magának feleséget? És miért
nem vagy hajlandó megérteni ama feljegyzés tartalmát, mely beszámol arról, hogy
az Isten fiai az emberek leányai között találtak maguknak feleséget?
148:4.8 Az emberek a természetüknél fogva, valóban rosszak, de nem szükségképpen
bűnösek. Az új születés - a szellemtől való megkeresztelés - alapvető
jelentőségű, a rossztól való megszabaduláshoz és szükséges a mennyországba való
belépéshez, de ezek egyike sem érvényteleníti azt a tényt, hogy az ember az
Isten fia. A magvábanvaló rossz, ezen eredendően meglévő jelenléte, nem jelenti
azt sem, hogy az ember, megmagyarázhatatlanul elidegenült volna a mennyei
Atyától annyiban, hogy távolállóként, idegenként, vagy mostohagyermekként
valamiképpen törekednie kellene, az Atya által való törvényes elfogadásra.
Minden ilyen nézet elsősorban az Atyával kapcsolatos félreértésedből,
másodsorban pedig az ember eredetével, természetével és végzetével kapcsolatos
tudatlanságodból ered.
148:4.9 A görögök és mások azt tanították nektek, hogy az ember, az isteni
tökéletességből süllyed le folyamatosan a feledésbe, illetőleg pusztulásba; én
azért jöttem, hogy megmutassam, hogy az ember azzal, hogy belép az országba,
bizonyosan és biztosan felemelkedik az Istenhez és az isteni tökéletességre.
Bármely lény, aki bármiképp nem felel meg az örökkévaló Atya akarata szerinti
isteni és szellemi eszményképeknek, az magvában rossz, de az ilyen lények,
semmilyen értelemben nem bűnösek, még kevésbé gonoszak.
148:4.10 Tamás, nem olvastál erről az Írásokban, ahol meg van írva: 'Az Úr, a ti
Istenetek fiai vagytok.' 'Az Atyja leszek, ő meg a fiam lesz.' 'Kiválasztottam,
hogy fiam legyen - én meg Atyja leszek.' 'Hozd vissza fiaimat a távolból és
leányaimat a föld határairól; mindazokat is, akik az én nevemet viselik, mert a
dicsőségemre teremtettem őket.' 'Az élő
Isten fiai vagytok.' 'Akik rendelkeznek az Isten szellemével, azok valóban az
Isten fiai.' Míg az emberi apának anyagi része van a természetes gyermekben,
addig a mennyei Atyának szellemi része van az ország minden hű fiában."
5. A megpróbáltatás célja
148:5.1 A kertbeli egy másik magánbeszélgetés alkalmával Nátániel azt kérdezte
Jézustól: "Mester, bár kezdem érteni, hogy miért nem vagy hajlandó
válogatás nélkül gyógyítani, még mindig nem értem, hogy a mennyei Atya miért engedi meg, hogy oly sok földi gyermeke szenvedjen
ilyen sok betegségtől." A Mester ezt válaszolta Nátánielnek:
148:5.2 "Nátániel, te és sokan mások is azért nem láttok tisztán, mert nem
vagytok tisztában azzal, hogy e világ
természetes rendjét, sokszor miként változtatták meg, ama bizonyos lázadók, bűnös
vállalkozásai, akik elárulták az Atyám akaratát. És én azért jöttem, hogy elkezdjem e dolgok rendbetételét. De sok
korszaknyi időt fog igényelni, mire a világegyetem e része is visszatalál a
korábbi útjaira és így az emberek gyermekei megszabadulnak a bűn és a lázadás
többletterheitől. Egyedül a rossz jelenléte, elégséges próba, az ember
felemelkedéséhez - a bűn nem elengedhetetlen, a továbbéléshez.
148:5.3 De fiam, tudnod kell, hogy az Atya
nem készakarva sanyargatja a gyermekeit. Az ember szükségtelen szenvedést vesz
magára annak eredményeként, hogy következetesen elutasítja, hogy az isteni
akarat jobb útjain járjon. A szenvedés magvában benne van a rosszban, de annak
nagy részét bűn és gonoszság okozza. Sok szokatlan esemény ment végbe e
világon, és nincs semmi különös abban, hogy minden gondolkodó embert összezavar,
az általuk látott szenvedés és nyomorúság. De
egy dologban biztos lehetsz: Az Atya nem küld szenvedést önkényes büntetésül a
helytelen cselekedetekért. A rossz tökéletlenségei és hátrányai eredendők; a
bűn büntetései elkerülhetetlenek; a gonoszság pusztító következményei
feltartóztathatatlanok. Az ember nem hibáztathatja az Istent, a maga
választotta élet, természetes következményeit jelentő szenvedésekért; az ember,
az e világon megélt életnek részét képező tapasztalások miatt sem panaszkodhat.
Az Atya akarata szerint, a halandó embernek, kitartóan és következetesen
dolgoznia kell a földi helyzetének javításán. Az értelmes igyekezet, képessé
teszi az embert, sok földi nyomorúságának leküzdésére.
148:5.4 Nátániel, a mi küldetésünk az, hogy segítsünk az embereknek megoldani a
szellemi problémáikat és így serkentsük az elméjüket arra, hogy jobban
felkészüljenek és ösztönözve legyenek arra, hogy hozzáfogjanak a sokféle anyagi
problémájuk megoldásához. Tudomáson van a fejedben lévő zavarról azt illetően,
amit az Írásokban olvastál. A tudatlan ember hajlamos túl gyakran az Istenre
hárítani a felelősséget mindenért, amit nem képes felfogni. Az Atya nem
személyesen felelős minden olyasmiért, amit te nem tudsz megérteni. Ne
kételkedj az Atya szeretetében csak azért, mert az ő rendelése szerinti, némely
igazságos és bölcs törvény, éppen szenvedést okoz neked, mert ártatlanul, vagy
akarattal megszegted, az ilyen isteni rendelést.
148:5.5 De Nátániel, sok olyasmi van az Írásokban, mely felvilágosított volna, ha
tisztánlátón olvasod. Hát nem emlékszel, hogy meg van írva: 'Ne hárítsd el
fiam, az Úr intelmét; ne állj ellen a dorgálásának, mert az Úr megfeddi azt,
akit szeret, mint apa a fiát, akiben öröme telik.' 'Az Úr nem abban leli
kedvét, hogy nyomorúsággal sújtson.' 'Mielőtt csapás ért, tévelyegtem, de most
már követem a törvényt. A szenvedés hasznomra volt, mert általa megtanulhatom
az isteni rendeléseket.' 'Ismerem a szomorúságaitokat. Az örökkévaló Isten, a
ti menedéketek, és alant vannak örökkévaló karjai.' 'Az Úr az elnyomottnak is
menedéke, a szükség napjaiban, egyetlen mentsége.' 'Az Úr megerősíti a
szenvedés ágyán; az Úr nem feledkezik meg a betegről.' 'Miként az apa szánalmat
mutat a gyermekei iránt, úgy az Úr is részvéttel van azokhoz, akik félik őt.
Ismeri ő a testedet; emlékezetében tartja, hogy porból vagy.' 'Meggyógyítja a
megtört szívűeket és bekötözi az ő sebeiket.' 'Ő a szegény reménye, a szükséget
szenvedőnek ereje, az ínségben, menedék a viharban és árnyék a gyilkos hőségben.'
'Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.' 'A megtört
nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki.' 'Amikor a
szenvedés vizein keltek át, én veletek leszek, és amikor a megpróbáltatások
folyói ellepnek benneteket, én nem hagylak el.' 'Elküldött, hogy bekössem a
megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és vigaszt minden
búsulónak.' 'Kiigazítás van a szenvedésben; a nyomorúság nem a porból
ered.'"
A szenvedés félreértelmezése - beszélgetés Jóbról
148:6.1 Ugyanezen az estén, Betszaidában történt, hogy János is megkérdezte
Jézustól, hogy miért szenved oly sok,
láthatólag ártatlan ember annyiféle betegségtől és miért élnek át annyi
szenvedést. János kérdéseire válaszolva a Mester egyebek között azt mondta:
148:6.2 "Fiam, te nem érted a hányattatás jelentőségét, illetőleg a szenvedés
feladatát. Hát nem olvastad a szemita irodalom ama remekművét - a Jób
hányattatásairól szóló történetet az Írásban? Nem emlékszel, hogy e csodálatos
példázat hogyan kezdődik az Úr szolgája anyagi jólétének ismertetésével? Jól
emlékszel arra, hogy Jób gyermekekkel, vagyonnal, ranggal, tisztséggel,
egészséggel és minden mással meg volt áldva, amit az emberek értékesnek
tartanak e világi életben. Ábrahám gyermekeinek hagyományos tanai szerint, az
ilyen anyagi jólét, bőséges bizonyítéka, az isteni kegynek. Ám az ilyen anyagi javak és az ilyen világi
jólét nem az Isten kegyét jelzi. Mennyei Atyám éppen úgy szereti a szegényeket,
mint a gazdagokat; ő nem tesz különbséget a személyek között.
148:6.3 Bár az isteni törvény megszegését
előbb-utóbb követi a büntetés aratása, s bár az emberek végül bizonyosan
learatják, amit vetettek, neked mégis tudnod kell, hogy az emberi szenvedés nem
mindig a korábbi bűn büntetése. Sem Jób, sem az ő barátai, nem voltak
képesek meglelni az igazi választ a zavarukra. És az általad már ismert fény
mellett nemigen tulajdonítanál szerepet akár Sátánnak, akár az Istennek e
különleges példázatban. Bár Jób a szenvedésen keresztül nem találta meg az
értelmi problémáinak nyitját, illetőleg a bölcseleti nehézségeinek megoldását,
azért nagy győzelmeket aratott; még az istentani védvonalainak összeomlása
mellett is, felemelkedett azokba a szellemi magasságokba, ahol őszintén
mondhatta, 'borzadok magamtól'; ekkor kapta az Istenről való látomás
üdvét. Így tehát bár félreértette a szenvedést, Jób felemelkedett az erkölcsi
megértés és a szellemi látásmód emberfeletti síkjára. Amikor a szenvedő szolga,
látomást nyer Istenről, azt minden emberi felfoghatóságon túl lévő, lelki béke
követi.
148:6.4 Jób barátai közül az első, Elifáz, arra intette a szenvedőt, hogy a
szenvedései közepette ugyanolyan állhatatosságot mutasson, mint amilyet
másoknak javasolt a jóléte napjaiban. Azt mondta e hamis vigasztaló: 'Bízz a
vallásodban, Jób; emlékezz, hogy a gonosz és nem az igaz ember az, aki szenved.
Biztosan megérdemled a büntetést, különben nem szenvednél. Jól tudod, hogy az
Isten szemében nincs igaz ember. Tudod, hogy a gonosz, sohasem boldogul igazán.
Bárhogy is van, az ember láthatólag bajra rendeltetett, és az Úr talán csak a
te érdekedben fenyít téged.' Nem csoda, hogy szegény Jób nem talált sok vigaszt
az emberi szenvedés problémájának, ilyen értelmezésében.
148:6.5 De a második barátjának, Bildádnak a tanácsa még lehangolóbb volt,
függetlenül attól, hogy az akkoriban elfogadott istentan szerint
kifogástalannak minősült. Bildád azt mondta: 'Az Isten nem lehet igaztalan. A
gyermekeid bizonyára bűnösök voltak, hiszen odavesztek; te bizonyára tévelyegsz,
különben nem súlytanának csapások. És ha te valóban igaz vagy, akkor az Isten
bizonyosan megszabadít a szenvedéstől. Meg kellene tanulnod az Istennek az
emberekhez való viszonyának történetéből, hogy a Mindenható, csakis a gonoszt
pusztítja el.'
148:6.6 És akkor emlékszel, hogy mit felelt Jób a barátainak, azt mondva: 'Jól
tudom, hogy az Isten, nem hallja a segélykiáltásomat. Hogyan lehet az Isten
igaz és egyszerre oly közönyös az ártatlanságomat illetően? Rá kell jönnöm,
hogy nem nyerhetek megelégedést, a Mindenhatóhoz való fordulásban. Hát nem
látjátok, hogy az Isten eltűri, hogy a gonoszok üldözzék a jókat? És mivel az
ember oly gyenge, milyen esélye van arra, hogy egy mindenható Isten kezétől
figyelmet kapjon? Az Isten tett azzá, ami ma vagyok, és amikor így nekem támad,
én védtelen vagyok. És egyáltalán miért teremtett engem az Isten, hogy ily
siralmasan szenvedjek?
148:6.7 És ki tudná vitatni Jób magatartását, a barátai tanácsainak, valamint
annak tükrében, hogy a saját fejében, milyen téves eszméi voltak Istenről? Nem
látod, hogy Jób, emberi Istenre vágyott, hogy egy olyan isteni Lénnyel
szeretett volna közösséget, aki ismeri az ember halandói helyzetét és megérti,
hogy az igaznak, gyakran kell ártatlanul szenvednie, a hosszú paradicsomi
felemelkedés ezen első életének részeként? Ezért jött el az Ember Fia az
Atyától, hogy ilyen életet éljen a húsvér testben, hogy képes legyen vigaszt és
támaszt nyújtani mindazoknak, akik a jövőben, Jób szenvedéseinek elviselésére
lesznek felhívva.
148:6.8 Jób harmadik barátja, Cofár aztán még kevésbé vigasztaló szavakat szólt,
amikor azt mondta: 'Bolond vagy, ha igaznak tartod magad, tekintve, hogy így
szenvedsz. De azt elfogadom, hogy lehetetlenség megérteni az Isten útjait.
Talán van valamilyen rejtett célja minden nyomorúságodnak.' És amikor Jób
meghallgatta mindhárom barátját, közvetlenül az Istenhez fordult segítségért,
hivatkozva arra a tényre, hogy 'az asszonytól született ember, rövid életű,
tele bajjal'.
148:6.9 Ekkor kezdődött el a második beszélgetés a barátaival. Elifáz még
szigorúbb lett, vádló és gúnyos. Bildád megharagudott, amiért Jób semmibe veszi
a barátait. Cofár megismételte búskomor tanácsát. Jóbnak ekkora már ellenérzései
voltak a barátaival szemben és megint az Istenhez fordult, és most egy
igazságos Istenhez folyamodott, szemben az igazságtalanság azon Istenével, aki
a barátai életfelfogásában testesült meg és aki még az ő saját vallásos
beállítottságában is, kegyelettel volt körülvéve. Ezután Jób menedéket talált, egy olyan jövőbeli élet vigaszában, mely életben,
a halandói lét méltánytalanságai, talán igazságosabban orvosoltak. Az, hogy az
embertől nem kap segítséget, Jóbot az Isten felé tereli. Ez után következik a
nagy küzdelem a szívében, hit és kétség között. Végül az emberi szenvedő, látni
kezdi az élet fényét; megkínzott lelke felemelkedik, a remény és a bátorság új
magasságaiba; még ez után is szenvedhet, sőt meg is halhat, de a
megvilágosodott lelke, most azt a diadalkiáltást hallatja, 'Él az én
Védelmezőm!'
148:6.10 Jóbnak teljes mértékben igaza volt,
amikor kétségbe vonta azt a tantételt, hogy az Isten szenvedést okoz a
gyermekeinek, annak érdekében, hogy a szüleiket megbüntesse. Jób mindig is kész
volt elfogadni, hogy az Isten igazságos, de vágyott valamiféle lelki
megelégedést nyújtó kinyilatkoztatásra, az Örökkévaló személyes jellemét
illetően. És ez a mi küldetésünk a földön. Szenvedő halandóktól, többet ne
tagadtassék meg a vigasz, hogy megismerjék az Isten szeretetét és megértsék a
mennyei Atya irgalmát. Bár Istennek
a forgószélből szóló beszéde fenséges fogalom volt, a kimondásának idejében, te
már azt is tudod, hogy az Atya nem így nyilatkoztatja ki magát, hanem úgy, hogy
az emberi szívben szól nyugodt, gyenge hangon, azt mondja, 'Ez az út; erre
menj.' Hát nem érted, hogy az Isten benned lakozik, hogy azzá lett, ami vagy,
annak érdekében, hogy azzá tehessen téged, ami ő!"
148:6.11 Ez után tette Jézus az utolsó
kijelentést: "A mennyei Atya nem leli kedvét az emberek gyermekeinek
sanyargatásában. Az ember elsősorban az idő véletlen eseményei miatt és az
éretlen fizikai lét rossz dolgaival járó tökéletlenségek miatt szenved. Ezután
szenved a bűn feltartóztathatatlan következményeitől - az élet és fény
törvényeinek megszegésétől. És végül, az ember learatja a menny igaz uralma
elleni lázadásban való gonosz megmaradásának termését a földön. De az ember
nyomorúságai nem személyes velejárói az isteni ítéletnek. Az ember
képes sokat tenni és tesz is annak érdekében, hogy mérsékelje a világi
szenvedéseket. De egyszer és mindenkorra szabadulj meg attól a
babonaságtól, hogy az Isten a rossz rendeletére okoz szenvedést az embernek. Tanulmányozd Jób könyvét annak érdekében,
hogy felfedezd, hogy még a jóemberek is milyen sok helytelen eszmét alkottak
őszintén Istenről; és az után ismerd fel, hogy még a fájdalmas szenvedést
viselő Jób is megtalálta a vigasztaló és üdvözítő Istent az ilyen téves tanítások
ellenére. A hite végül áthatolt a szenvedés fellegein, hogy meglássa az élet
fényét, mely az Atyától árad gyógyító kegyelemként és örök
igazságosságként."
148:6.12 János több napon keresztül mélyen elgondolkodott e kijelentéseken. Az
egész későbbi élete észrevehetően megváltozott a Mesterrel a kertben folytatott
beszélgetés eredményeként, és a későbbi időkben sokat tett annak érdekében,
hogy rávegye a többi apostolt, hogy változtassanak a mindennapos emberi
szenvedés forrásával, természetével és céljával kapcsolatos nézeteiken.
Forrás: Az Urantia könyv
Megjegyzések
Megjegyzés küldése