A Teremtő létezik
Egy multimilliomos vállalkozó
sajtótájékoztatót tartott, ahol az interjú végén a kíváncsi újságírók feltettek
egy kérdést:
- Miért hiszi,
hogy van Isten?
- Nézzék, nekem
számtalan üzemem van. Az egyikben autókat, a másikban húsdarálót és sok egyebet
gyártunk.
Egy autó 140-150
ezer alkatrészből áll, de előbb 24 mérnököm tervezget, majd anyagpróbákat végzünk,
és csak azután jöhet a gyártás.
No, de vegyük
csak a húsdarálót. Mindössze 9 alkatrészből áll és 17 mozdulattal lehet összeszerelni
a futószalagon, mégis egy-egy munkásnak több napon át kell gyakorolnia ennek
módját.
Ha
nekem ezek után azt állítja valaki, hogy a több milliárdszor bonyolultabb világegyetem
megalkotásához nem kellett a Teremtő, az nem normális.
- Rendben van,
de mivel tudná Ön kézzelfoghatóan bizonyítani a Teremtő létezését?
A gyáros
észrevette a gúnyos felhangot, és diktálni kezdett a titkárnőjének:
“Pályázat.
Építészmérnököt keresek, aki megtervez, majd kivitelez egy toronyépületet az
általam felvázolt méretekben és minőségben.
Alapméret: kör alakú, átmérője 4 méter.
Magassága ennek legalább 200-szorosa, azaz 800 méter.
(Természetesen
bírnia kell a toronynak az elemi erők okozta bármilyen erős kilengést!)
A fal vastagsága
alaptól a felső szintig max. 25 cm lehet. Ebbe bele kell szerelni a víz, gáz,
csatorna, felvonó és minden egyéb kiszolgáló rendszer csöveit, vezetékeit.
A torony
belsejében nem lehet semmi. Kívül-belül teljesen simára, egyenletes felületűre
kell készíteni, merevítés, kitámasztás nem lehet rajta.
Ennek ellenére a torony tetejére legyen
ráépítve egy önállóan működő komplett vegyi üzem, amely tápszereket állít elő,
emberi fogyasztásra.
Siker esetén a honorárium összegét a mérnök
szabhatja meg, bármilyen magas összegben.”
Elvette a papírt
a titkárnőjétől, és aláírva átnyújtotta az újságírónak.
- Tessék, itt a válaszom. Benne a bizonyíték.
- Nem értjük,
hogy mi akar ez lenni.
- Majd később
megértik. Egyelőre közöljék a lapjukban feltűnő helyen. Ha akad rá jelentkező,
újra találkozunk, és folytatjuk a sajtóértekezletet.
A nagy
érdeklődést kiváltó eseményre jó néhány neves építészmérnök, s még a korábbinál
is több újságíró jött el.
- Talán el is
kezdhetjük, szólt ironikusan a házigazda. Kérem az első jelentkezőt, tegye meg
ajánlatát, ismertesse elképzeléseit.
Csak konkrét
megoldást, kivitelezhető terveket fogadok el.
Néhány percnyi
vita után a szakma legismertebb építésze dühösen megjegyezte:
– Rendben van,
én már kiestem a versenyből, de szeretném látni azt az embert, aki ezt megtervezi!
Ezt egyszerűen lehetetlen megépíteni!
A gyáros
megkérdezte:
- Nos, van még
jelentkező? Ha nincs, akkor kérem, figyeljenek jól, bemutatom az eredetit.
A titkárnő
átnyújtott neki egy hosszú, cső alakú papírtekercset.
Kibontotta az egyik végénél, és óvatosan
kihúzott belőle egy ép búzaszálat, szép, tömör aranykalásszal. Azután így szólt
a jelenlevőkhöz:
– Igazuk van
uraim, ez a feladat az ember számára valóban lehetetlen! De a Teremtőnk mindenható,
csodálatos alkotásokat hozott létre, mint ez is, nézzék csak! Mérjék le, itt vannak
hozzá a műszerek.
Figyeljenek,
kérem, kör alakú a szára, átmérője pontosan 4 mm magassága ennek éppen
200-szorosa, azaz 800 mm. A falvastagsága mindenütt 0,25 mm. Kívül sima, belül
üres, az összes táp- és kiszolgáló csatorna ebben a vékony falban fut, no és ez
a csodálatos miniatűr vegyi üzem, a kalász itt a tetején önállóan működik. És
tudják hogyan? Napenergiával!
Ráadásul a Napot
is Isten teremtette. Értik az összefüggéseket? Ez a kis vegyi labor 8-9 féle
tápanyagot, vitamint állít elő vízből és a talajból felszívott ásványi
anyagokból, napenergiával. Ez alatt szelek és viharok tépik, kényükre
hajlítgatják, akár a földig. De a búzaszálak ezt is kibírják.
Nos, uraim az itt látható remekmű és a mi
kontárkodásaink közötti különbség egyértelműen bizonyítja a Teremtő létezését
és határtalan, számunkra szinte felfoghatatlan képességeit.
Köszönöm, hogy
eljöttek ide megszemlélni Isten, teremtő erejének, egyik kézzelfogható bizonyítékát.
Ha körülnéznek,
ha tükörbe néznek, mindenütt az ő alkotását látják.
Ha pedig teremt,
műveket alkot, akkor létezik!
ÉRTÉKELD AZ ÉLETET
5 hiba, amit a
haldoklók leginkább megbántak.
Éveken át
dolgoztam a hospice szolgálatnál, pácienseim azok voltak, akik hazamentek a kórházból
meghalni. Igazán különleges időszakot osztottunk meg egymással: velük voltam az
életük utolsó három-tizenkét hetében. Az emberek nagyot tudnak fejlődni, amikor
szembenéznek a saját halálukkal. Megtanultam, hogy sose becsüljem alá senki
fejlődési lehetőségeit. Néhány változás rendkívüli volt. Mindegyikük sokféle
érzelmet tapasztalt meg, ahogy ez várható is: elutasítást, félelmet, haragot,
megbánást, még több elutasítást és végül elfogadást. Minden egyes páciens végül
megtalálta a békéjét, mielőtt továbbindult volna, mindegyikük.
Amikor arról kérdeztem őket, hogy van-e valami, amit
megbántak, vagy van-e olyasmi, amit másként csináltak volna, hasonló témák
merültek fel mindegyiküknél. Íme, az öt legtöbbször előforduló tévedés ezek
közül:
1. Bárcsak lett volna bátorságom úgy élni az életem,
hogy hű legyek önmagamhoz, nem úgy, ahogy mások elvárták tőlem!
Ez volt a
legtöbbször előforduló vágy az összes közül. Amikor az emberek rájönnek, hogy
az életüknek mindjárt vége és visszanéznek, könnyű meglátni, hogy mennyi álmuk
maradt, amit nem váltottak valóra. A legtöbben az álmaik felét sem vették
figyelembe és úgy kellett meghalniuk, hogy tudták: ez a saját döntéseik vagy épp
döntésképtelenségük következménye. Fontos,
hogy igyekezz legalább pár álmodat megvalósítani életed során. Attól a pillanattól kezdve, hogy az
egészséged tönkremegy, már késő. Az
egészség szabadságot ad, amit kevesen értékelnek egész addig, amíg már nincs meg
nekik.
2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat!
Ezt mindegy
egyes férfi páciensem mondta, akit ápoltam. Hiányzott nekik az, hogy lássák a gyerekeiket felnőni, fájlalták, hogy
nem töltöttek elég időt a kedvesükkel. Néhány nő szintén bánta ezeket a dolgokat,
de a nők főleg az idősebb generációból valók voltak, így a legtöbb női páciens
nem volt családfenntartó. Azzal, hogy
leegyszerűsíted az életed és tudatos döntéseket hozol, elképzelhető, hogy nem
kell akkora bevétel, mint amit gondolnál. És azzal, hogy több teret engedsz önmagadnak
az életedben, boldogabbá válsz és nyitottabbá azokra az új lehetőségekre,
amelyek jobban illenek az új életmódodhoz.
3.
Bárcsak lett volna bátorságom, hogy kifejezzem az érzelmeimet!
Sokan elnyomták
az érzelmeiket azért, hogy elkerüljék a konfrontációt másokkal. Ennek eredményeképpen
megelégedtek egy középszerű élettel és sosem váltak azokká, akikké válhattak
volna. Sokan betegségeket teremtettek
maguknak, állandóvá vált keserűségükkel és neheztelésükkel, bosszankodásukkal.
Mások reakcióit nem tudjuk kontrollálni. Bár
az emberek természetesen reagálni fognak arra, ha megváltozol és őszintén kezdesz
kommunikálni, a végén mindez egy egészen új, egészségesebb szintre emeli a kapcsolataidat
másokkal. Vagy ez történik, vagy az egészségtelen kapcsolódások eltűnnek az
életedből. Akárhonnan nézzük, jól jársz,
ha felvállalod önmagad.
4.
Bárcsak kapcsolatban maradtam volna a barátaimmal!
Gyakran nem
ismerték fel a régi barátokkal való kapcsolattartás fontosságát és hasznát,
amíg közel nem kerültek a halálukhoz és nem tudtuk mindig megtalálni a régi
barátaikat. Sokan annyira elmerültek a
saját életükben, hogy aranyat érő barátságokat hagytak elsikkadni az évek
folyamán. Sokan bánták, hogy nem szántak elég időt és figyelmet a barátaikra.
Mindenki hiányolta a barátait, haldoklása során. Gyakran előfordul elfoglalt életünk során, hogy elhanyagoljuk a
barátságainkat. De amikor szembetalálod magad a közelgő halállal, az anyagias
dolgok már nem számítanak. Az emberek el akarják ugyan rendezni a pénzügyeiket,
ha lehetséges, de nem a pénz, vagy a státusz a fontos számukra ilyenkor. Rendet
akarnak tenni, hogy ezzel segítsék azokat, akiket szeretnek. Általában sajnos
ilyenkor már túl betegek, vagy fáradtak ahhoz, hogy ez sikerüljön nekik. A végén minden a szeretetről és az emberi
kapcsolatokról szól. Mindössze ez marad az utolsó hetekben fontos, a szeretet
és az emberi kapcsolatok.
5.
Bárcsak engedtem volna magam boldogabbnak lenni!
Ez egy meglepően
gyakori vágy. Sokan csak a halálos
ágyukon jönnek rá, hogy a boldogság választás kérdése. Régi viselkedési
mintákba és szokásokba ragadtak bele. Az ismerős dolgok kényelmes komfortja
elárasztotta az érzelmeiket és az egész életüket. A változástól való félelem arra késztette őket, hogy szerepet
játsszanak mások és önmaguk előtt is. Miközben legbelül arra vágytak, hogy
végre egy jót kacagjanak és bohóckodjanak és vidámság legyen az életükben.
A halálos ágyadon fekve egyáltalán nem gondolsz arra, hogy mások mit
gondolhatnak rólad. Milyen csodálatos dolog újra képesnek lenni mosolyogni!
Az élet egy választás. Ez a TE
életed.
Válassz tudatosan, válassz
bölcsen, válassz őszintén.
Válaszd a boldogságot!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése