JÉZUSATYÁNK

A BŐSÉG MEGTEREMTÉSE. Természetes létállapotunk a bőség, a jólét és a végtelen szabadság. Elérésükhöz nem kell mást tennünk, mint újra emlékezetünkbe idézni az öröktől fogva ismert tudást. A bőségtudat jóval többet jelent annál, hogy sok pénz keresünk. Ez egyfajta gondolkodásmód, melyben az életet nem küzdelemnek, hanem egy olyan kalandnak fogjuk fel, melyben vágyaink önmaguktól, és magától értetődően beteljesülnek. E gondolkodásmód része, hogy bármiben képesek vagyunk meglátni a szépséget, hogy áthat a hála érzése, és kitárjuk szívünket a bennünket érő benyomásoknak. A bőségtudat egy lelkiállapot. Nem hit, hanem maga a tudás, annak a tudata, minden, amire csak szükségünk van, a rendelkezésünkre áll, elérhető. A bőség és a jólét valójában az ember természetes létállapota. Mi a bőség? A bőség az a tapasztalás, hogy minden igényünk könnyűszerrel kielégülést nyer, vágyaink pedig spontán módon beteljesednek. Boldogok és egészségesek vagyunk, és minden pillanatban eltölt bennünket az örö

A szeretet a megoldás mindenre A létező világban sok univerzum van. Mindegyik univerzumot másféle emberi lények, fajok és életformák lakják. Ők a dimenziójuknak megfelelően más frekvencián léteznek. A magasabb dimenziókban élőknek, ahol az energia magasabb, éteri testük van, ami fényből áll. Az alacsonyabb dimenziókban élőknek, akik alacsonyabb energiaszinten állnak, fizikai testük van.   Az emberiség mindenhol ott van az univerzumban különböző dimenziókban, különböző bolygókon és különböző tudatállapotban. Még egyes holdakon és csillagokon is van élet. A csillagok (napok) szintén hidak más dimenziókhoz. Sok olyan bolygó van, amelyiken a földével azonos frekvenciájú élet van, de a legtöbb bolygó ennél fejlettebb és magasabb dimenziójú élet helyszíne. Ez azt jelenti, hogy több a kozmikus energia és ott minden szebb és fényesebb. A természet szikrát szórva ragyog, a virágok dallamokat suttognak és az állatok nagyon barátságosak. Mindenki telepatikus képességekkel bír, és nincs ha

Isten Háztartása II. Kötet. 137. Fejezet Az Úr a szeretetre és a vidámságra int - A megváltás és a nagy idők idejének ígérete -  A szeretet szabadít meg a hús és a halál jármából Abedám (vagyis Jézus) hozzájuk fordulva mondta: „Szeretetem legyen veletek és bennetek. Szeressétek egymást az Én szeretetemben, és legyetek egymás között vidámak és örvendezők. Legyetek szívesek és szolgálatkészek egymás iránt mindenkor, ezzel tanúsítjátok majd, hogy az Én kedves gyermekecskéim vagytok, akikben öröme telik , mert a nagy Megváltás napja közeledőben van! 1./    Cselekedjetek azért akaratom szerint, nehogy az eljövendő Nap készületlenül találjon titeket! 2./    Ezt megelőzően azonban „az idők nagy ideje” fog elérkezni. Aki abba felvétetik, annak a számára az ő idejében a megváltás napja is kivirrad, aki azonban nem vétetik fel, annak a számára a megváltás napja az ítélet napja lesz, mégpedig olyan ítéleté, amely tűzzel, haragom tűzében fog végbemenni. 3./    Ezt azonban azok fogják életük m

A rendes és rendetlen nemzésről Isten Háztartása II. kötet, 135. fejezet. 1./    Csak önmagadban nem látod még meg igaz okát annak, amiért a vak, vagy rendetlen nemzést, bűnösnek jeleztem, azért ezt az okot is meg akarom mutatni neked: 2./    Halljad! Mindaz, ami a lélek elnevezés alá tartozik , és szabad , tehát kötetlen állapotban, az egész végtelen teret betölti és a szellem országban, a mindennemű és rangú angyalok és szellemek számtalan sokasága számára, lakható aljzatot képez, az Én szabad, és még meg nem szilárdított gondolatom. Ezek az Én eleven gondolataim, azonban nemcsak betöltik mindazt, hanem ők a Belőlem való lények életének, az élő edényei, vagy hordozói is. 3./   Most már jól figyel! Ha gondolataim valamelyikét, megragadni és aztán fogva tartani akarom, akkor azt szeretetemmel veszem körül; ha ez megtörtént, akkor ez a szeretetemmel megragadott gondolat már nem lendíti fel magát tulajdonképpeni isteni létem és működésem végtelen köreiben úgy, mint a még meg n

A dolgok mulandósága - tévedés!   Isten Háztartása II. Kötet 133. Fejezet. 1./        Lám, téged a teremtett dolgok mulandósága aggaszt , nyom, amiért is folyton tépelődve kérdezed: „Mi lesz vajon a testből, ha én, szellem és lélek, azt egykor szükségképpen levetem? 2./    Megszépülve, megdicsőülve, és egész valójában elevenen, miért nem maradhat a test, miért nem szabad maradnia a testnek állandóan, örökre egyesülten a szellemmel?” 3./      Hogyan juthat azonban még csak álmodban is eszedbe olyan, hogy a dolgok elmúlhatnának? 4./    Azt gondolod-e te, hogy valami elmúlik azért, mert az testi szemed, legcsalékonyabb láthatóságából kilép? 5./   Óh, te gyenge gondolkodó és látó! Nem egyebek, mint a dolgok , mind csakis a szeretet által fogvatartott gondolataim ? 6./   És a szellemek , pedig szeretetemnek kihelyezett szabad eszméi, amiért is mindnyájának van szabad akarata és önmagában lezárt, szabad élete! 7./      Ha már most egy fogvatartott gondolatot, szabadon engedek, Magamtól