Satana ősalakja a női szépség. Az Úr kereszthalála és Satana szabadságának határideje.
Isten Háztartása: Lorber Jakab. III. Könyv
Satana ősalakja a női szépség.
Az Úr kereszthalála és Satana szabadságának határideje.
Isten Háztartása. III. könyvéből. 298. Fejezet
Az Úr ekekor újra Satanához fordulva így szólt: Satana! Te azt mondod számodra csak egy örökké engesztelhetetlen mindenható, haragvó Isten létezik, s Ő már örökkévalóságok óta, kimond-hatatlan kegyetlenséggel fenyít meg folytonosan téged! Azt parancsolom tehát neked, tárd fel e tanúk előtt azokat a csapásokat, amelyeket Én mértem reád!
A Sátán erre megdöbbent, s nem tudta mit válaszoljon a dicsőséges Urának. Az állítólagos fenyí-tés helyett, ugyanis az volt az igazság, hogy az Úr még soha sem vonta meg tőle hatalmas nagy akaratszabadságát és szabadon tevékenykedhetett a végtelen teremtési térségben. Amit Satana borzalmas fenyítésnek tüntetett fel, az csupán annyiból állt, hogy az Úr állandóan megakadályozta a minden dolgoknak a Sátán által ravaszul kitervelt megsemmisítését.
Erre azért volt szükség, mivel Satanát, állandóan ez az eszme uralta, hogy Istent, minden alapjától, támpontjától, meg kell fosztani, s akkor egész mindenhatóságával sem foghat sem-mihez. Satanának mint az Úr ősi ellenfelének könnyen sikerülne ezután Istent legyőzni, trónját el-foglalni, s az ekként meggyengült, de soha meg nem semmisíthető Istent uralma alá kényszeríteni, hogy végül mindenben galád legyőzőjének tetszése szerint cselekedjen.
Mivel azonban az Úr ezeket a teljesen szeretetlen és ádáz tervein örökkévalóságok óta ke-resztüllátott és mindenkor váratlanul és mindenható erővel keresztezte azokat, ahol ravasz ellenfele a legkevésbé várta, ezért aztán Isten iránti gyűlöltsége, haragja csak fokozódott, s arra késztette, hogy Urát legkegyetlenebb megfenyítőjének nevezze.
Mivel a sátánnak ezek után semmi bizonyítéka sem volt az Úr ellen, dühében fogcsikorgatva, hallgatni kényszerült, ezért az Úr újra megkérdezte - miért nem teszed meg, amit parancsoltam ne-ked? Miért nem mutatod meg e tanúnak örök haragomból eredő fenyítéseim sebhelyeit, hogy azután kárpótolhassalak a téged ért nagy jogtalanságokért. Most még felöltözve állsz előttünk, s a tanuk hajadon kívül mit sem látnak lényedből. Mutasd meg magadat leplezetlenül, hadd lássák a tanuk, hogyan tartalak téged, minden gonoszságod ellenére is!
Satana erre teljesen leplezetlenül mutatkozott a tanuk előtt, s ezek a legnagyobb csodálattal szemlélték végtelen szépségét, tökéletességét minden tagjában. Mert ilyen tökéletes testű nőt még sohasem láttak és Lamek meg is szólalt, mondván: Óh Urunk és Atyánk, akkor a mi Gemélánk, Naémánk, Purisztánk és Puránk, akit magadhoz vettél, külső szépségüket tekintve, me-rőben csupán otromba alakok, ehhez a leggyönyörűségesebb, legtisztább gyémánthoz képest. S ilyen külső mellett, még a legkegyetlenebb fenyítéstől beszél az a lény, még pedig Általad, óh Uram minden örök szentséged, jóságod, szereteted és irgalmad mellett!
Igen szólt az Úr, Kizehel csapásain kívül, eddig még sohasem részesült Általam fenyítésben, ki Teremtője, Istene Atyja és Ura vagyok, és mégis gyűlöl Engem, az örök legtisztább Szeretetet, s meg akarja ölni szívemet, mivel nem akar - hozzá hasonlóan pusztítani! Úgy véli, egykor mégis megfoszthat erőmtől, ahelyett, hogy visszatérne Hozzám és kedves leányom, kedves nőm legyen, s Belőlem eredő minden hatalommal felruházva, s az Én hét hatalmi szellemem birto-kában. Az összes csillagok, Napok, világok, bizonyságai annak, mi mindent tettem már meg, hogy jó útra vezessem. De mindez mit sem használt, mert megmaradt szeretetem kiengesztelhetetlen, ádáz ősi ellenfélnek.
Ezért most még, a legvégsőt is megteszem ezen a Földön! Megengedem, hogy foglyul ejtsen, megöljön. Minden hatalmat reá ruházok a Földön, s az összes csillagok neki legyenek aláren-delve. Megölhet akarata szerint, Én azonban minden külső támasz nélkül, újraéledek saját hatalmamból. Ezzel eléje tárom tehetetlenségét és nagy vakságát, visszavonom tőle a csillagok feletti hatalmat, s egy negyed időszakon határidőt adok neki.
De jaj lesz neki, ha mindez, eredménytelen maradna, mert akkor kezdem el őt megfenyíteni! Foglyul-ejtetésemig - ha ehhez ragaszkodik - teljes szabadságot élvezhet, s azt tehet, amit akar. Üdvére fog szolgálni, ha jól használja fel ezt a haladékot, ha azonban régi ádáz haragja szerint cselekszik, abban fogja régen megérdemelt jutalmát elnyerni!
Ezt azonban tartsátok meg magatokban, szégyene bekövetkeztéig. Ámen.
Kizehel aggodalma Satana hatalma miatt, az Úr megnyugtató szavai.
Satanának, az Úr elpártolt asszonyának, csökkentett hatalma.
Az Úr e nagy fontosságú határozata után így szólt Kizehel az Úrhoz: Legszeretetteljesebb szentséges Atyám, én bizonyára Énokkal, Lamekkel együtt alapjában felismerem a Te végtelen jóságodat, irgalmadat. Ha azonban arra gondolok, milyen rettentő nagyhatalmat juttattál az egész teremtésre terjedően ellenfelednek, így tehát reánk vonatkozólag is, akkor félelem, aggodalom tölti el, s az egész földi emberiséget.
Ha ez az ellenfeled, az ő csökkentett hatalmával, már kezdettől fogva, ennyit tudott ártani Neked, a Földnek és nekünk, s mire lesz még majd képes, a neki, Általad most juttatott teljha-talommal? Ezért arra kérlek, ne ruházd fel a jövőre ilyen nagyhatalommal ezt az ellenfeledet, mert mielőtt észrevennéd, nagy kárt okozhat házadban! Mi pedig akkor sem vagyunk biztonságban miat-ta, ha Te láthatóan lennél közöttünk, miként most! Ezért fontold meg, óh Uram és Atyám, mit cse-lekszel ezzel!
Az Úr erre így szólt Kizehelhez: - ha ennél okosabbat nem tudsz mondani, akkor inkább hallgass, másként bosszantóbb leszel Számomra, Istennél. Én tudom, mit cselekszem, te azonban nem tudod, mit beszélsz. Én gondoskodok az örök rend, és minden lény fenntartásáról, te azonban csak a világ fennállása miatt aggodalmaskodsz! Úgy véled többet juttatok az ellenfélnek, mint nektek?
Hogyan lennék akkor szentséges Isten? Azt mondom nektek, az ellenfél legnagyobb hatalma a csillagok, a Föld és felettetek együttvéve sem nagyobb, mint minden egyesnek a hatalma önmagá-ból, az Irántam való szeretetében! Ezt már azzal a bottal jeleztem neked, amellyel ezt az ellenfélt megfenyítetted. Ez a bot nálatok marad, az idők idejéig, amikor majd művei szerint fog lakolni.
Az ellenfél tudja most meg, hogy végül az összes foglyul ejtett gyermekek sem lesznek hasznára, mert ez az új fa, mindent elragad tőle, s az abból eredő ítéletnél! Ti tökéletesen sza-badok vagytok, s ettől a szabadságtól az ellenfelem sem foszthat meg titeket, s ti úgy cseleked-hettek, ahogyan akartok. Ő pedig szintén azt tehet, amit akar.
Mivel azonban ti sokkal hatalmasabbak lehettek és alapotokban is azok vagytok, csak tőle-tek függ, legyőzitek-e az ellenfélt, vagy balga módon megengeditek-e, hogy ő győzzön le titeket. Ugyan melyik férfi gyengébb a feleségénél, ha igazi bölcs férfiú? Ha tehát már a feleségeiteknek is urai vagytok, akik pedig mindenkor körülöttetek vannak, mennyivel inkább urai lehettek ennek a nőnek, aki sokkal gyengébb, mint a leggyengébb, a ti asszonyaitok között!
Ha te megfenyítetted volna feleségedet, ellenállt volna, de megtehette volna-e ezt, ez a nő? Ezen túl tehát, mindenkorra így legyen, s Én hatalmamat nem vonom meg tőletek, ha megmaradtok az Irántam való szeretetben. A szövetség megköttetett közöttem és közöttetek, s azt örökké sem képes egy nő, egy ellenség hatalma széjjelszakítani. Értsd meg ezt, ne beszélj többé Előttem dő-reségeket. Amen.
Kizehel erre teljesen megnyugodott és bocsánatot kért az Atyától nagy dőreségéért.
Az Úr erre megáldotta őt, s így szólt: - ti igazi urai vagytok a nő testének és nemzéstek ne a Földön, hanem a Mennyekben történjen, hogy ennek gyümölcsei a kegyelem és az erő gyümölcsei legyenek! Amen.
Satana, ekkor felsóhajtva mondotta: - óh Uram! Milyen gyümölcsök származnak belőlem? Örökké csak sóvárogjak, és terméketlen maradjak, mint egy kiszáradt csipkebokor?
Fordulj vissza Hozzám, szólt az Úr, akkor olyan gyümölcsöket fogsz Nekem hozni, amilye-neket még az egész örökkévalóság sem látott sohasem! Máskülönben csak az örök halál gyümölcsei származnak belőled, s ezek egyszersmind, mint a legnagyobb kéjnő felett, ítélnek feletted!
Értsd meg ezt, mert ezen túl, csak a csekélyre tekintek, és csak dicstelen egyszerűségben találom tetszésemet! Ehhez igazodj, akkor mentesülsz ítéletem alól! Ámen.
Az Úr válasza, Satana megtérésére és megnyerésére irányuló fáradozásaira.
Szabadon hagytalak, és Ádám testéből alkottam neked testet, Ádámnak pedig új, élő lelket leheltem be és szellemileg saját hasonmásommá alakítottam őt. Neked, Évában kellett volna legyőznöd, saját magad által, visszássá fordított természetedet, ami az ítéletet és a halált hordozta magában. Te azonban visszautasítottad magadból, az Én kegyelmi rendelkezésemet és jobbnak találtad, a kígyó alakjában elcsábítani, egykori testedet és Éva által, Ádámot.
Mondd meg Nekem, elvettem a szívedet, Ádám által? Külsőleg meghökkenve hallgatsz erre, de benső haragodban, így szólsz: igen, Ádám és Éva szívében, nem vagy együtt! Téged, Istent, még nem akarlak elfogadni, mert önmagamból gyűlöllek, amiért nem akarsz engem egyedül uralkodónak és mindenhatónak megtenni! Lásd, ezek a te szavaid!
Te úgy véled, Én, nem szerethetlek Téged, mivel nem adom meg neked, ami után vágyakozol! Azt mondom neked: - Nekem minden dolog, azaz szeretetem örök művének fenntartása a szándékom, te azonban mindent lerombolni igyekszel! Ilyen helyzetben persze nem szerethetlek úgy, mint te, nagy hiúságodban elvárnád! De azért mégis szeretlek, hiszen amit eddig cselekedtem, azt miattad tettem és megteszem még, a legnagyobbat is!
Ha azután sem ismered, az Én örök szeretetemet irántad, akkor megszűnik az a szeretetem, és majd megmutatom neked, mi mindenre képes a haragvó Isten! Az Én alapelvem, a tűz, s minden dolgot ennek hatalmából teremtettem. Ebbe a tűzbe vettetsz bele, s győzd azt le, ha ugyan ké-pes leszel rá.
Ha rendem szerint, az emberi testnek, meg kell halnia, hogy az örök életbe átléphessen, az csak rövid kis halál, te azonban majd, végtelen nagy halált szenvedsz el, az Én tüzemben, és akkor kiderül, mi marad meg belőled, az Én tüzemben. Mert mi is a test pusztulása? Nem egyéb, mint a szellem megváltása, azaz feltámadása a halálból, az örök és tökéletes életre. Nagy kérdés azonban, a te Tőlem való elpártolásod, halálod a tűzben, szintén feltámadást eredményez-e, mert akkor, teljesen magadra hagylak, semmit sem teszek többé éretted, és örökkévalóságok után derül csak ki, mi lett belőled, a saját hatalmadból.
De még a test halála a fájdalom sem az Én művem, hanem a te műved. Enyéimet megóvom minden bajtól, s úgy választom el őket testüktől, hogy örökké sem lesz okuk panaszra.
Tartományi állapotukat is olyan egyensúlyba hozom Magammal, hogy az emberek igazi testvé-reimmé fejlődjenek, ez azonban már a legutolsó idő lesz számodra!
Hogy azonban belássad, hogy még a te romlásra irányuló tanácsodat is meghallgatom, adj Nekem tanácsot, s Én szerinte cselekszem, rendem megzavarása nélkül, hogy ne állíthassad többé, Én nem fogadok el, idegen tanácsot, mert az egyedüli Úr vagyok! Beszélj tehát, hogy azután teljesen feltárjam előtted, miként cselekszem Én örökké, minden teremtményem javára. Ámen.
Az Úr szomorúsága Satana konoksága és engedetlensége miatt.
Az Úr erre elszomorodva fordult a három tanúhoz, s így szólt: - gyermekeim, ilyen vagyok Én? S ezt érdemlem Én? Ó örök Szeretetem, mi mindent megtettem, hogy ezt a lényt megmentsem, s a végső tökéletesedéshez elvezessem, de ez a művem csak nem akar sikerülni.
Azt a hibát követtem el ennél, a lénynél, hogy túlságosan tökéletesnek teremtettem, hogy azután oly végtelenül boldoggá tegyem, amennyire az örök mindenhatóságomból, szeretetem-ből, jóságomból és irgalmamból csak lehetséges! De ez az alig negyed érettségi fokáig fejlődött lény, fejlődésének éppen leglényegesebb, legváltságosabb korszakában, száll szembe, az Én mindent irányító rendemmel úgy, hogy valóban el kell szomorodnom a konoksága miatt.
Mivel azonban nem akarom őt megsemmisíteni, Örök szeretetemből, irgalmamból, kénytelen vagyok, egy végtelen hosszú folyamat során, parányira csökkenteni konokságát, és egyben belőletek gyermekeim, egy új teremtményt kialakítani, szívem szerint, amilyenek ti vagytok!
Óh Satana, sírtam egykor, midőn először voltán engedetlen, Velem szemben, most is sírok, és még egyszer fogok sírni. Azután azonban többé sohasem sírok miattad, hanem műveid és akaratod szerint juttatok neked, s akkor majd meglátod hova vezetett téged gőgös makacsságod! Menjünk tehát innen, és hagyjuk meg ezt a lényt konokságában!
Satana ekekor, az Úr elé vetette magát, s így kiáltott: Óh Uram, ne hagyj el engem és irgalmazz nekem szegénynek, Tudod, hogy szegény dőre nő vagyok, s ezért vagyok telve konok gonoszsággal! Fenyíts meg engem gonoszságomért, csak ne hagyj el engem. Megteszem, amit akarsz!
Engedelmeskedj tehát, szólt az Úr, és tedd meg, amit a saját javadra kívánok tőled!
Satana: Ádám, Éva és Káin rokontermészetű benső lényisége.
Satana megoszlása és meggyengülése.
Halljad tehát, szólt erre az Úr, lásd, Satana, Ádám és Éva szintén egyek és Káin, az ő utódaival ugyancsak egy, mert először is Ádámban, belőle Évában, s Évából, az első szülött fiúban kellett volna, Satanának, az Irántam való engedelmességben megrögzítődnie, hogy azután kiteljesedjenek, s ezáltal a további nemzés, miként a mennyekben, Belőlem eredjen. Ez a lény azonban ellenszegült, mert vonakodott ennyi engedelmességet tanúsítani Irántam, önmagából.
Ádámban, nem akart, az Én mértékem szerint érvényesülni, inkább önszemléletbe, s ebből tökéletes önszeretetbe tért át, s Ádám, mint ember, szomorú lakhelyévé vált, ennek a lénynek, s nem törődött, az őt körülvevő dolgokkal. Erre meg kellett osztanom lényiségét, ezért eltávo-lítottam Ádámtól, a nőiest, s ezt a nőies szellemet, Évába helyezve, Ádámban csak, a férfi szellemet hagytam meg.
Ádám, csakhamar felismerte, Évában második lényét, s nagy tetszését lelte benne. Ez a második lény hamar felismerte, hogy gyengébb az elsőnél és furfanggal igyekezett a másik fölé kerekedni. Ez nem sikerült azonnal, mert Ádám férfiasan elutasította, Éva vágyakozását. A második lény erre, az eddig széjjelválasztott lényiségével, a férfi-jelleghez csatlakozva, Évában csak a gyengének vélt nőiességet hagyta meg. S a nő és férfi gyanánt tevékenykedő kígyó, utálatos alakját öltötte magára, s ennek következménye, Káin áldatlan nemzésében is, megnyilatkozott.
Ezért az egész teremtést, át kellett alakítanom, s a tökéletes nemzés helyett, a tökéletlent azzal a kikötéssel áldottam meg, hogy az mindaddig, csak tökéletlen marad, amíg a Satana alap lényisége, az Irántam való tiszta szeretet által, nem semmisül meg. Ádámban és Évában ugyanis, szükségszerűen megmaradtak, Satana lényiségének egyes része, s ezek kölcsönösen és folyamatosan vágyakkal, ostromolták egymást, mivel Satana, kettős természetéből eredtek.
Ezért úgy Ádám, mint Káin, úgy beszélhetett tisztult pillanataiban, mint Satana maga. Miként Ádámban és Évában, úgy minden teremtményben megmaradt Satana, lényiségéből, ha-bár folytonosan meggyöngülve, amíg Én az idők végezetéig teljesen szétoszlatom, és csupán életnélküli üres alakisága marad meg, s többi része pedig szeretetébe tér át, s új teremtményekké válik bennetek, az Én gyermekeimben!
Ez tehát a való helyzet, de erről hallgassatok! Hogy miért, azt Én tudom. Hallgassatok tehát! Ámen.
Lamek megkérdezi, miként lehetséges, hogy Satana,
mint Istenből keletkezett lény, annyira gonosz. Az Úr válasza hasonlatban.
Lamek erre szeretettől lángoló szívvel adott hálát ezért a kegyelemért, s így szólt: szeretetteljes, szentséges, kimondhatatlanul jóságos Atyánk. Satanát, Te, önmagadból teremtetted, s nem más-ból. Miként lehetséges tehát, hogy e Belőled alkotott lény oly rettentően gonosz, holott Belőled származván, csakis nagyon jónak kellene lennie! Hiszen Te magad is végtelen jóságos vagy, s ezért nem is származhat Belőled semmi gonosz. Mivel azonban a Belőled származó Satana, valóban ilyen gonosz, nem ismerem ki magamat ebben a dologban, s ha ezzel tisztába jöhetnék, akkor minden meg van, ami szellemem megnyugtatására szükséges!
Ha emberi módon gondolkodsz erről, szólt az Úr, akkor szinte hihetetlennek tűnik fel előtted ez a dolog, azonban ha tisztán szellemi alapon foglalkozol vele, akkor világosabban tárul fel előtted, mint amilyen világos a delelő Nap! Szavakkal azonban alig lehetséges ezt megmagyarázni, mert az az Én végtelen isteni bölcsességem, legmélységesebb mélyébe vezet. Ezért hasonlattal akarom ezt a dolgot megvilágítani, s mennél tovább szemléled a hasonlatot, annál mélységesebben hatolsz be a mélységes titok igazságának szellemébe.
Egy mindenekfelett bölcs és jóságos férfiú, elhatározta, hogy feleséget vesz magához és gyermekeket fog vele nemzeni, akik mindenben hasonlatosak legyenek hozzá, s akik mérhetetlen kincsét, gazdagságát, vegyék azután birtokukba. Ez a jó terv azonban kivihetetlen, mert egyetlen női lény sem létezik sehol sem. A bölcs férfiú erre így szólt magában - miért keresem az én végtelen nagy országomban azt, ami abban nem található, hiszen amire szükségem van, szeretetre, bölcsességre, hatalomra, az minden meg van bennem.
Ezért önmagamból teremtek egy olyan nőt, amilyen mindenben megfelel nekem! Úgy tett, ahogyan ezt elhatározta és új műve már előtte is áll, s a hatalmas és bölcs mester, tetszéssel szemléli ezt az új művét. De ez még csak akaratának élettelen gépe, csak a mester akarata sze-rint mozog, és csak azt mondja, amit a mester akar.
Ezért azt mondja a mester az ő bölcsességében, - ami itt van előttem az semmi más, mint gép maga. Ha meghagyom ilyennek, alig veszem hasznát, ha pedig saját szabad élettel ruházom fel, el kell készülnöm ara, hogy elfordul tőlem, és szabad-akarata szerint cselekszik. Én azonban mindenekfelett, hatalmas vagyok, s ha átlépi a számára kijelölt korlátokat, akkor majd fellépek ellene, hiszen örökké, az én művem marad!
A bölcs férfiú így szólt és így is cselekszik. A mű ezzel felszabadul, és csakhamar másként mozog és beszél, mint ahogyan a férfiú akarja, s nagy diadal a mester számára, hogy műve szabadon tevékenykedik, anélkül hogy a mester akaratának szférájából, kiléphetne.
A férfiú azonban ennél is többet akar, azaz a mű tökéletes akarat szabadságát. Ehhez a személyes nevelés és minden lehető tapasztalat szükséges, a mű részére.
Ez a nevelés még, ma is folyamatban van, s emellett a teremtőnemzés is, a nevelés egyik főtárgyának tekintendő. A férfiú pedig, mint mindenkor, most is világosan látja, művének biztos kiteljesedését. Lásd, ez nagyon jelentőségteljes hasonlat, mert a kezdet és a vég is, benne rejlik. Szívleld meg ezt jól, és mindjobban megvilágosodik életed mélysége! Most pedig haladjunk tovább. Amen.
Kizehel dőre gondolatai Satanának,
Istennel való nemi érintkezéséről.
Az Úr világossággal teljes magyarázata, Satanának, mint Isten feleségének lényiségéről és céljáról.
Úgy véled, Istennek is ugyanúgy kell nemzenie, mint az embernek, ha magához hasonló lényeket akar teremteni? Azt hiszed Istennek is szüksége van ahhoz, egy isteni nőre, hogy azután érzéki-leg nemzett, gyermekei szülessenek? Óh, milyen nagy tévedésben vagy te!
Ha feleséged van, azt nemzetsz-e vele, amit akarsz? Lásd, ez nem a te akaratod szerint ala-kul, s nem is feleséged akarata szerint. Mert ezt az Én isteni mindenható akaratom határozza meg, s ezért, az történik, amit Én akarok, nem, pedig amit te szeretnél! Ha te fiút akarsz, leányt adok neked, s ha leányt akarsz fiad lesz, mert egyedül Én vagyok a minden életek Ura!
Tudod-e, feleségeddel együtt, mi az, s mi lesz az, amit nemzel? Azt mondom neked, annyit tudsz arról, mint a Föld középpontjáról, azaz egyikről sem tudsz semmit, mert csakis Én ismerek mindent örökkévalóságok óta, mivel egyedül Én vagyok az Úr, a mindenható és végtelen örök Isten.
Hogy pedig, a veled közösült feleségedben, rendem szerinti élő gyümölcs keletkezzen, ahhoz talán még ara is szükségem van, hogy feleségeddel talán titkon közösüljek? Nem hinnéd talán még azt is, hogy napok, világok, állatok, növények, keletkezése előtt is, titkon közösülnöm kell a Napokkal, világokkal, állatokkal, növényekkel? Óh, te balga Ember, minő esztelen gondolatokra vagy képes?
Lásd, a Belőlem elsőnek teremtett nő, vagy szellem, nem hasonlatos a földi nőkhöz, s Nekem nincsen szükségem reá azért, hogy gyermekeket nemzek vele, hiszen ha az első szellemet minden tökéletességben meg tudtam teremteni, Önmagamból, akkor nyilván arra is képes vagyok, hogy ezen első nélkül is, számtalan más szellemet teremtsek!
Ezt az első szellemet tehát, semmiképpen sem a további nemzés végett teremtettem, mintha nélküle nem tudnék továbbiakat létrehozni, hanem csupán abból az okból, amelyből tégedet is teremtettelek, azaz, hogy Engem, az egyedüli Istent, Urat, Teremtőt, legszeretetteljesebb Atyát, megismerjen, szeressen, és örökké szeretetben szolgáljon Nekem.
Hogy azután ebből, az első szellemből, számtalan szellem származott, az azért történt, mert őt, hasonmásomra tökéletesnek teremtettem, s az Én szabad, teremtői életemet is beléleheltem. Miután ez a szellem, tudatára ébredt nagy tökéletességének, a legkülönösebb dolgokat, valamint magához hasonlókat, kezdett létrehozni.
Én pedig, mint a leghatalmasabb, legtökéletesebb Szeretet, bölcsesség, jóság, szelídség, türelem, mindazt megtettem, a belőle származóknak, - amit megteszek azokért, akik Belőlem származ-tak, - ugyanúgy gondoskodok ezekről az idegenekről, mint az Én atyai hazámból valókról.
Mondd meg tehát, szükséges van-e egy isteni nőre, hogy közösülés által teremtsek mennyet, angyalokat, világokat, növényeket, állatokat, embereket? Lásd az Önmagában mindenható örök Te-remtőnek semmi szüksége sincs erre, mert Nekem csak akarnom kell és máris létrejött, amit akarok!
Lásd, most azt akarom, hogy minkét nembeli emberek seregei keletkezzenek, szemet láttára! Íme már itt is vannak! Ezeket az újonnan teremtetteket sem, semmisítem meg örökké sem, hanem a csil-lagokon helyezem el őket!
Nézd, már el is vonulnak innen, boldogságos örök rendeltetési helyükre, Engem dicsőítve!
Erre szinte megmerevedtél bámulatodban. Én pedig azt kérdezem tőled, szükségem volt-e ehhez, egy nőre? Tagadólag felelsz, mert láttad hatalmamat. Azt mondom tehát neked, ne engedd meg többé, hogy ilyen dőre gondolatok foglalkoztassanak, ha tetszetős akarsz lenni Előttem. Fon-told meg milyen nagy a különbség közöttem és közötted, s hogy ez csupán a szeretet által csökkenthető!
Most pedig haladjunk tovább!
Az emberi értelemnek,
Isten általi korlátozottsága.
Az Úr nyilatkozata a férfi és női jellegről, Istenben és emberben, Lucifer teremtése.
Én azonban azt mondom, az ember ne akarjon földi életében bölcsességem mélységébe hatolni, mert arra az örökéletet szántam. Titeket megszabadítlak attól, ami annyira nyom benneteket, de csakis titeket és senki mást! Halljátok tehát:
Istenségem mélységében férfi, s egyben nő is vagyok, de nem úgy, ahogyan ezt ti értelmezitek, hanem a következőképpen:
Mint férfi, örökké magam vagyok a szeretet, a szabad élet, minden hatalom és tetterő, ezért minden férfiban, mint szeretetem tökéletes hasonmásában, megnyilvánul az az igazi szeretet, amelyre a hiú nő örökké sem képes.
Ebben az Én szeretethasonmásomban, a férfi, tehát Hozzám hasonlóan teljes és hatalmasabb az összes nőknél, akik tejjel táplálják ugyan a gyermeki testet, de a szellem benső tejét, nem képesek nyújtani, mert az erős férfi szeretete, hiányzik keblükből, noha ez is bennük lakozhatna, ha nem volnának a nők, önmagukban annyira hiúk és dőrék!
A női jelleg is, tökéletesen Bennem rejlik, mert hogyan is tudnék másként nőt teremteni? A nőben csalfaság és elmésség rejlik, sohasem beszél nyíltan, elrejti világosságát és a szívét, ezért laza talajra építenek, akik a nőkre bízzák magukat. Női szférámból, nem tudok ugyan olyan értelmesen beszélni, mint a férfi szférámból, mert a női jelleg, szeretetvilágomból származik és hasonlatos az ősfényből eredő sugárhoz.
A Bennem lakozó nőiség tehát, bölcsességem örökké sugárzó fényessége, az örökké egyenlő erőben keletkezik a szeretetből. Ez az isteni szeretettől, örökké elválaszthatatlan, bölcsesség, az igazi nő, s vele nemzettem Én, egyedüli Isten, minden dolgokat és egyetlen más nőre sem volt örökké sem szükségem. Ezzel a leghűségesebb nőmmel, nemzettem számtalanmilliárdnyi lényt, s ezek láthattak is Engem, habár önmagukat még nem ismerhették fel.
Örök elhatározásom volt, hogy ezt, a végtelen sok, szellemben nemzett lényt, egykor szabaddá teszem, hogy megismerjék önmagukat és Engem. Akaratból azután, egy mindenekfelett hatalmas - legyen - hangzott el, áthatva a végtelen térségeket. Akkor halljátok és értsétek meg, az örökké kisugárzó, számtalan sugárból, egy lényiségileg Egy, mindannak a hordozója kelet-kezett, ami örökkévalóságok óta, szellemi sugallatként, kiáradt Belőlem, mint férfiből és örök nőből.
Ez a hordozó, az újonnan teremtett nő, s gyűjtőhelye, az örökkévalóságok óta, Belőlem áradó lényiségi világosságnak, hogy azután, ez a lényiség, teljesség, benne kiérlelődjön, az Én állandó kegyelmi kisugárzásom melegében, és tetszetőssé váljon Előttem, szabad életében, az Általam neki juttatott, szeretet világosságában.
Lássátok, ez a nemzés sikerült, s ti láttok és megismertek Engem, a ti Teremtőtöket! De az aratási érettség, nem következett be, mert nagy dolgoknak, egy időre van szükségük. Értsétek meg ezt, de hallgassatok felőle, mert a nagy érettségért való, fejlődési harcról, nem szabad fecsegni! A kellő időben, miként most nektek, ennek az egész Földemnek, kihirdetem ezt, és késő utódaitok is észlelik majd ezt önmagukban, s mentesülnek a Földtől. Ámen.
A legelső törvény,
a tiszta szeretet, s a szeretet cselekedet.
A városok és a síkságbeli nők miatti veszedelem.
Halljátok gyermekeim, szólt akkor az Úr, amit most mondok nektek, ezt jól szívleljétek meg. Eddig nem adtam nektek más törvényt, mint csak a szeretet, enyhe törvényét. Amíg ezt a minden törvények törvényét követitek szívetekben, addig semmi más törvény nem köt titeket Hozzám, s nem köt meg benneteket cselekedeteitekben.
A tiszta szeretet, s az abból eredő cselekedet, igazi alaperőssége, minden igazságnak, s akinek szívében a Belőlem eredő szeretet lakozik, annak a számára minden igazságtalanság örökké idegen. Ezért nincsen szükségetek új törvényre, mert mint mondottam a szeretet, a legelső törvény, s minden élet és igazság benne foglaltatik.
Ezért a szeretetért, ami most bennetek lakozik, egy jó tanácsot akarok nektek, mint a ti szent-séges szeretetteljes Atyátok adni, hogy ezt a Belőlem való szentséges szeretet fenntartása végett, kövessétek. Halljátok tehát:
A síkság most már megnyílt előttetek, ti elmehettek szükség esetén Káin gyermekeihez, s azok szintén, feljöhetnek hozzátok, és ti elterjedhettek a Föld egyik végétől a másikig. Azt azonban nem szívesen látnám, hogy egyik közületek, letelepedne a síkság egyik városában, mert azokban a városokban még sok megmaradt, a kígyó szennyéből, ennek szaga pedig, ugyancsak bűzös a szellem számára és mérgező dögvésszel fertőzi meg.
Ha valaki mégis látni akarja, az irgalom gyümölcseit a síkságon, az lemehet azért oda, ha határo-zott utasítást nyer erre Tőlem, ez a tanács, kölcsönösen érvényes, ezért Énok, s a főtörzs gyermekek határozzák meg, meddig tartózkodhat valaki ott, és azok közül itt, a síkságról.
Ha pedig valaki állandóan, meg akarna a síkságról, a magaslatokon telepedni, mindenkor engem kell erre nézve megkérdezni. Önmagatok is megengedhetitek ugyan, az ilyen letelepedést, de akkor vigyázzatok, nem mérges kígyót melengettek-e kebleteken! Legyetek tehát mindenben okosak, akkor sem szellemi, sem, testi háztartástok sem fog, kárt szenvedni.
Ügyeljetek arra is, hogy ne váljatok tisztátalanná, egy síkságbeli nő által, bármilyen csábos szépségű legyen is az. Ezáltal ugyanis, újra a kígyó szolgaságába kerülhettek, mert olyan gyümölcsöket nemzenétek, amelyek az emberek véréből, s a gyermekek testéből táplálkoznának.
Az élet ellensége, varázslatos testi szépséggel ruházta fel a nőt, hogy ezekkel kísértsen meg titeket, azért már előre figyelmeztetlek benneteket, ha ilyesmi nálatok előfordulna. Ha pedig valaki közületek bajba jut, forduljon Hozzám, s Én segítek rajta.
Ez tehát az a tanács, amelyet időleges és örök javatokra adtam nektek. Szívleljétek meg, s mindenkor jól jártok! Akinek tehát valamiben világosságra van szüksége, az jöjjön Hozzám és szóljon, s Én azonnal világossághoz juttatom őt! Ámen.
Mathael kérdése,
a női lényiségben rejlő, ellentmondások miatt.
Az Úr nyilatkozik a férfi és a női lényiségről.
Ha bájos testüket láttam, akkor a legtöbb nő szelídnek, gyengéd érzésűnek, s nagyon csá-bosnak tűnt fel nekem és vágyakoztam egy nő után. Ha azután egyik, vagy másik leányhoz közeledtem, hogy szívem mélyéből eredő szeretettel foglalkozzak vele, eddig még mindig meg-rettentem, mert sehol sem találtam azt, akit kerestem.
Sokat gondolkoztam azon, hogyan lehet ilyen ellentmondás ezekben a gyengéd lényekben? Külsőleg már az enyhe esti szellő is megborzongatja gyengéd testüket, bensőleg azonban érzéket-lenek még a bölcsesség vihara iránt is, de annál fogékonyabbak a testi szeretetre, a hízelgésre, az érzéki kielégülésre és testük imádatára.
E jelenségek láttára ellenszenv keletkezett bennem, a női nemmel szemben és most már úgy utá-lom a nőket, hogy közeledni sem tudok hozzájuk. Uram, Atyám, helyes-e ez részemről? Nem kö-vettem-e ezzel bűnt Ellened? Mi az oka ennek és mi a nő, ez a kívülről élő, de belül élettelen?
Halljad szeretett Mathael fiam, szólt az Úr, ez a jelenséged sokkal jelentőségteljesebb, mintsem azt hiszed! Ennek első oka abban rejlik, hogy te felülről való vagy, a nő azonban alulról való. Téged a Belőlem való élő szeretetszellem tölt el, a nőt azonban a világ szelleme tölti el. Ezért vagy te belül gyengéd és lágy, a nő azonban, csak kívülről ilyen. Te, az Én mélységemből származó, alapteremtmény vagy, a nő azonban, a kisugárzás összességéből, utólag teremtett lény. Te, a Nap magvából keletkeztél, a nő azonban, csak a Nap múlékony sugaraiból.
Benned a tiszta igazság lakozik, a nőben azonban csupán az igazság látszata van. Te Belőlem való lét vagy, a nő azonban csak a Belőlem eredő látszat. Lásd, ezek ennek a jelenségnek a fő okai!
Az a kérdés azonban, nem vétettél-e ezzel Ellenem, felesleges. Ellenem csak akkor vétkezhetsz, ha törvényemet megszeged, te azonban törvény nélkül is rendem szerint cselekedsz, akkor lehetet-lenség vétkezned. Azt mondom azonban neked: - a nőket is gyermekeimmé fogadtam, és példakép gyanánt Purisztát állítottam eléjük, azzal tehát egy törvényt adtam, milyennek kell a nőnek lennie. Geméla és Mira szívében már hozzá csatlakozott. Ha a nő tehát ezekhez hasonlatos, akkor az Én képemet hordozza magában, s ha te ilyen nőhöz fordulsz, akkor nem fogsz megütközni semmiben.
Az atyák megütköznek az Úr válaszán.
Az Úr további leleplezései,
a férfi és a nő sarkalatos lényiségéről.
Az Úrnak Mathaelnek adott válasza, Énok, Lamek és Kizehel kivételével, mindenkit megdöb-bentett, mert az atyák rendkívül kedvelték feleségüket, a Mennyek legnagyobb ajándékának tartván azokat és sokan többre becsülték derék feleségüket, úgy vélték a nők, közelebb állnak az Atyához. Ennek az volt az oka, hogy a leányok és az asszonyok akkoriban, nagyon szelídek, szemérmesek voltak, mint a mai nők, a mostani, szellemileg és testileg elfajult korszakban.
Ez a válasz tehát megrendítette az atyákat és mindnyájan Hozzám fordulva így szóltak szívükben: - óh Urunk, legszeretetteljesebb Atyánk, juttass nekünk megnyugtatásunkra több világosságot a Mathaelnek adott válaszodra nézve, másként csak boldogtalanok lennénk, mert ami jó és erkölcsös asszonyaink a mi legdrágább kincsünk, s örökké sem adhatunk Neked eléggé hálát, amiért nekünk adtad őket!
És a kissé rideg és bölcs Mathael, eddig még nem tudta őket megbecsülni, ezért még nem rendül meg az Általad, óh Atyánk, szívünkbe helyezett régi és dicsőséges rend, annál előnyösebben és di-cséretesebben mutatkozik meg, a mi asszonyainkban, az igazi nőiesség. A női lényekhez való szilárd ragaszkodás pedig, alázatra készteti a férfit, mielőtt méltó lehetne a Te kegyelmi adományodra!
Ha a férfi keménységet talál a nőben, az bizonyára csak, belőle ered, s ha azt legyőzte ön-magában, a legdicsőségesebb ellentétre bukkan a nőben. Óh, jóságos Atyánk, engedd meg tehát, hogy a mi jóságos nőink velünk együtt felülről valók lehessenek, s ne alulról!
Úgy beszéltek, szólt az Úr, mint akik még vakok az Én rendemmel szemben. Ha nem tudjátok, mit jelent szellemben fent és lent, miért nem kérdeztek meg Engem, s miért kívánjátok, hogy miat-tatok kiforgassam örök rendemet?
Mondjátok meg Nekem, mit veszít a nő Előttem azzal, ha azt mondom, hogy a férfivel szemben, alulról való, azaz a férfi ellenpólusa, ami nélkül, sem a nő, sem a férfi nem létezhetne. Mit szólnátok ekkor, ha azt mondanám, Velem szemben ti mindnyájan, alulról valók vagytok, s egyedül Én vagyok felülről? Megszűntem ezért a ti Teremtőtök és egyedüli örök szentséges Atyátok, lenni? Nem a Föld egymagából teremtettelek-e téged Ádám, feleségedet, Évát pedig a te bordádból?
Mivel mindnyájan tudjátok, hogy az anyag a szeretetemet, a borda pedig kegyelmemet, irgalmamat jelenti, vakon is fel kell ismernetek, hogy vigasztalan különbözőséget találtok ott, ahol nagyon is vigasztalót kellene találnotok!
Mondjátok meg Nekem, mi dicséretesebb, maga a világító Nap, vagy az abból áradó világosság? Ezt felelitek erre, óh Urunk, az egyik ugyanolyan jó és szükséges, mint a másik! Jól van, mondom Én, ha tehát a Napot, a magasságba helyezve kell tekinteni, milyen a helyzete, a belőle áradó fénynek? Azt felelitek, ennek szükségszerűen, mindenütt, a Nap alatt kell lennie.
Jól van, tehát a Napnak önmagában nincsen nagyobb értéke, mint a belőle áradó világosságnak, mert enélkül a Nap, nem is lenne Nap, akkor bizonyára a nő értéke sem csökken és nincs ártalmára, ha a férfival szemben szükségszerűen alatta áll. Azt mondom, ha a nő olyan, amilyennek lennie kell, akkor ugyanolyan értékes Előttem, mint az igazi férfi, s ugyanolyan kedves gyermekem, mint a férfi, és ha eltévelyedik, ugyanúgy megkeresem őt, mint a férfit. A gonosz asszony pedig, ugyanolyan gonosz, mint a gonosz férfi, mert a napsugár is ugyanolyan, mint maga a Nap. Eljő azonban az az idő, midőn a sugarakat összegyűjtöm a nőben, hogy a férfiban kialudt Napot megvilágítsam! Értsétek meg ezt, s hagyjátok el régi dőreségeteket. Szeressétek igaz módon asszonyaitokat, de ne akarjátok őket magasabbra helyezni, mint Én! Elegendő, ha magatokhoz hasonlóan becsülitek meg őket, ezen alul, vagy felül azonban már, bűnt követtek el! Ámen.
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése