Isten az emberben
108:6.1 Valóban csodálatosak a felsőbbrendű és tökéletes Igazítók, amiért
istenimód leereszkednek, felajánlkoznak az anyagi teremtmények, mint amilyenek
az urantiai halandók is, elméjébe való tényleges beköltözésre, és ténylegesen
is megpróbálkoznak a földi, állati eredetű lényekkel való egyesüléssel.
108:6.2 Függetlenül attól, hogy milyen besorolásúak voltak valamely világ lakosai,
egy isteni Fiú alászállását, majd pedig az Igazság Szellemének a minden emberbe
való alászállását követően az Igazítók seregestül özönlenek az adott világba,
hogy minden egészséges, sajátakarattal bíró teremtmény elméjébe beköltözzenek.
Miután a paradicsomi megtestesült Fiú teljesítette küldetését, ezek a Nevelők
valóban a "tibennetek lévő mennyországgá" válnak. Ezen isteni ajándékok
átadásával az Atya a lehető legközelebb kerül a bűnhöz és a rosszhoz, mivel szó
szerint igaz, hogy az Igazítónak együtt kell léteznie a halandói elmében még a
legnagyobb emberi igazságtalanságokkal is. A bennetek lakozó Igazítónak
rettenetes szenvedést okoznak azok a gondolatok, amelyek tisztán aljasak és
önzők; elszomorítja őket a széppel és az istenivel szemben tanúsított
tiszteletlenség, és az emberek ostoba állati félelmei és gyerekes aggodalmai
ténylegesen akadályozzák őket a munkájukban.
108:6.3 A Titkos Nevelők kétségtelenül az Egyetemes Atya adományai, az Isten
képének tükröződései kint a világegyetemben. Az egyik nagy tanító egykor arra
intette az embereket, hogy újjá kell születniük elméjük szellemében; hogy új
emberré kell válniuk, aki, mint Isten, igazságosságban és az igazság
kiteljesítésében teremtetett. Az Igazító az isteniség jegye, az Isten
jelenléte. "Isten képe" nem fizikai hasonlatosságra vagy az anyagi
teremtményi felruházottság véges korlátaira utal, hanem inkább az Egyetemes
Atya szellemi jelenlétének ajándékára a Gondolatigazítóknak a világegyetemek
szerény teremtményeihez való mennyei elküldésében.
108:6.4 Az Igazító a szellemi felemelkedés kútfője és az isteni jellem reménye
bennetek. Ő a továbbélés hatalma, előjoga és lehetősége, ami oly nagy mértékben
és mindörökre megkülönböztet benneteket a pusztán állati teremtményektől. Ő az
a magasabbrendű és igaz belső szellemi gondolat-ösztönzés, szemben a külső és
fizikai ingerekkel, mely az anyagi test idegi-energia rendszerén keresztül éri
el az elmét.
108:6.5 A jövőbeli létpálya eme hűséges őrzői tökéletesen megkettőznek minden
elmebéli alkotást, azokhoz szellemi párt alkotnak; így lassan, de biztosan
újjáteremtenek benneteket olyanná, amilyenek valójában vagytok (csak szellemi
értelemben) a továbbélők világaiban való feltámadáshoz. És mindezek a fényes
szellemi átalakulások megőrződnek a kifejlődő és halhatatlan lelketek megjelenő
valóságában, a morontia sajátlényegetekben. Ezek a valóságok ténylegesen is
léteznek, függetlenül attól, hogy az Igazító ritkán képes olyan tisztán
megjeleníteni ezeket az alkotás-párokat, hogy a tudat szintjére kerülhessenek.
108:6.6 És miként ti az emberi szülei vagytok, úgy az Igazítók az isteni szülei az
igazi valótoknak, az önmagatok magasabb rendű és fejlődő sajátlényegének, a ti
jobb morontiai és jövőbeli szellemi valótoknak. És éppen ez a kifejlődő
morontia lélek az, amelyet a bírák és az ítélők értékelnek akkor, amikor
döntenek a továbbélésetekről és továbbengednek benneteket felfelé az új
világokra és a soha véget nem érő létezésbe örökre eggyé kapcsolódva a hűséges
társatokkal - Istennel, az Igazítóval.
108:6.7 Az Igazító a ti kifejlődő halhatatlan lelketek örökkévaló elődje, isteni
eredete; ők az a szüntelen késztetés, mely az embert rábírja arra, hogy
megpróbálja megszerezni az uralmat az anyagi és jelenlegi léte fölött a
szellemi és jövőbeli létpályája tükrében. A Nevelők a halhatatlan remény
foglyai, az örökké tartó fejlődés forrásai. És mennyire élvezik, amikor halandó
társukkal többé-kevésbé közvetlen csatornákon érintkezhetnek! Mennyire
örvendeznek, amikor nélkülözhetik a jelképeket és az egyéb közvetett utakat, és
üzeneteiket az emberi társaik értelmének közvetlenül villanthatják fel!
108:6.8 Ti emberek, egy majdnem végtelenül tágas körkép véget nem érő
kibontakoztatását kezdtétek el, soha véget nem érő, örökké szélesedő
lehetőség-szférák határok nélkülivé tágításába fogtatok, amelyek felüdítő
szolgálatot, páratlan kalandot, fenséges bizonytalanságot és korlátlan
fejlődést foglalnak magukba. Amikor a fejetek felett sötét felhők gyülekeznek,
akkor hitetekben kell elfogadnotok a bennetek lakozó Igazító jelenlétének
tényét, és így képesnek kell lennetek a halandói bizonytalanságok ködén
túllátni és észrevenni az örökkévaló igazságosság napjának tiszta ragyogását a
Satania lakóvilágainak hívogató magasságain.
[Közreadta egy orvontoni Független
Hírvivő.]
Forrás: AZ URANTIA KÖNYV-ből
Megjegyzések
Megjegyzés küldése