A rendes és rendetlen nemzésről


Isten Háztartása II. kötet, 135. fejezet.

1./   Csak önmagadban nem látod még meg igaz okát annak, amiért a vak, vagy rendetlen nemzést, bűnösnek jeleztem, azért ezt az okot is meg akarom mutatni neked:
2./   Halljad! Mindaz, ami a lélek elnevezés alá tartozik, és szabad, tehát kötetlen állapotban, az egész végtelen teret betölti és a szellem országban, a mindennemű és rangú angyalok és szellemek számtalan sokasága számára, lakható aljzatot képez, az Én szabad, és még meg nem szilárdított gondolatom. Ezek az Én eleven gondolataim, azonban nemcsak betöltik mindazt, hanem ők a Belőlem való lények életének, az élő edényei, vagy hordozói is.
3./ Most már jól figyel! Ha gondolataim valamelyikét, megragadni és aztán fogva tartani akarom, akkor azt szeretetemmel veszem körül; ha ez megtörtént, akkor ez a szeretetemmel megragadott gondolat már nem lendíti fel magát tulajdonképpeni isteni létem és működésem végtelen köreiben úgy, mint a még meg nem ragadott számtalan többi, hanem akkor már, mint egy állandó forma, elevenen, mintegy, Előttem marad. Ha pedig azt akarom, hogy azután ez a forma Előttem öntudatra ébredjen, akkor ezt az így alkotott formát, szeretetemmel, nemcsak körülveszem, hanem azt, vele teljesen át is hatom.
4./   Ezáltal aztán, szorongás és súrlódás jő létre, a forma és a szeretet között. Mi azonban a legtermészetesebb következménye ennek az unszolásnak, zaklatásnak?
5./ Semmi más, mint hogy a szeretettől, mindenfelől és minden részében késztetett, unszolt, zaklatott forma, ellenállást kezd kifejteni, ha azt a szeretet túlságosan lefoglalja.
6./   Mivel továbbá minden szorongattatásnál és kényszer kifejtésénél a legszorongatottabb hely, a tökéletes forma központja, így bizonyára ez a hely fejti ki, a leghevesebb ellenállást.
7./   Ahol pedig a leghevesebb az ellenállás, ott a legnagyobb a tevékenység.
8./ Azt pedig már saját tapasztalatotokból valamennyien tudjátok, hogy minden túlságosan heves szorongattatás, hőt vált ki, és gyulladást okoz; így például, ha valaki, két darab fát erősen egymáshoz dörzsöl, akkor csakhamar meggyullad a fa, vagy két kő is.
9./   Vagy pedig ha közületek valakit valami nagyon erősen megragad, például vagy egy másiknak a csökönyössége, vagy pedig egy számára szerfelett kellemes látvány, avagy valami nagyon gonosz dolognak a tudomásulvétele, vagy valami nagyon kedvező hír; ilyen alkalommal bizonyára kénytelen kelletlen mindenkinek éreznie kell azt a bizonyos melegséget szíve körül.
10./   Lásd, most már elérkeztünk a dolog nyitjához! Mivel az ilyen melegség, mindig egy világító lánggal áll kapcsolatban, amely magával, az Én örök szeretetem életével, egy és ugyanaz, a szeretet által megragadott és szorongatott forma, szükségszerűen keresztül lesz világítva, végül aztán, minden részével, önmaga, a központban fellobogó láng, mozgásába megy át, és ezáltal, elevenné válik és a saját világosságában, önmagának, szabad öntudatára ébred.
11./   Ha azután, akarom is azt, hogy az így megragadott gondolat, továbbra is fennmaradjon, akkor az, azonnal megszilárdul, és aztán állandóan, szintén Előttem marad.
12./   Ha pedig ezt, nem akarom, akkor megint kivonom szeretetemet, a formából, erre ez felszabadul, és persze csak az Én számomra láthatóan, tudatosan felszáll - akárcsak neked tudatosan a te saját gondolatod – Istenségem, vég nélküli köreibe.
13./   Lásd, ez az Én Rendem, amelyből minden dolog létrejött. Ha most már te, e rendemből kifolyólag, nemzetsz, hozzád hasonlót, úgy amiként abból kifolyólag téged is teremtettelek, sőt bizonyos tekintetben nemzettelek, akkor e nemzésed törvényes is lesz, mert Rendem szerint való, amelyben Én Magam is benne vagyok.
14./ Ha azonban, vakon, vagy süketen, nemzetsz, akkor nem nemzetsz, hanem csak szétrombolod azt, amit Én Magam, az örökké szabad lét számára, alkottam és nemzettem. És ez aztán természetesen ellentétben van az Én akaratommal, amely hiszen - amint előbb említettem - csak egyedül tulajdonképpeni határozott léte, minden Általam alkotott és nemzett lénynek.
15./ Ennek az Én akaratomnak ellene cselekedni azonban, a bűne, vagy halála, az Általam nemzett lénynek.
16./    A nemzésnek azért, teljesen rendem szerint kell történnie! Ámen!

Letölthető itt:  Isten Háztartása

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az űr végtelenjét behálózó élet fejlettségi fokáról