A vallás ismérvei
(1107.8) 101:3.1 A vallás
oly alapvető, hogy még tanulás hiányában is megmarad. Annak ellenére él, hogy
meg van fertőzve téves mindenségtanokkal és hibás életfelfogásokkal; túléli még
a létező dolgok bölcseletéhez tartozó zűrzavart is. A vallás minden történelmi
hányattatásában és azokon keresztül mindig megmarad az, ami nélkülözhetetlen az
emberi fejlődéshez és továbbéléshez: az erkölcsös lelkiismeret és az erkölcsi
tudat.
(1108.1) 101:3.2
A hit-rálátás, vagy szellemi ráérzés, a mindenségrendi elmével való
felruházottság és a Gondolatigazítóval való társulás, mely az Atya ajándéka az
embernek. A szellemi értelem, a lelki értelmesség a Szent Szellem
felruházottsága, az Alkotó Szellem ajándéka az embernek. A szellemi bölcselet,
a szellemvalóságok bölcsessége pedig az Igazság Szellemének felruházottsága, az
alászálló Fiak közös ajándéka az emberek gyermekeinek. És e szellemi
felruházottságok összhangja és kölcsönös kapcsolódása teszi az embert magvában
örökvégzetű szellemszemélyiséggé.
(1108.2) 101:3.3
Kezdetleges és fejletlen formában ugyanez a szellemszemélyiség az, mely az
Igazító által birtokolva túléli a húsvér testbeli természetes halált. E
szellemeredetű összetett entitás az emberi tapasztalással társulva képessé lesz
az isteni Fiak által megmutatott élő út révén túlélni (az Igazító felügyelete
alatt) az elme és anyag anyagi sajátlényegének felbomlását, amikor az anyagi és
a szellemi közötti ezen átmeneti kapcsolatot megszakítja az éltető mozgás
megszűnése.
(1108.3) 101:3.4
Vallásos hiten keresztül az emberi lélek kinyilatkoztatja magát és megmutatja a
megjelenő természetének magvábanvaló isteniségét olyan jellegzetesen, hogy ez
arra készteti a halandói személyiséget, hogy válaszoljon bizonyos nehéz,
értelmileg kihívó és próbára tevő társadalmi helyzetekre.
Igaz szellemi hit
(igaz erkölcsi tudatosság) nyilvánul meg annyiban, hogy:
(1108.4) 101:3.5
1. Fejlődésre készteti az erkölcstant és az erkölcsöket a veleszületett és
káros állati hajlamok ellenében is.
(1108.5) 101:3.6
2. Fenséges bizodalmat teremt az Isten jóságában még a keserű csalódás és a
megsemmisítő vereség mellett is.
(1108.6) 101:3.7
3. Mélyről fakadó bátorságot és magabiztosságot hoz elő a természeti és fizikai
csapások ellenére is.
(1108.7) 101:3.8
4. Megmagyarázhatatlan higgadtságot és kitartó nyugodtságot mutat függetlenül
az érthetetlen betegségektől és még a heves testi szenvedéstől is.
(1108.8) 101:3.9
5. Megőrzi a személyiség rejtélyes higgadtságát és nyugalmát a rossz bánásmód
és az égbekiáltó igazságtalanság mellett is.
(1108.9) 101:3.10
6. Isteni bizodalmat tart meg a végső győzelmet illetően a láthatólag vak sors
kegyetlenségei és a természeti erőknek az emberi jóléttel szembeni látszólag
teljes közömbössége ellenére is.
(1108.10) 101:3.11
7. Megingathatatlan hitet tart meg Istenben minden ezzel ellentétes oktani
bizonyítás ellenére és sikeresen ellenáll minden egyéb értelmi álokoskodásnak
is.
(1108.11) 101:3.12
8. Továbbra is eltántoríthatatlan hitet mutat a lélek továbbélése iránt,
függetlenül a hamis tudomány félrevezető tanításaitól és a téves bölcselet
meggyőző ámításaitól.
(1108.12) 101:3.13
9. Él és győzedelmeskedik függetlenül a legújabb idők összetett és részlegesen
polgárosodott társadalmainak hatalmas túlterhelésétől.
(1108.13) 101:3.14
10. Hozzájárul a felebaráti szeretet folyamatos továbbéléséhez az emberi
önzőség, a társadalmi ellentétek, az ipar sóvár vágyai és a helytelen politikai
alkalmazkodások ellenére is.
(1108.14) 101:3.15
11. Rendületlenül kitart a világegyetemi egységben és az isteni útmutatásban
való magasztos hit mellett függetlenül a rossz és a bűn zavarba ejtő
jelenlététől.
(1108.15) 101:3.16
12. Továbbra is kitart az Isten imádása mellett bármi és minden ellenében is.
Ki meri jelenteni, hogy „még ha lesújt is engem, akkor is szolgálom őt”.
(1108.16) 101:3.17
Három jelenségből tudjuk tehát, hogy az emberben isteni szellem vagy szellemek
lakoznak: először személyes tapasztalás — vallásos hit — révén; másodszor —
személyes és faji — kinyilatkoztatás révén; és harmadszor, az ember anyagi
környezetére való eme rendkívüli és nem természetes válaszok meglepő
megmutatkozása révén, amint azt a valós emberi létezés tényleges és nehéz
helyzeteinek jelenlétében való tizenkét szellemszerű működésről már előbb
közreadott ismertetés is példázza. És vannak még más dolgok is.
(1109.1) 101:3.18
És a vallás területén éppen ilyen alapvető és élénk hitbeli teljesítmény
jogosítja fel a halandó embert arra, hogy megerősítse az emberi természet végső
felruházottságának, a vallási tapasztalásnak a személyes birtoklását és
szellemi valóságát.
Forrás: Urantia könyvből.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése