Az ész-okosság és a szívbölcsesség közti különbség.


ISTEN HÁZTARTÁSA II. Könyvéből. 167. Fejezet

1./  Abba (JÉZUS) erre így szólt a szóvivőhöz, valamint annak testvéreihez: „Mondom neked, egészen helyes feleletet adtál, és minden úgy van, ahogyan most megvilágítottad.
2./  De mindez eszes gondolkodásodból és világi bölcsességedből fakadt, aminél fogva te teljesen igaz ember is vagy.
3./  Minthogy azonban minderre érett fontolgatás és gondolkodás útján jöttél rá, ezáltal egy időre felelevenítetted lelked érzékeit, de szellemed amellett mégis teljesen felébreszthetetlen, sőt majdnem szinte holt maradt. Hogy így van, azt néhány kis hasonlatból világosan meg fogjátok érteni.
4./  A lélek és annak érzékei, a szellemnek a virága. Ha azonban egy liliomot, amely még nem nyílt ki teljesen, töviről leszakítasz és vízbe helyezed, úgy ott is ugyan ki fog nyílni, és ugyanolyan alakú és illatú lesz, mint amelyik a tövén kifejlődött. De ha a mag megérésére kerül a sor, akkor lám az tönkre megy, az ereje nem a virágból fakad - amelynek csak az a rendeltetése, hogy a mag számára a megfelelő formát, azaz testet alakítson, hanem a gyökérből, amely az életerőtől átitatott termőföldben van.
5./  Lásd, éppen így van az az emberrel is, ha csupán a tiszta bölcsesség után kapkod. Mert a bölcsesség önmagában véve, akkor nem egyéb, a növény virágának üres kifejlődésénél, amelyet tövéről leszakítottunk és nincs életereje, mert nincs se gyökere, se termőföldje, csupán csak vize. Víznek pedig önmagában nincsen élete, hanem csak az a képessége van meg, hogy a termőföld életét feloldja, és a gyökereket a föld életének felvételére alkalmas állapotban fenntartsa.
6./  A szeretet, azonban az élet fájának a gyökere, a termőföld, pedig a lélek, vagy a szív, amely az érzésben nyilvánul meg. Aki tehát az élet gyümölcseit akarja aratni, annak a termőföldet meg kell trágyáznia és a gyökeret táplálékhoz juttatnia, így azután a tövön, amely az egészében gyökéren él, majd a virág és egyidejűleg azzal csíraképes mag is pompásan ki fog fejlődni!
7./  Abedámot és Énokot, a valósághoz teljesen híven, akként fogtad fel, amint a tőről leszakított és aztán vízben kinyílt virág, hasonlít ahhoz, amely a tövén virágzik ki és nem a gyökér által. Ha azonban aztán magot kezdesz keresni, akkor bizony azt nem találsz, mert nincs gyökér és nincs termőföld. Megérted ezt?
8./  Hallgass meg még egy hasonlatot! Lásd, meleg nyáron sok növény díszlik a föld talaján. Ha azonban beáll, az életet kemény próbára tevő tél, tönkreteszi a világosság minden teremtményét, csupán a gyökeret és a teljesen megérett magot nem tudja életétől megfosztani.
9./  Látod, ugyanígy van ez az Abedám és Énok megismerésének a dolgában is. Az értelem mindaddig tartja meg magában, Abedámot (JÉZUST) és Énokot, amíg számára ők tapinthatóan itt vannak, és addig fog róluk elmélkedni, amíg csak neki megfelelő végeredményhez nem jutott. Ha ezt elérte, akkor aztán lenyugodott számára a Nap is, és megkezdődött a tél.
10./  A megismerések elhalni kezdenek, és a halálba mennek át, amely csupa valótlanság és gonoszság, és a penészvirághoz és gombákhoz hasonlít, amelyeknek sem gyökerük, sem magjuk nincsen.
11./  Ha azonban a szívben, a szeretet fogadja magába, Abedámot (JÉZUST) és Énokot, akkor fává terebélyesednek, amelynek lombjai között a Mennynek szellemei is elrejtőznek.
12./  Mert akkor Abedám (JÉZUS, vagy ISTEN) lesz a gyökér, és szava lesz az a termőföld, amelyből aztán mindenünnen egy Énok fog sarjadni eleven és érett maggal telten. És e tőnek a virága igaz lesz, és maga adja meg a magnak a megfelelő formát, és a kellő szilárd ruhát, amelyen az élet örökké fennmarad! Érted ezt?
13./  Igen, most úgy érted a dolgokat, amint a vízben lévő virág, hasonlít a tökéletes virághoz. Ha azonban csak értelmed vízében maradsz meg, akkor ebből a megértésből, sohasem fog eleven mag kifejlődni, éppen úgy, amint a vízben lévőből sem!
14./  Azt mondom azonban neked. A gyökértől elszakított virágtövedet, vedd körül szíved eleven, jó földjével; öntözd azt szakadatlanul ezzel az én ajkaimról most folyt eleven vízzel - akkor legalább még a magot meg tudod érlelni, azt újra elvetheted a te termőföldedbe, hogy új életgyökered is támadjon, amelynek már semmiféle tél nem árthat. Mert gyökér nélkül élet, nem lehetséges!
15./  Most bizonyára csodálkozol az Én bölcsességemben. De mondom neked: kutass, hogy minél előbb szeretetem ejtsen csodálatba. Akkor többé nem csodálkozol majd annyira a bölcsességen, mint inkább az örök életen, amely a Szeretet és ősalapja minden bölcsességnek.
16./  Ha valaki egy szép virággal ajándékoz meg, amilyent még nem láttál, nagyon örülsz. Én azonban odaadom neked az egész növényt. Ültesd el termőföldedbe, és aratni fogod a gyökeret, a virágokat és végül majd az élet magvát is.
17./  Értesd meg ezt! Ha pedig valami érthetetlen előtted, nézd, itt vagyok én, ott van Énok, kérdezz és mi gyökeres feleletet adunk neked és mindegyiketeknek. Amen.”

1./  Azt mondottad ugyanis szavaidról, hogy azok eleven víz lennének, és azzal öntözzem szorgosan a letört virágtőt, aminek folytán aztán, ha nem is azonnal, a gyökeret kapom, de legalább magot termelek ki, amelyet ez után kellene még csak termaföldembe vetnem, hogy gyökérhez, szárhoz és virághoz is juthassak és abból aztán az új maghoz is, az örök életre.
2./  Mindez helyes, nagyon bölcs és világos. De hogy te miként teszed szavadat élő vízzé, vagy inkább, hogy én miként tegyem azt - lásd jóságos férfiú, barátom és testvérem, ez egy kissé merészen van kimondva, azaz egyelőre így gondolom, amennyiben azt még nem fogom fel.
3./  Ha azonban testvéries szívességből megtennéd azt, hogy a szavaidat világosabban megmagyarázd, úgy biztosítlak arról, hogy én és mi mindnyájan, minden egyes szavadat cselekvőleg tiszteltben tartjuk és igyekezni fogunk azokat szívünkben eleven gyökérré, és eleven maggá fejleszteni.
4./  Ha tehát meg akarod ezt cselekedni, akkor kérünk erre!”
5./  És a legszentségesebb Abba erre szólásra nyitotta ki ajkait és mondta: „Valóban a leghelyesebb kérdést intézted Hozzám! Mert mondom neked, éppen attól függ minden, hogy azt helyesen felfogjátok!
6./  Aki nem érti meg, miként eleven víz, az én szavam, az nem érti meg a legkevésbé sem, mi - Isten, mi Abedám és mi Énok; mert mindezt még csak az eleven víz leplezheti le előtte teljesen.
7./  Minthogy pedig az eleven víznek valódi, legbensőbb ismerete ezt feltételezi, kérdés: miként van az, hogy az én ajkamról elhangzó szó eleven víz?
8./  Ezt is egy találó képpel világítom meg, halljátok hát:
9./  Neked otthon kerted van. Abban különféle hasznos növényeket ültettél el. Ha a nyár folyamán néha-néha nagy szárazság következett be, megöntözöd a növényeket jó vízzel, nehogy kerted száraz talajában elszáradjanak és elhaljanak. Szorgalmas öntözésed ellenére azonban, alig fejlődnek a növények és aratásod akkor éppolyan szegényes, mint amily szegény kerted talaja, az eleven táplálékban, amely egyedül az Ég felhőiből eredő áldásos esőből áll.
10./  Saját magad is mondod bölcsességedből kifolyólag: a száraz esztendő, csapás mind a növényzetre, mind pedig gyomrunkra és bőrünkre!
11./  Miért tartod tehát jobbnak az esővizet annál a víznél, amelyet korsódból öntesz a növényekre? Felelj erre a te bölcsességedből!”
12./  A kérdezett így felelt: „Az egészen természetes! A földből eredő forrásvíz már átadta a földnek az ő éltető erejét, mielőtt még a föld felszínére kerül; az esővíz azonban éltető erejével telten meggyöngületlenül hull alá a föld talajára, és itt aztán egyetlen cseppje nagyszerűbb hatású a növényvilágra, mint a legtisztább forrásvízből egy egész korsónyi! Azt hiszem a felelet helyes?”
13./  És a szentséges Atya válaszolta: „Egészen helyes! Tekintsd tehát az Én szavamat is, a minden élet egéből eredő esőnek, s akkor az Én szavaim az élő vizének elevensége, éppenséggel nem lesz többé talány számodra, és Abedám, vagy is Jézus, Énokkal együtt teljes világosságban áll majd előtted, Istenségének egész teljességében. Értsd meg!”


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az űr végtelenjét behálózó élet fejlettségi fokáról