Az Istengyermekség méltósága és nagysága. A bölcsesség útja és a szeretet útja
1./ Ha azonban a végtelen Isten még csak bennünk akar teljesen megnyilvánulni Atyának, mondjátok, mi nagyobbat, főbbet lehet még ennél elgondolni?
2./ Mert Ő, aki Önmagában Isten, öröktől fogva végtelen, végtelen szeretete folytán Atya mibennünk, amint mi gyermekek vagyunk Őbenne!
1./ Mert az a hatalom, amely az igaz gyermekekben lakozik, nagyobb a világ és a világok, és az azokon lévő dolgok és lények minden hatalmánál.
2./ Amint pedig most Horedon megkapta a gyermekséget, úgy adom azt nektek mindnyájatoknak is. Mert valóban, sem a Mennyekben, sem a földön nincs semmi, ami nagyobb, hatalmasabb és fenségesebb lenne - gyermekeimnél! Akinek tehát a gyermeksége megvan, annak többje van, mint amennyit a mennyek magukba zárnak; bizony mondom, annak végtelenül többje van!
3./ Mert az Engem bír, Istent - az Örökkévalót, a Végtelent, a végtelenül minden felett álló Istent, erővel, hatalommal és szentséggel teljesen, mint legszeretőbb és csak egyedül igaz Atyát bírja magában, és így tehát teljesen Bennem van, azaz minden tökéletességemben, amely az Én végtelen Szeretetem, kegyelmem, bölcsességem és erőm!
4./ Látjátok: ez tehát a gyermekség és ezt a gyermekséget adom most nektek!
5./ Óh gyermekeim! Képesek lennétek-e most még nagyobbat is átvenni Tőlem?
6./ Óh bizony, Én mondom nektek, nem tudtok! Mert az Én gyermekeim többek, mint az egek angyalai!
7./ Óh gyermekeim! Ha testvéreim lennétek, sokkal csekélyebbek lennétek, mint kedves gyermekeimként vagyok! Mert hiszen melyik atya látja szívesebben fivérét maga körül, mint fiát?
8./ Avagy kap-e örökséget a testvér a testvérétől, ha megnősül?
9./ Ha azonban már ti nagyobbra becsülitek gyermekeiteket, mint testvéreiteket, csak Én is, mint a legvalóságosabb és legtökéletesebb Atya, tudni fogom, mennyit érnek a gyermekeim?
10./ Ti gyermekeiteknek csak kezeitek fáradságát adjátok kelengyéül. Én azonban mindenemet adom, még pedig szeretetemet, vagyis legsajátlagosabb öröktől fogva való életemet, magát, teljes mértékben!
11./ Most tudjátok ugyan már jól, mik az Én gyermekeim; egyet azonban még nem tudtok és ez az egy, az hogy megtudjátok - kik - azok, akik Tőlem és Belőlem a gyermekséget megkapják?
12./ Lássátok, azt megtudni, szintén nagyon fontos. Mert valóban, nem mind még az Én gyermekeim azok, akik Hozzám kiáltanak és mondják: „Édes, szent Atyánk, hallgass meg minket, gyermekeidet” szívük azonban amellett hideg marad, mintha a legközönyösebb tárgyat nevezték volna meg és bizalmuk sem különb szívüknél.
13./ E fajtája a gyermekeknek, akiknek kellene, hogy azok legyenek, de azok lenni nem akarnak és valóban nem is azok, csak hatalmamat és erőmet akarnák, hogy annak birtokában mindenféle nagyhatalmi játékkal szórakozzanak, nem tekintve azt, hogy gonosz játékuk árt-e vagy használ.
14./ Én azonban mondom nektek: az ilyen gyermekek még olyan messze vannak az igaz gyermekségtől, amilyen messze a mennyország egyik vége a másiktól! Bizony közöttük és igaz gyermekeim között még végtelen űr van!
15./ Ismét mások, a gyermekség fogalmát annyira kiterjesztik, hogy önmagukat és minden teremtményt is, gyermekeimnek tekintenek.
16./ Hogy ezek még nagyobbat hibáznak, mint az előbb említettek, felesleges lenne, hogy nektek fejtegessem, minthogy most már tudjátok, kik az Én gyermekeim - a szeretet és a belőle eredő minden igazság szellemében.
17./ De nektek, mint igaz gyermekeknek csak azt kell elismernetek, hogy nagy különbség van azok között, akik egy Istent és Teremtőt elismernek és azok között, akik szíveikkel Istent azonnal forrón szeretve megragadják és őt többé el nem engedik és aztán mással nem is törődnek, csak azzal, hogy hogyan ragadhatnánk meg Istent, mindig fokozottabb szeretettel.
18./ Az elsők, Istent megismerve mondani fogják: Isten, Te Mindenható, Te nagy, Te szent, Te felséges Teremtő, milyen nagyok és dicsők a Te műveid, azért is mindenkor dicsérni, dicsőíteni, és mindenekfelett magasztalni akarunk Téged! A másodsorban említettek, azonban mondják: Óh Istenünk, milyen szeretetteljesnek kell lenned, hogy nem tehetünk az ellen, hogy dacára végtelen fenségességednek és szentségednek, mégis mindenfelett szeretnünk kell Téged.
19./ Óh milyen jónak kell lenned, hogy a szeretet oly hatalmasan vonz minket Hozzád!
20./ Látjátok, az elsők csodálják a megismert Istenüket, az utóbbiak azonban szeretettől könnybelábadnak, ha csak bármi is emlékezteti őket Reám, minthogy jó Istenük mögött már, szeretetteljes Atyát sejtenek!
21./ Észreveszitek-e itt a hatalmas különbséget?
22./ Látjátok, az elsők fajtája csak szolgák, akik bérért dolgoznak, a második fajta azonban gyermekek, akik semmit sem akarnak, egyedül csak az Atyát!
23./ Látjátok, ez az óriási különbség, és ez mutatja nektek, mint kell az igaz gyermekeknek kitűnniük és miben áll tehát az igaz gyermekség, és ki nyeri azt el!
Az igaz bölcsességnek a legfőbb tana: a szeretet, mint a szellemet egyedül jóllakató kenyér
24./ Hogy azonban ezt még alaposabban felfoghassátok, épp e célból hallgassuk meg még Joriást, mi mindent látott e tekintetben magában, és csak azután gyújtok fénylőbb világosságot szívetekben, e legfontosabb dologban.
1./ „Világos felhőn állottam. Úgy láttam magamat, amidőn testi szemem világát a földet illetően elveszítettem és egy másik, világosabb szem nyílott meg bennem.
2./ Ez volt azonban egyúttal minden, amit a messze végtelenségben magam körül láttam: - fölöttem nem volt semmi, alattam a felhő alatt, amelyen álltam, szintén nem volt semmi és oldalt tőlem sem volt semmi!
3./ Hogy vajon a felhő szállt e velem végtelen messzeségeken át, avagy nyugodtan állt-e azt nem bírtam megítélni, mert hiszen ott sehol nem volt semmi, amiben mozgásomat vagy nyugvásomat mérhettem volna.
4./ Sokáig álltam már, úgy tetszett nekem; igen, olyan sokáig, mintha ebben az állapotban már majdnem egy örökkévalóságot töltöttem volna el.
5./ Ez az elviselhetetlen egyformaság végre azt a gondolatot adta, hogy önmagamhoz beszéljek és így szóltam önmagamban:
6./ Mi legyen ez? Miért állok én itt ezen a párás párnán? Már igen nagyon éhezem és szomjazom!
7./ Mit haraphatok vajon le ebből a sovány alátétből? Teljes agyonéhezésre szintén nem vagyok alkalmas, mert azt már az is bizonyítja, hogy ebben a különös és nyomorúságos állapotban már végtelen hosszú ideig leledzem!
8./ Miért vagyok itt, mit tegyek?
9./ És így beszéltem még tovább magammal, amint itt következik: Mi lenne, ha leugrani próbálnék erről az unalmas, éhséggel és szomjúsággal telt felhőről?
10./ Hogyan? Ide le, ebbe a vég nélküli mélységbe? Hiszen az csak mindegy lesz, akár itt megyek tönkre e felhőn, akár pedig a végtelenség mélységeinek mélységeibe való esésem közben szűnök meg létezni!
11./ E szavak után összeszedtem minden erőmet, a felhő szélére vonszoltam magam, lecsuktam szememet és leugrottam a felhőről.
12./ Vélt esésem után meg lehetősen hosszú idő múlva lassacskán megint kinyitottam szememet, egyiket a másik után; és hol voltam? Éhesen és szomjan, úgy, mint előbb a felhőmön.
13./ Mert ettől éppen olyan kevéssé tudtam eltávolodni, amily kevéssé valaki a földről a világoknak és napoknak végtelen tereibe távolodhatik!
14./ Minthogy azonban így fogva láttam magamat, nagy gondolat támadt bennem és e gondolat Isten volt; és Isten e gondolatban volt; igen, Isten, Te vagy az magad!
15./ Így szóltam: Ki gondolhatna Téged, óh Végtelen, ahol Te nem léteznél? Én, azonban íme most gondollak, azért számomra itt is vagy, ahol gondollak és csakis ott, ahol gondollak; mert hiszen a gondolat, a Te Igéd bennem; ahol azonban a Te Igéd van, ott hiszen Te is vagy!
16./ Előbb nem gondoltam Reád, hol voltál Te akkor? Igen, szintén itt voltál; csak nem akartál szólni, minthogy azonban a Reád való gondolásom által, amely gondolat bennem felébredt, most szóltál hozzám, lényileg is itt vagy nálam és bennem.
17./ Amidőn pedig ilyen magas gondolatokba merültem, egyszerre álom fogott el. Alvás közben pedig álmodtam, hogy a lábaimmal látott földet éhségemben, mint egy földiepret lenyeltem, éppen úgy a Holdat is, és a Napot is, és végül az egész csillagos mennyboltot minden szabad vizével; de mégsem laktam jól!
18./ Ekkor ismét megkérdeztem magamat: Hogyan van az, hogy még éhezem? Nincs-e Isten bennem, s nincs-e most Istennek egész Teremtése gyomromban?
19./ Erre a világos felhőből, amely engem hordott, egyszerre a következő szavakat hallottam:
20./ Ha a végtelenséget és az örökkévalóságot is még elnyelnéd ahhoz, amit már elnyeltél, de ha nincs szereteted, mégis éhezni és szomjúhozni fogsz örökké: mert egedül csak a szeretet az igazi megelégítő kenyér, és az üdítően eleven víz az egész örökkévalóság és végtelenség számára!”
21./ Mi hasznod Istenből szeretet nélkül? És az egész mennyországból anélkül?
22./ Látod, azért a gyermek a bölcsőben, nagyobb náladnál, bárha te az egész Mennyországot elnyelted; mert a gyermeknek van szeretete.
23./ Azért fordítsd szívedet a szeretet felé, és a szeretetnek egy parányában is már végtelenül többet fogsz találni, mint amennyit most neked régi bölcsességed adott!”
Az új szövetség, az Atya a gyermekek között - A bölcsesség útja és a szeretet útja
1./ Ha azonban valakinél a szeretet mind erősebb és hatalmasabb lesz, akkor az áthevíti egész lényét, minthogy a szeretet a tulajdonképpeni, legigazabb tűz. Aki pedig úgy át van tüzesedve, az szeretettűzének mértékéhez képest fénylik is, mert sehol sincs más világosság, csak az, amely a tűzből keletkezik. Azért az igaz szeretet, igaz világosság, minthogy igaz, eleven tűz.
2./ De mindnyájatoknak mondom: Kinek amilyen lesz Irántam való szeretete, olyan lesz világossága és ennek következtében bölcsessége is. Ti pedig mindnyájan jól felszerelve indultatok el Tőlem! Mindenki azt hordja magában, ami Bennem van, amiért is tökéletes Atyja vagyok neki, amint kell, hogy ő teljesen Hozzám hasonló gyermekem legyen.
3./ Mint hogy pedig ez így van, milyen botor az, aki Tőlem ezt hallva, mégsem száll magába, és nem gyűjt szívében azonnal nagy szeretet-tüzet, hogy haladéktalanul áthevítse egész lényét, és teljesen megvilágítsa azt, hogy aztán meglássa, milyen végtelen kincseket helyeztem beléje.
4./ Nézzetek ide! Jóriás áthevült külső bőréig! Ő most már nézi és élvezi a Belőlem való mérhetetlen kincseket. Kincsek, amelyek örökké kiapadhatatlanok és kimeríthetetlenek, mivel ugyanúgy szaporodnak és szaporodnak végtelenül, mint a búzaszem szaporodik a földön, csak azzal a különbséggel, hogy a szeretet elfogyasztott kincsek felségesebben és végtelenül megszaporodva újulnak meg, míg azonban a búzaszem, ha a földbe vettetik, csak önmagát hozza legfeljebb százszorosan újból létre.
5./ Bizony, bizony mondom nektek: minden, minden tibennetek van! Ez a Föld és minden, ami rajta, benne és fölötte van, a Nap és minden, ami rajta, benne és fölötte van. Mind a nagy csillag számtalan világseregével, világosságukkal és mindennel, ami rajtuk, bennük és fölöttük van, és ami létezett és lesz, el nem gondolható időtlen idők után, és az egész Mennyország teljes végtelenségében, az angyalseregek számtalan miriádja minden dicsőségükkel, de sőt Én Magam is bennetek vagyok!
6./ Mennyire botor tehát az, aki itt egy darabka földért tülekedik, amint az köztetek már gyakrabban előfordult, holott hiszen ő egy egész, valóban eleven földet rejt és hordoz magában, amely az ő számára soha el nem múlik és örökké el nem múlhat, hanem tetszése és szabad akarata szerint csak mindig megnövekedhet, megsokszorozódik és dicsőbb lesz. És éppúgy magában rejti és hordja mindazt is, amit előzőleg felsoroltam.
7./ Mert ha nem úgy lenne, akkor senkiben sem bírna egyetlen gondolat sem megfogalmazódni. Minden azonban, amit valaki gondolni tud és bír, bármely sokszoros és sok nemű legyen is az, őbenne, magában kell, hogy lényegileg meglegyen amint a vetőmagban is már megvan önmagának a végtelen sokasága az ugyanazt létrehozó növényi alkatrészekkel együtt, amely tulajdonság nélkül a végtelenbe való tovább elszaporodás nem lenne elképzelhető.
8./ Ha azonban gondolataitok eként megtanítanak titeket arra, hogy mi mindent rejtetek és hordoztok végtelenül sokszorosan lényegileg magatokban és mint mindannak Teremtője, és mint a ti igaz Atyátok ezt most mind leleplezve nektek mondom. És ha nektek semmi egyébre nincs szükségetek, csak az igaz szeretetre, hogy mindeme végtelen kincs teljes birtokába jussatok - mondjátok, milyen nagy botor tehát az, akinek a szorgoskodása és gondoskodása e semmis Föld maroknyi porára irányul, amely Föld csak egy vizsgahelyük, rendelt csalóka kép, vagy egy puszta látszatvilág, holott hiszen önmaga, a Napoknak megszámlálhatatlan seregét rejti magában, amelyek pedig valódiak és nem múlók!
9./ Azért nézzétek Jóriást! Ő mutatja, íme nektek, mire képes a szeretet, és mi mindenhez juttathat egyedül az titeket.
10./ Azért ne legyetek a jövőben botorok többé és kerüljétek a világot és keressétek önmagatokat és Engem magatokban.
11./ Ha aztán szeretetek világosságával mindent megtaláltatok, be fogjátok látni, mennyit ér az egész Föld, a Belőlem való élet, legcsekélyebb benső kincsével szemben.
Jóriás beszéde a szeretetről
1./ Atyák és Testvérek, Gyermekek, Atyák, Asszonyok és Leányok halljátok! Bizony, bizony, bizony lelkünk külső érzéke soha nem foghatja fel azt, amit Isten - a mi legszentebb, legszeretőbb Atyánk készen tart azok számára, akik Őt egyedül mindenekfelett szeretik és szívüket soha Tőle el nem fordítják… és senki fiának a nyelve azt soha szavakban kifejezni nem fogja tudni!
2./ Óh, miként is lenne az lehetséges akkor, amikor a szavak elhagynak minket és bizonnyal senki nem talál, és nem találhat többé szót magában, amellyel képes lenne soha nem sejtett, annál kevésbé még látott dolgokat felfoghatóan megjelölni. És ha valaki képezne is új szókat, ki értené meg azokat, és ki jegyezné meg magának aztán azt a végtelen sok új szót.
3./ Azért csakis a legkisebb résznek a legkisebb részét adhatom gyenge megértéstekre itt tudtul!
4./ Óh, szeretet, szeretet, szeretet, te nagy, szent szeretet, az életnek és a világosságnak milyen teljességét és mélységét foglalod te magadban?!
5./ Isten, maga az Isten, a legtisztább Szeretet, és ez a Szeretet van itt mindnyájunk előtt! Ez a Szeretet, a mi mindnyájunk szent, legszeretőbb Atyja, itt … közöttünk, itt … szíveinkben!
6./ A testnek és még a léleknek a szeme előtt is rejtve van, de nincs rejtve annak a szellemnek a szeme előtt, amelyben a szeretet lakozik, s amely szinte önmaga szeretet, szent Atyánk végtelen szeretetéből!
7./ A szellemnek egy homokszemecske több mint a testi szemnek ez az egész Föld, és az egész csillagos Mennybolt, még ha azt teljes külső pompájával egész közelről láthatná is, úgy, mint azt a helyet látja, amelyet tapos.
8./ Óh, homokszemecske, te nagy csodamű, mi vagy te, milyen nagy és fenséges vagy! Ki sejti vajon kimaradhatatlan fenségét annak, ami lába talpán észrevétlen ragadva marad? Hiszen csak egy picike porszemecske!
9./ Óh, Atyánk! Ne higgyétek azt! Nem porszemecske az! Egy világ, egy mérhetetlen nagyvilág az! Kiterjedt űrjeiben világosság és élet uralkodik.
10./ Nagy folyamok húzódnak végig kiterjedt kristály völgyein, igen nagy hegyeiken ezer és ezer Nap ég és telve minden színű gyönyörű fénnyel és soha nem sejtett legcsodálatosabb alakú számtalan lény él e nagyvilágban. Világosság és melegség a táplálékuk. Mozgásuk olyan vándorhoz hasonlít, aki elé magas úti cél van kitűzve.
11./ Óh, te szemecske, te szemecske, hiszen te egyes egyedül elég lennél nekem az egész örökkévalóságra!
12./ Óh, atyák, testvérek, és gyermekek! Nem bírok most már többet beszélni, mert mind nagyobb és fenségesebb lesz már ez a porszemecske is.
13./ Mi lesz akkor még az egész Föld és annak mind nagyszerűbb megsokszorosodása az egészben, valamint minden megszámlálhatatlan részecskéjében?!
14./ Mi aztán még egy Nap? Mi a látható csillagos Ég? Mi aztán még a szellemek és angyalok Mennyországa? Mik lesznek ők - mik leszünk mi - és még mi Isten szeretete mibennünk?
15./ Azért szeressétek, szeressétek, szeressétek Őt! A szeretetében tapasztaljátok majd még csak meg, hogy mi a szeretet, és milyen kimondhatatlanul jó a mi szent Atyánk!
16./ Óh, szeretet, te szent szeretet! Te egyedül vagy minden mindenben! Óh, Atyánk, Te szent Atyánk, hiszen Te Magad vagy ez a szent nagy Szeretet!
17./ Azért szeressétek, szeressétek atyák, testvérek és gyermekek, szeressétek, a Szeretet, szeressétek minden felett, a szent Atyát!
18./ Mert egyedül Ő a Szeretet, az örök, a végtelen! Azért Neki egyedül minden szeretetünk, örökké! Ámen.”
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése