Az Úr beszéde a földi gyermekekkel kötött szeretetszövetségről és a menny, s a föld látható közösségéről.

Isten Háztartása: Lorber Jakab. III. Könyv

Az Úr beszéde a földi gyermekekkel kötött szeretetszövetségről és a menny, s a föld látható közösségéről.

Szövetséget kötöttem veletek, hogy ezen túl igazi gyermekeimmé fogadlak, s mindenkor szeretettel-jes szentséges Atyátok leszek! 

Azt mondom mindnyájatoknak, ha megmaradtok ebben a szövetségben, ami az Én szeretetem irántatok, s a ti szeretetek Irántam, akkor az a látható közösség a Föld és a Menny között folytonosan fennáll. Ha azonban elszakítjátok ezt a szentséges köteléket, akkor a Föld vissza-süllyed előbbi mélységébe, és sűrű felhők borítják el, úgy hogy többé senki sem láthat Engem, sem pedig a Mennyet.

És azután a Föld még mélyebbre süllyed ebben az állapotában, akkor a saját ítéletébe zuhan, s akkor nem, mint szeretettel, szelídséggel telt Atya beszélek a Föld gyermekeivel, hanem mint örök Isten bocsátom reájuk ítéleteimet, haragom tüzében! Aki pedig túléli azt, annak sokáig kell várni, amíg a szeretet új szövetsége létrejön, mert erre időt hagyok, hogy az összes népek inkább elsorvad-janak, mielőtt a szövetséget megújítanám!

Ha azonban ezt a most kötött szent szövetséget nem szakítjátok szét, a világ élettelen külsősé-geihez való visszafordulással, akkor ugyanúgy veletek lesz a Földön, mint a Mennyben, a halált nem ismeritek meg, hanem ugyanúgy szólítalak benneteket Magamhoz, miként Sehelt, s előzőleg Zurielt, hogy azután a szeretet hatalmas erejével tevékenykedjetek szellemben a teremtmények között az Én végtelen teremtési térségeimben! 

Ahol ugyanis csak egyet láttok az égbolton, ott számtalan világ lebeg az Én mindenhatóságomból, hozzátok hasonlókat hordozva. Most tehát felismerhetitek örök rendeltetéseteket, s ennek könynyű útját, de senki sem haladhat azon mindaddig, amíg nem érlelődött meg teljesen szeretetemben!

Ha azonban valakit elszólítok, az megszabadul nehéz teste terhétől és csakhamar része lesz, a Szeretet szelleme örök életének, nagy dicsőségében!

Hogy láthassátok, milyen a szellemben való élet, teljesen megnyitom benső látásotokat! Most láthatjátok a közületek való hármat, akik már átmentek oda és beszélhettek velük, s felismer-hetitek, hogy a Belőlem való létetek örökké sem szűnik meg és hogy a sárkány mindenkor egy nagy hazudozó!  Beszéljetek tehát velük, hadd mondják el nektek, hogy a szellem a legnagyobb boldogságban szabadon él, uralkodik, s örökké tevékenykedik! Ámen.

Séth megkérdezte Sehelt: Fiam mi történt veled, midőn az Úr elszólított ebből a világból?

Élet legyen neked a kérdésedből, felelte Sehel. Úgy éreztem magamat, mintha leheletté váltam volna, remegés járta át az étert, s én szabadon lebegtem, mint élet, a végtelenségben. Világosság hatotta át a Mindenséget, s a lények megfosztva eddigi lényiségüktől, új életet nyertek az új világosságban. S minden Világosság és Élet forrása az Atya volt! 

Most én is tökéletes lény vagyok és szabadon élek Istenből, az örök, világossággal teljes erejű élettel! Lásd Seth atyám, így volt, így van, s így lesz örökké! Minden másodpercben tökéletesebb életet élek az előbbi életnél.

Hidd el Seth atyám, amit most látsz és hallasz, az nem látási csalódás, s nem hallási kábultság, hanem tiszta igazság és valóság! Amit azonban a külvilágban látsz, az csupán a fa kérge, az igazság burkolata, s a valósághoz képest egy olyan ország, amelyet sűrű köd és sötét felhő borít el.

Ott azonban, folytatta Sehel, az Úrra mutatva, óh Seth atyám, ott az életnek Élete, s a világos-ságok világossága van, egész tökéletességében! Hallgass Szavára, mert az, minden lét alapja. Az Ő, az Atya szavából jöttünk létre valamennyien! Hallgassátok meg tehát, amit az Atya mond, s őrizzétek meg azt magatokban, akkor majd meggyőződtök arról, hogy aki magában hordozza az Atya szavát, az az örök életet is magában hordozza!

Az Ő szava lényeg és beszédének hangja minden dolgok alapja. Ezért Övé legyen minden sze-retet, imádat, dicsőítés mindörökké. Amen.

Ádám erre megkérdezte Ábelt: - szeretett és sokáig gyászolt fiam, te is képes vagy ilyen szavakra, mint amilyenek most hatalmas erővel áradt Sehel ajkáról?

A Föld embereinek atyja, szólt Ábel, sem Sehelben, sem bennem, hanem minden csak Istenben, az örök szentséges Atyában rejlik, s Belőle ered a mi szavunk, az Ő szava, miként szentséges akarata is mindenkor az a mi akaratunk. A szellem számára nincs más szó, mint csakis Istennek, az Atyának a szava, miként élet nincsen más, hanem csak az Atya élete létezik.

Aki Istenben él, az Istenből is beszél, és így Isten Igéjét is hirdetheti. Aki azonban azt állítja, ez a saját tulajdonom, gyűjtöttem, az hazug és hasonlít a vén sárkányhoz, aki Isten nagy irgalmát felhasználva, azt mondja: felette állok az Úrnak, s megfenyíthetem, amikor akarom, holott ő maga a legsúlyosabban megfenyített lény!

Lásd atyám, a tisztult szellem számára könnyű az Atya erejéből, hatalmából beszélni és csele-kedni, mert az már az Atyában él és szabadon lélegzik. Övé legyen tehát örökké minden szere-tet. Ámen. 

Geméla kérdései az itteni és a túlvilági életről. Zuriel szellemének válasza:

Ezután Geméla is megkérdezte atyját Zurielt, - nagy különbség van-e az evilági élet és a szellem élete között és láthatja-e a szellemi ember a természetszerű világot, s azokat az embereket, akik még testben élnek a világon?

Halljad te az Úr leánya, szólt Zuriel, ez merőben hiú kérdés! Az élet mindenütt egyforma, s ha az ember az Úrból eredő életben él, semmi különbség sincsen élet és élet között! Ha pedig az ember nem az Úrból való életet éli, akkor az nem is élet, hanem halál. Ez tudatos ugyan, de ezzel a tudattal is csak önmagát csalja meg az ember, mert az ilyen lét egy rossz és semmis álomhoz hasonlatos, mivel semmi alapja sincsen.

A dolgok anyagát azonban, amint azok a tudat számára megnyilvánulnak, nem kell élettelennek tartani, mert azokban hatalmas erők működnek, s mindenben megmutatkozó isteni aka-raterő és hatalom megnyilvánulásaként, hanem csak annyiban nyilvánul meg a halál, ha az ember a neki Istentől juttatott akarat szabadságával önkényesen elszakad Istentől, s a saját erejéből akar létezni. Az isteni szeretetből és irgalomból továbbra is létezik ugyan az ember akkor is, de más kérdés, hogy miként!

Mindebből megértheted leányom az Úrban, hogy a tulajdonképpeni élet, mindenütt és minden körülmény között ugyanazon módon nyilvánul meg. Ha ezt még nem tudod teljesen megérteni, tekints az Úrra! Ő a minden életek legtökéletesebb Élete, s a mi életünk is Belőle származik, külső lényisége szerint nem láthatsz semmi különbséget közötte és közöttem, mert mi Istenből valók vagyunk, s ezért az Ő tökéletes képmásai is. 

Az Ő élete tehát, a mi életünk is és bárhol is élünk, ha szívünkben Vele vagyunk, akár testben vagyunk még, akár szellemben. Ezért felesleges az a kérdésed is, láthatja-e a tiszta szabad szellem a természetszerű világot, s azt, ami ezen létezik. Ha ugyanis a tulajdonképpeni élet mindenütt egyforma, akkor a látásban sem lehet különbség. Ha az anyag által elburkolt szel-lemed is láthatja a dolgokat, mennyivel inkább kész erre a tiszta szabad szellem, ha az Úr ezt akarja.

Ha azonban az Úr ezt nem akarja, akkor sem a szabad, sem a lekötött szellem sem láthat, mert a szellem látását is ugyanúgy elveheti, mint a testi látást. Miként most az Úr akaratából egyaránt láthatod a szellemi és a természeti világot, ugyanúgy látom én is, ha az Úr akarja, és ha szükséges, mind a kettőt is. Ha pedig nekünk, szellemeknek, az a rendeltetésünk, hogy az Úrból eredő szeretet hatalmával szolgáljunk a világoknak, miként volna az lehetséges, ha nem látnánk azokat?

Most te is keresztüllátsz az anyagon, s engemet, mint szellemet is láthatsz, s ugyanúgy láthatlak én is tégedet, így tehát semmi különbség sincsen élet és élet között. Közöttem és közötted most még az a különbség, hogy te testben vagy, ez pedig nem képes szellemi mozgásra és gyors helyváltozásra, de szellemedben ez is benne rejlik, s ezt elevenen át is érezheted!

Ez minden, amit egyelőre tudnod kell erről, s ha mind mélyebben vonulsz vissza szellemedbe, min-denről még testi életedben is meggyőződhetsz. Ezt az Úr nevében, szívemből kívánom neked. Amen.

Asztalomnál étkeztek, mialatt te a tűzhelynél foglalkoztál, s eddig még egyetlen falathoz sem jutot-tál asztalomról, de azért még egy sem jött Hozzám szeretettől késztetve, mint te! 

Én azonban azt mondom neked: Szívem a legjobb asztal, s ha nem is étkeztél asztalomnál, Szívemből nyersz táplálékot, s ez hasonlíthatatlanul jobb annál a tápláléknál, amelyet a tűzhe-lyen megfőztek! Azt mondom neked szeretett leányom, egy gyermeknek Irántam, az Atya iránti szívbeli szeretete többet ér a legmagasztosabb bölcsességnél és minden elképzelhető tu-dománynál! 

Mert akinek szeretete van, annak mindene megvan. Akinek szeretete azonban csak a bölcses-ségre, a tudományra irányul, annak csak legyen úgy, de Szívem nem lesz az övé, miként most és mindenkor a tied.  És ha neked fontosabb a dolgok megismerése az Én atyai szeretetemnél, akkor bekövetkezik ugyan, hogy leigázod hatalmas bölcsességeddel a szegénységet, de Én is leigázlak, s nem kínállak és nem kedveskedek neked.

Ádám mentegetőzése, s együgyű kérelme az Úrhoz a dorgálás és az ítélettel való fenyegetés visszavonása végett. Az Úr emlékezetes válasza.

Ádám csak némi idő után szedte össze magát, s az Úrhoz lépve, hódolatteljesen mondotta: óh Uram, legszeretetteljesebb szentséges Atyánk, amennyiben mindnyájunk nevében beszélhetek, azt mond-hatom, hogy mi, mindenkor szerettünk, magasztaltunk Téged! Mi persze nem futottunk úgy Hoz-zád, mint a kedves, hálás Geméla tette, de ezt, legalább is érzésem szerint nem azért nem tettük meg, mintha nem becsültük volna meg a Te szentséges kegyelmedet és irgalmadat, amit velünk szemben tanúsítottál, hanem csupán Irántad való szeretetünk és lehető legmagasabb fokú hódolatunk miatt!

Úgy beszélek, ahogyan érzek, s ennek az érzésemnek mindaddig igaznak is kell lennie, amíg egy másik érzés, meg nem győz arról, hogy első érzésem téves volt. Te a mindenható örök Isten vagy önmagadból, én pedig csak a Te mindenható szentséges akaratodnak egy időleges gyenge teremt-ménye vagyok. Ha Te, mint Teremtő beszélsz velem, akkor én is nyíltan és olyan szabadon beszélek Veled, mint amilyennek teremtettél Engem!

Mert nyíltan meg mondom Neked, Teremtő Atyám, ezúttal nagyon is sokat mondottál nekünk, sze-gény gyermekeidnek, s a fele is elegendő lett volna ahhoz, hogy a halálba süllyesszen bennünket! Ha azt mondamám egyik gyermekemnek, - halljad te haszontalan gyermek, ha nem szeretsz engem mindenekfelett, s nem győződök meg a legmagasabb fokú szeretetedről, akkor azonnal megöllek. Ezért tudna-e az így megfenyegetett gyermek engem valóban szeretni? Ezért, óh Istenem, Teremtőm, Atyám, vond vissza fenyegetésedet, hogy szabadon, szívünk gyermeki érzéséből szerethessünk Téged, nem pedig fenyegetéseid miatti félelmünkben. 

Ne fenyegess bennünket, s ne ígérj semmit, hanem maradj meg nekünk a Belőled eredő élettel Atyánknak, hogy azután, mint örök szentséges Atyánkat, mindjobban szerethessünk Téged! Te persze szabadon cselekedhetsz úgy, ahogyan akarsz, mert egyedül Te vagy az Úr Zebaoth Isten és senkitől sem kell tanácsot kérned. Minden élet a Tiéd, halál nincsen Benned, Reád örökké sem hat semmi sem nyomasztólag! Nálunk azonban egészen másképp van. Minden lélegzetvételünk Tőled van, s függ, és olyan végtelenül gyengék vagyunk Hozzád képest, hogy egy röpke pillantásoddal is megsemmisíthetsz mindnyájunkat! 

Te nem érzel fájdalmat, bennünket azonban úgy teremtettél, hogy kimondhatatlan fájdalmaknak, halálnak megsemmisülésnek is alá vagyunk vetve. De ezért még nagy fájdalmak közepette is min-denekfelett akarunk Téged szeretni. De ha meg akarsz bennünket ölni, akkor képtelenek vagyunk Téged szeretni, mert ki szerethet Téged haragodban, vagy a halálban! Az Úr erre Ádámhoz fordulva így szólt: te, mint ember beszélsz Velem Teremtőddel és jól is teszed ezt, mert ezzel bizonyítod, hogy jól sikerült mesterművem vagy, és szabadon tudsz beszélni Velem! De az igazi gyermekek, akik Atyjukat tökéletesen ismerve, tudják milyen végtelen jóságos Ő, egészen másként beszélnek Atyjukkal, mert szeretik, s ezért nem félnek Tőle, hanem úgy tesznek, mint ezek a leánykák!

Ha azonban az Atya, fenyegetéssel erőszakolná ki a szeretetet gyermekeitől, miként azt példa-ként magadon mutattad ki, akkor minden egyéb volna, csak Atya nem! Ha, mint egyedüli igaz Atya azt látom, hogy dőre módon félelem tölt el benneteket Előttem, akkor bizonyára azt is tudom, miként kell titeket ettől megszabadítanom, s benneteket igazi gyermekké változtatni!

Ha ezt kissé megfontolod, be kell látnod, hogy Én, mint Teremtő és Atya, felismerem, mi a ti bajotok, segítek is, ha szükségetek van segítségemre, s ehhez bizonyára a legalkalmasabb eszközöket választom ki. Ne követelőddz tehát, hanem szeres, s meggyőződsz, halállal, vagy halál nélkül akarom-e gyermekeim szeretetét Magamnak megnyerni!

Lásd, a te követelésed merőben a fordítottja az Én követelésemnek veletek szemben! Fontold meg ezt, s csak azután beszélj! Én, mint Teremtő és Atya, jól tudom, mit kell mondanom, s cselekednem! Fontold meg ezt jól! Amen. 

Ádám bocsánatot kér. 

Az Úr jelentőségteljes beszéde az emberről, mint ítéletének vak felidézőjéről, és mint a teremtés zárókövéről.

Az Úr e szavai jobb belátásra késztették Ádámot, s ezért alázatosan az Úr elé lépve így szólt: - Óh kedves szentséges Atyám! Szavaid új világossághoz juttattak, belátom, hogy súlyosan vétettem El-lened. Ezért arra kérlek, óh, szentséges Atyám, ne ródd fel nekem ezt a bizonyára utolsó hibámat nagyon szigorúan, hanem bocsáss meg nekem, gyenge aggastyánnak, ezt az utolsó dőreségemet! 

Az Úr erre így szólt Ádámhoz: valamint mindazokhoz, akik Ádámmal egy nézeten voltak: - hall-játok mindnyájan, és különösen te Ádám fiam! A saját igazolásomra akarom most nektek meg-mondani, hogy ha a jövőben eltértek az Én tanácsomtól nem ÉN, hanem magatok idézitek fel magatokra az ítéletet, s ezzel romlástokat, halálotokat, mert nem követtétek a ti legbölcsebb Teremtőtök és legszeretetteljesebb szentséges Atyátok által számotokra megjelölt utat. Halljá-tok tehát:

Az egész végtelen teremtéssel együtt, ti is úgy vagytok Általam szükségszerűen megalkotva, berendezve, hogy ti legyetek az egész látható és láthatatlan világ végcélja, s ezzel a záróköve is. 

Ha tehát ez tagadhatatlanul így van, akkor ebből következik, hogy ha az ember, mint a terem-tés végcélja, a legbensőbb kapcsolatban áll mindennel, akkor szükségszerűen ura is a terem-tésnek, s ezért ugyanúgy vissza kell hatnia az egész területre, miként a teremtésnek is szükség-szerűen hatnia kell reá! Figyeljetek jól tovább!

Az előttetek létrejött teremtésnek azonban, nincsen saját szabad-akarata, hanem szükségsze-rűen a nektek szolgáló célokra van megalkotva, tehát teljesen kényszer alá van vetve. Én, mint összes teremtményeim nagy alkotó Mestere, egyedül tudom csak azt, milyen folyamatok men-nek végbe, miként kapcsolódik az egyik a másikhoz, ezért megadom nektek az egyedüli célra-vezető eszközöket, hogy ezen, a legmagasabb fokozaton, megálljátok a helyeteket, amelyre mint minden teremtésem végcéljára helyeztelek titeket. 

Ha azután megmaradtok ebben a Teremtő által számotokra meghatározott rendben, akkor titeket megelőző teremtés is a legszebb rendben marad meg mögöttetek. Ha azonban nem ma-radtok meg ebben a rendben, hanem önkényesen más rendet alkottok magatoknak, akkor nem ÉN, a ti Teremtőtök és mindnyájatok szentséges Atyja vagyok az oka annak, ha a mögöttetek levő előzetes teremtés az ő kényszerű ítéleti hatásába titeket is belevonva, magával ragadja ítéletébe, s végül megöl benneteket.

A kőnek nehéznek kell lennie az anyag ítéletében, s amíg a renden belül rajta jártok, urai vagytok a kőnek, de ha magatokra hengerítenétek egy nagykövet, akkor a kő válik uratokká, reátok erőszakolja súlyát, azaz ítéletét, halálát! Ugyanezen eset áll fenn az egész látható és láthatatlan teremtményben is, mert rendemen belül megáldhatjátok, de rendemen kívül meg-ronthatjátok saját pusztulástokra. 

Az Irántam való szeretet minden rendemnek összessége. Maradjatok tehát mindenkor ebben a szeretetben, akkor sohasem süllyedhettek ítéletre. Ha azonban ettől eltértek, akkor megnyitjátok az ítélet zsilipjeit, s ez a kőhöz hasonlóan reátok zuhanna, zúdulva maga alá temet titeket!

Ezt jól jegyezzétek meg magatoknak, s szívleljétek meg és tudjátok meg azt is, hogy Én a ti Atyátok, senkit sem ítélek meg! Értsétek meg ezt mindnyájan! Ámen.

Forrás:

Isten Háztartása III. könyv

Klikk: http://www.jezusatyank.hu/