Miért bántanak a rossz emberek?
Miért
bántanak a rossz emberek? Vajon a kutyának van-e lelke, van-e sajátakarata?
130:2.4 Egy napon az új kormánylapáton Jézussal együtt
dolgozó egyik fiatal hajóács figyelmét felkeltették Jézus időről időre elejtett
szavai, amint a hajójavító műhelyben dolgoztak. Amikor Jézus arról beszélt,
hogy a mennyei Atyát igenis érdekli földi gyermekeinek jóléte, Anaxand, ez a
görög ifjú azt mondta: "Ha az Istenek törődnek velem, akkor miért nem
távolítják el a műhelyből azt a kegyetlen és igazságtalan munkafelügyelőt?"
Alaposan meglepődött Jézus válaszától, "Mivel te tudod mi a jóság, és
értékeled az igazságot, az Istenek talán éppen azért vezették a közeledbe ezt a
tévelygő embert, hogy e jobb útra tereld. Talán te vagy a só, mely őt a többi
ember számára kellemesebbé teszi; feltéve, hogy még nem veszítetted el ízedet.
Ha ez így van, akkor ez az ember uralkodik rajtad annyiban, hogy a rossz
viselkedése kedvezőtlenül befolyásol. Miért nem kerekedsz felül a rosszon a
jóság ereje révén, és így te irányíthatnád a kettőtök közötti minden
kapcsolatot? Állítom, hogy a benned lévő jó le tudja győzni az őbenne lévő
rosszat, csak valódi esélyt kell adnod annak. Nincs lebilincselőbb kaland a halandói
létben, mint élvezni azt a lelkesültséget, hogy a szellemi energia és az isteni
igazság anyagi létű társa lehetsz a tévedések és a rossz ellen vívott győzelmes
csatáikban. Csodálatos és felemelő tapasztalás a szellemi sötétségben gubbasztó
halandó számára a szellemi fény élő csatornájává lenni. Ha te többet birtokolsz
az igazságból mint ez az ember, akkor az ő szüksége cselekedetre kell, hogy
sarkalljon téged. Te biztosan nem vagy az a gyávafajta, aki a partról nézi
végig, hogyan fullad a vízbe úszni nem tudó embertársa! És mennyivel többet ér
e sötétségben kapálódzó ember lelke a vízben fuldokló testénél!" 130:2.6
Ganid ekkoriban kezdte felismerni tanítója szokatlan ténykedését, vagyis azt,
hogy a szabadidejét társai személyes szolgálatával töltötte, és a fiatal indiai
megpróbálta kitalálni e fáradhatatlan tevékenységek indítékait. Megkérdezte,
"Miért töltöd a szabadidődet állandóan ezekkel az idegenekkel?" És
Jézus így válaszolt: "Ganid, aki ismeri Istent, annak senki sem idegen. A
mennyei Atya megtalálásának tapasztalása megtanít arra, hogy minden ember a
testvéred, és mi különös van abban, hogy az ember fellelkesül az újonnan
felfedezett testvéreivel való találkozástól? Az ember fivéreit és nővéreit és
az ő gondjaikat megismerni, és megtanulni szeretni őket, ez az élet
legmagasztosabb tapasztalása." 130:2.7 E késő éjszakáig tartó beszélgetés
során a fiatalember Isten akarata és a szintén akaratnak nevezett emberi elme
választása közötti különbség megmagyarázására kérte Jézust. Jézus lényegében
azt mondta: Isten akarata Isten útja, közösségvállalás Isten választásával
minden más magvábanvaló lehetőséggel szemben. Isten akaratának megcselekedése
ezért annak fokozatos megtapasztalása, hogy egyre inkább olyanná válunk, mint
ő, és az Isten a forrása és beteljesülése mindannak, ami jó, szép és igaz. Az
ember akarata az ember útja, összegzése és lényege annak a halandói
választásnak, amivé lenni akar és amit tenni akar. A sajátakarat az öntudatos
lény szándékos választása, mely az értelmes gondolkodáson alapuló
döntéshozatalhoz vezet.
Ganid tudni
akarta, hogy vajon a kutyának van-e lelke, van-e sajátakarata, és a kérdéseire
válaszul Jézus azt felelte: "A kutyának van elméje, melynek révén képes
gazdája, az anyagi ember megismerésére, de nem ismerheti meg Istent, aki
szellem; ezért a kutyának nincs szellemi természete és nem képes szellemi
tapasztalás megélésére. A kutya természettől kapott akaraterővel rendelkezhet
és ez fejleszthető, de ez az értelmi képesség nem szellemi erő, és nem is
mérhető össze az emberi sajátakarattal, mivel nem gondolkodó - ez nem
a magasabb rendű és erkölcsi jelentéstartalmak megkülönböztetésének eredménye
és nem is a szellemi és örök értékek választásáé. A szellemi különbségképzésre
és az igazságkeresésre való képesség teszi a halandó embert olyan erkölcsi
lénnyé, teremtménnyé, aki fel van ruházva a szellemi felelősség sajátosságaival
és az örök továbbélés lehetőségével." Jézus tovább fejtegette, hogy
mindezeknek az értelmi képességeknek a hiánya akadályozza mindörökké az
állatokat abban, hogy nyelvet fejlesszenek ki az időben vagy bármi olyasmit
tapasztaljanak meg, amely az örökkévalóságban a személyiség továbbélésével
lenne egyenlő. Az e napi okulás eredményeként Ganid soha többé nem hitt az
emberek lelkének állati testbe költözésében. 130:2.9 Másnap Ganid
minderről beszámolt apjának, és Gonod kérdésére Jézus elmagyarázta, hogy
"mindazok az emberi akaratok, melyek kizárólag az állati lét anyagi
problémáinak ideigvaló megoldásaival foglalkoznak, arra ítéltettek, hogy
megszűnjenek az időben. Akik viszont teljes odaadással erkölcsi döntéseket
hoznak és a szellemi választásokat fenntartás nélkül vállalják, fokozatosan
azonosulnak az emberben lakozó isteni szellemmel, és ezáltal egyre nagyobb
mértékben alakulnak át az örök továbbélés - az isteni szolgálat véget nem érő
fejlődése - értékeivé." 130:2.10 Ugyanezen a napon hallottuk
először azt a nagy jelentőségű igazságot, mely mai szavakkal megfogalmazva a
következőt fejezte ki: "A sajátakarat az emberi elme azon megnyilatkozása,
mely lehetővé teszi, hogy az alanyi tudat tárgyilagosan fejezze ki önmagát és
megtapasztalja az Istenhez való hasonlatosság iránti vágyakozás élményét."
És ugyanebben az értelemben képes minden gondolkodó és szellemi elmével
felruházott emberi lény teremtővé válni.
Forrás: Az Urantia könyv
Megjegyzések
Megjegyzés küldése