Isten hét szelleme, mely mindenkiben benne van, így úgy.


                                                                          JÁNOS
                                                            NAGY-EVANGÉLIUMA

                                                         A benső Ige útján kapta és leírta:

                                                                 LORBER JAKAB
                                                                     (1800-1864)

János Nagyevangéliuma 7. Könyv. 18.Fejezet.

1. Mondja Rafael: „Ez csak megfelelő képe annak, amit az imént az egész világtest megteremtéséről, illetve fokozatos fejlődéséről mondottam.
2. Az ős teremtett nagy szellemek, a gondolatok Istenben és gondolatokból létrejött eszmék.
3. A misztikus hetes szám alatt, a belőle kiáradó gondolatok és mintegy önmagából kihelyezett eszmék, tökéletes és őseredeti Istensége és Istenhez való hasonlósága értődik.
4. Az Istenben, az első szellem: a SZERETET, ezt megtaláljuk minden teremtett dolgában: mert anélkül semmi sem volna elképzelhető (ATYA).
5. A második szellem: a BÖLCSESSÉG, mint a szeretetből keletkező világosság; ezt minden lény formájában láthatod, mert valamely lény, minél fogékonyabb a világossággal szemben, annál fejlettebb, határozottabb és szebb a formája (FIÚ).
6. A harmadik szellem: amely a szeretetből és a bölcsességből jön létre, az az Isten, működő AKARATA, mert csak azáltal valósulnak meg az Isten elgondolt lényei, mert csak azáltal érzik, hogy tényleg léteznek, mert Isten minden gondolata és eszméje az Ő cselekvő akarata nélkül, épp olyan lenne, mint a te üres gondolataid és eszméid, amelyek sohasem válnak valóra (SZENTLÉLEK).
7. A negyedik szellem: amely ismét ebből a háromból jön létre, a REND, enélkül a rend nélkül semmiféle lénynek nem lehetne sem állandó formája, sem meghatározott célja. Mert ha te egy ökröt az eke elé fognál és az alakját megváltoztatná, mondjuk pl. egy hallá, vagy madárrá, vajon elérhetnéd vele a célodat? Vagy ha egy gyümölcsöt akarnál megenni, és az a szádban kővé változnék, mit használna neked akkor a gyümölcs? Vagy elmennél valahová egy szilárd úton, és az út lábad alatt vízzé változnék, vajon használna-e neked valamit az a szilárd út? S lásd, mind, mind ettől és még sok minden egyébtől, megment az isteni rend, mint az Isten negyedik szelleme (az isteni rend centruma).
8. Az ötödik szellem: isteni szellem az isteni KOMOLYSÁG, amely nélkül semmi dolog s annak maradandósága nem volna elképzelhető, mert az egy, az isteni IGAZSÁGGAL, s az adja meg minden lények a fennállását, a továbbfejlődését, és végül tökéletességét. Az Istennek e szelleme nélkül minden lény nagyon rosszul állna, mert olyanok volnának, mint a délibáb képei, amelyek valaminek lenni látszanak, amíg nézik azokat, de mihamar megváltoznak, mert nem uralkodik bennük komolyság, és a szép és csodálatos képződmények, semmivé folynak szét. Azok úgy jelennek meg szemeink előtt, mintha jól el volnának rendezve, de mivel az őket létrehozó okokban, nem uralkodik komolyság, tehát nem egyebek, mint üres és mulandó képződmények, amelyekben nem lehet maradandóságuk.
9. És lásd, ezzel már együtt is volna Isten öt ős szelleme. És most áttérünk még a két utolsóra, s így hallgass meg tovább!”
10. Ahol jelen van a legnagyobb szeretet, a legnagyobb bölcsesség, a mindenható akarat, a legtökéletesebb rend, s a változatlanul szilárd komolyság, ott nyilván jelen kell, hogy legyen az örök és soha el nem érhető, a hatodik szellem: a nagy TÜRELEM is, mert anélkül, mindenki mindent elsietne, s végül a régi bölcsek, kibogozhatatlan káoszává lenne!
11. Ha pl. egy építőmester házat épít, akkor minden erre szükséges tulajdonsága mellett, a türelmet nem hagyhatja figyelmen kívül, mert ha az nincs, hidd el nekem, a házát sohasem fogja felépíteni. Én mondom azt neked, ha Istennek nem volna meg ez a szelleme, akkor már régóta nem sütné a Nap a földe az egész végtelen űrben, és a szellemek világa különösképpen, teljesen üres volna, s nem volna abban egy lény sem!
12. A türelem Isten örök és változtathatatlan könyörületességének anyja, és ha ez a hatodik szellem nem volna Istenben, hol és mik volnának akkor a teremtmények, a mindenható Istennel szemben?
13. S ha valami módon vétünk, vagy tévedünk, ami által ki lennénk szolgáltatva, az isteni szeretet, bölcsesség, az isteni akarat – amelyet az Ő nagy komolysága követ – s az isteni rend átkának, akkor mindig találkozunk az isteni türelemmel, amely idővel mégis mindent egyensúlyba hoz és kell is, hogy hozzon, mert anélkül, még a legtökéletesebb teremtmények is, a pusztulás örök törvényére volnának bízva.
14. De az isteni türelem, az előtte járó öt szellemmel, egy, vagy megszámlálhatatlan sok embert megteremthetne a világtesteken, és azokat fenntarthatná ugyan, de akkor, egy, vagy az a sok számtalan ember, súlyos testben járna, végtelen időkön keresztül, s a léleknek, az anyag kötelékeiből való felszabadulásáról, szó sem lehetne.
15. Azonkívül, annyi állat, növény és ember szaporodna el, hogy egy korlátolt területű világtesten, végül olyan összeszorulva laknának, hogy az egyik, a másikat, ki sem kerülhetné! Ezt úgy kell értelmezni, ha egy világtest, a végtelen Isteni türelem uralkodása alatt, valamikor annyira megérlelődne, hogy a növényeket, állatokat és embereket hordozhatná és táplálhatná. Tehát az eddig ismertetett 6 szellemmel egy materiális világ megteremtése is, végtelenül lassan menne végbe, s nagyon sokat kellene gondolkozni azon, hogy egy világ, látható anyagi világgá lesz-e?
16. De mivel a türelem, amint már mondottam, az isteni könyörületesség anyja, tehát a hetedik szellem, Istenben: a KÖNYÖRÜLETESSÉG, amelyet szelídségnek is nevezhetünk. Az, mindent létrehoz, elrendezi az előbbi szellemeket, létrehozza egy világ, megfelelő időben való megérlelését és a rajta lévő teremtmények érlelését is. Minden számára, meghatározott időt állított és az éretté lett szellemek a szerint, könnyen elvárhatják: megváltásukat és elérhetik: örök szabadságukat és teljes életönállóságukat.
17. Az Istenben, ez a hetedik szellem eszközölte ki azt, hogy Isten, maga öltött testet, hogy ezáltal, a lekötött szellemeket, az anyag törvényének kötelékeiből, a lehető legrövidebb idő alatt, megváltsa. Amiért ezt a művét – a MEGVÁLTÁST, a mennyek és világok újjáteremtésének, így Isten legnagyobb művének nevezhetjük, mert abban Isten hét szelleme, teljesen egyforma mértékben működik, amely eset addig, nem állt fenn, az Istenben lévő rend szellemének következtében.
18. Mert azelőtt ez a hetedik szellem Istenben, a többi szellemmel, csak annyiban működött együtt, amennyiben az isteni gondolatok és eszmék, valósággá váltak, de mostantól kezdve már, hatalmasabban működik, s éppen annak a következménye, a tökéletes megváltás.
19. És lásd, itt áll most előtted, Isten hét szelleme, amelyeket, nem értettél meg. Isten hét szelleméből, megteremtett minden dolog, mindenben megfelel, ennek a hét szellemnek, és azokat mind, önmagában rejti. És az örökös teremtést, s a folyton tartó teremtés munkája az, amit e föld ős-bölcsei, „Jehova háborúi”-nak neveztek!”

Isten 7 szellemének és „Jehova háborúinak” folytatása.
1. S amiképpen Isten hét szelleme, vagy Isten hét fő tulajdonsága, egymással folytonos küzdelemben állnak, mert az egyik a másik tevékenységét, mindig kiköveteli, azonképpen ugyanilyen küzdelmet, többé, vagy kevésbé, megtalálhatsz Isten minden teremtményénél is.
2. A szeretet önmagában vak és törekvése, mindent magához vonzani, de ebben a törekvésében, meggyújtja önmagát és akkor világosság, megértés és megismerés lesz benne. S nem látod most, hogy a világosság mennyire küzd a szeretet egyes igyekezetével szemben, s azt rendre és eszméletre téríti?
3. Ebből a küzdelemből vagy harcból támad egy időben az akarat, mint a szeretetnek és világosságnak működő keze, amely azt, amit a világosság bölcsen elrendezett, tettre váltja. S ugyanekkor a szeretet megismerése, a világossága és a kettőnek ereje által, létrejön a rend, és ez folyton küzd a rendetlenség ellen, amelyet a világosság és a szeretet akarata idéz elő, s ebben ismét láthatod „Jehova háborúját” önmagában és minden teremtményében.
4. De minden jó volna, ha az ember jót állhatna arról, hogy az, amit ez a négy szellem olyan szépen elrendezve tettre váltott, állandó is volna, de az első négy szellem még oly nagyszerű műve még nagyon hasonlít a gyermekek játékszereihez. Akik sok mindent nagy kedvvel és örömmel és mesteri módon elrendezve hoznak létre, de rövid idő múlva saját munkájukon nem találnak már örömet és nagyobb kedvvel pusztítják el azokat, mint amilyen kedvvel megcsinálták. És bizony barátom, akkor a megteremtett dolgok állandósága igen nehezen megoldható dolog volna.
5. De hogy ez meg legyen akadályozva, a négy szellemből éspedig a művek tökéletes sikere fölött való nagy tetszés következtében, feltámad Istenben, valamint teremtményeiben, mint ötödik szellem: a komolyság. S ez a szellem, állandóan küzd a már létrejött szellemek elpusztítása ellen, éppen úgy, mint egy értelmes komoly ember, aki házat épített és szőlőt telepített magának. Mindent a háza és a szőlője hasznára fog fordítani, és nem arra fog törekedni, hogy házát és szőlőjét ismét elpusztítsa, oly módon, ahogy az imént például felhozott gyermekek teszik játékszereikkel, és ez, amint már mondottam, ismét „Jehova háborúja!”
6. De a felépített ház idővel mégis hiányokat mutat, és a szőlő nem akarja meghozni a kívánt szüretet. Az építő megbánja fáradságát és tevékenykedő buzgalmának komolyságát és művét is szeretné elpusztítani, s helyette mást és újat létesíteni, s ekkor az ilyen komoly elhatározással szembe kerül, a türelem és lásd, az fenntartja a házat továbbra is, a szőlőheggyel együtt és ez ismét „Jehova háborúja”.
7. Ámde a türelem önmagában, vagy a többi szellemmel egyesülve, a házon nem eszközölne javításokat, hanem mindent úgy hagyna, amint van: s ekkor jön a hetedik szellem, a könyörületesség, amely magában rejti, a szelídséget, az aggodalmaskodást, a szorgalmat, a szeretet tevékenységét, s az adakozást. És lásd, az ember szépen kijavítja a házát, hogy semmi hiba ne legyen rajta, s addig ássa és trágyázza a szőlőjét, míg az gazdag termést hoz neki, és lásd, ez ismét küzdelem, vagy „Jehova háborúja” az emberben és éppen úgy Istenben és az angyalokban is. S így az igaz és tökéletes élet Istenben, az angyalban és az emberben, nem egyéb, mint a neked megmutatott hét szellemeknek egymással való folytonos küzdelme.
8. De ez a küzdelem, úgy Istenben, mint angyalban, nem olyan, mintha a hét szellem közül egyik, vagy másik, arra törekedne, hogy a többi szellemeket elnyomja és tétlenné tegye. Hanem a küzdelem mindvégig oda irányul, hogy az egyik szellem, a másikat, minden erejével és hatalmával védje, s így mindegyik szellem jelen van a másikban, s ilyenformán, a világosság és bölcsesség, benne van a szeretetben, és a többi szellemben és így tovább, úgy hogy minden egyes szellemben, a többi is, állandóan tevékenykedve jelen van, és magukat a legjobb mértékben védelmezik.”

A „Jehova háborújához” hasonló, az emberekben is, s az emberekben lévő hét isteni szellem, harmóniájának hiányairól, példákkal.
1. Rafael: „Ugyanígy kellene ennek lennie bennetek, emberekben is, a képesség megadatott az embernek, amely nélkül sohasem fejlődhetne ki! Csak kevés olyan ember van, akik mind a hét szellemet egyforma tevékenységre ösztönzik, s azáltal hasonlók lesznek Istenhez és az angyalokhoz, de amint mondottam, sokan vannak, akik elfordultak tőlük, s mit sem törődnek velük, s így a bennük lévő élet titkait egyáltalán nem ismerik! Az ilyen vak és félhalott emberek, az életük célját nem ismerik fel, mert csak a hét szellem közül, vagy csak az egyikkel, vagy a másikkal vezettetik és uraltatják magukat!
2. Az egyik csupán a szeretet szelleméből él és a több szellemre ügyet sem vet, s mi egy ilyen ember? Nem egyéb, mint egy ragadozó, falánk állat, akinek soha semmiből sincs elege! Az ilyen emberek mindig telve vannak önszeretettel, irigységgel, fösvénységgel, és minden felebarátjukkal szemben keményszívűek.
3. Másoknak ismét megvilágított szeretetük van, s így eléggé bölcsek is és embertársaiknak egészen jó tanítást is tudnak adni, de akaratuk gyenge és így nem tudnak semmit megvalósítani.
4. Vannak ismét olyanok, akikben a szeretet a világosság és akarat szelleme egyenlőmódon tevékenykedik, de a rend és a komolyság szelleme igen gyengén van bennük képviselve. S az ilyen emberek igen okosan, s néha igen bölcsen is fognak beszélni, s itt-ott valamit tettre is fognak váltani, de egy olyan ember, akiben mind a hét szellem egyenlő fokban működik, mihamar ki fogja venni szavaiból, beszédéből és cselekedeteiből, hogy azokban semmi rend és összefüggés nincs.
5. S akadnak ismét olyan emberek, akiknél a szeretet a világosság, a rend és akarat megvan, csak a komolyság szelleme hiányzik, s ezek miatt félénkek és bátortalanok és műveiknek ritkán tudnak teljes hatást szerezni.
6. Mások ismét telve vannak, komolysággal és bátorsággal, de türelem, nincs bennük, az ilyen emberek mindent elsietnek, s türelmetlen buzgalmukban, mindent elrontanak, s többet csinálnak rosszul, mint jól. Bizony barátom! Megfelelő türelem nélkül, semmire sem lehet menni! Mert akinek nincs megfelelő türelme, az önmaga mondja ki, saját maga fölött a halálos ítéletet! Mert az embernek várni kell addig, míg a szőlő teljesen megérik, ha jó termést akar, s ha ez kellemetlenül érinti, akkor magára vessen, hogyha nemes bor helyett, ihatatlan savanyúvizet szüretelt.
7. A türelem először tehát, mindenben nagyon szükséges szellem, a végtelenségbe menni akaró, komolyság szellemének fegyelmezésére. Mert ez a szellem, a szeretettel, bölcsességgel és akarattal egyesülve, a legnagyobb gőggé fajulhat, amely tudvalevőleg az emberben, nem ismer határt, és másodszor, mert a türelem, amint már mondottam, a könyörületesség szellemének anyja, amely visszahatva minden szellemnek megszerzi, az Isten szellemi tökéletességet, és az emberi lelket, a szellemben való újjászületéséhez segíti.
8. Az Úr azért kötötte tehát szívetekre, mindenek előtt, az Isten és felebarátod iránti szeretetet, és azért mondotta, hogy „legyetek könyörületesek, mint a ti Atyátok a mennyben, s legyetek szelídek és alázatosak, mint amilyen szelíd és alázatos vagyok én is szívem egész mélyéből!”
9. Az Úr tehát nektek, embereknek, azért parancsolja meg, hogy mindenek előtt, a hetedik szellemet fejlesszétek ki magatokban, mert éppen ebben az utolsó szellemben, fejleszthetik ki az előzőeket is. Aki tehát ezt az utolsó szellemet, nagy buzgalommal fejleszti és erősíti, az az előtte való szellemeket is fejleszti és erősíti. S azáltal lesz, a leghamarabb és legbiztosabban tökéletes, de aki a saját fejlesztését, az egyik, vagy több szellemmel kezdi, az nehezen, vagy egyáltalán nem jut teljes élet-tökéletességéhez, mert az első szellemek, nem tartalmazzák magukban, a hetedikszellemet, de a hetedik, az összes előtte valókat magában tartalmazza.
10. És lásd, mindaddig fennáll az angyalok bukása, amíg összességükben, az emberi lényekben, a hetedik szellemet, a legmagasabbfokú tökéletességre nem vitték, mert az előbbi szellemek, a teremtményeknek többé-kevésbé, ingyen adattak, de a hetedik szellemet, minden ember, csak saját szorgalmával és buzgalmával nyerheti meg.
11. És amiképpen az előbbi hat szellem is, a hetedik által érheti el, igaz jelentőségét és életcélját, azonképpen az ember is, csak Ő általa érheti el teljes élet-szabadságát és önállóságát. És most azt kérdezem tőled, hogy mindezt jól megértetted-e?” 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az űr végtelenjét behálózó élet fejlettségi fokáról